Az adóhatóság (alperes) fizetési meghagyásában kötelezte a felperest - vagyoni értékű jog megszerzése után - 1.606.311 Ft illeték megfizetésére. Döntésének indokolása szerint a felperes az Önkormányzattal kötött megállapodás alapján – mint az ingatlanon létesített felülépítmény tulajdonosa - ingyenes földhasználati jogot szerzett az ingatlan teljes területére. A felek a szerződésben a földhasználati jogot 15 évre alapították azzal, hogy az ingyenes földhasználati jog 2024. augusztus 19. napjáig illeti meg a felperest. Az alperes a felperes fizetési kötelezettségét az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 11.§ (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdése, 15.§ (1) és (2) bekezdései, 72.§-a alapján határozta meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Kifejtette, hogy összetett szerződéses konstrukció keretében került sor a földhasználati jog alapítására, és az alperes nem tisztázta „a felek kötelezettségeinek értékarányosságát”, a tényleges ingyenességet, illetve visszterhességet, ezért érdemi döntése megalapozatlan és jogellenes.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a földhasználati jogot alapító szerződést nem önmagában, hanem a többi szerződéssel, így különösen „a szolgáltatási szerződéssel egységesen lehet értelmezni”. „A felperest, mint a felülépítmény tulajdonosát a földhasználati jog a törvénynél fogva megilleti”. A felperes és az önkormányzat között nem ajándékozási szerződés jött létre, mert a felperes a földhasználati jogot nem örökre, hanem meghatározott időre, 15 évre szerezte meg, mégpedig akként, hogy a földterületet a tulajdonos továbbra is használja. „A rendelkezésre álló iratokból az nem állapítható meg, hogy a földtulajdonos által fizetett szolgáltatói díj összegébe a földhasználati díj beszámításra került”, ezért az alperes határozata jogszabálysértő, és a felperesnek nincs ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította, végzésében a következőkre mutatott rá:
A rendelkezésre álló iratok szerint az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanra uszodát építő felperest megilleti a földhasználati jog, ami megállapodásokon, Szolgáltatási és Földhasználati szerződéseken alapul. Az e szerződésekben rögzítettek szerint a földhasználati jog 15 évre ingyenesen jön létre, és az ezt követő időre is fennmarad, mint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.évi IV. törvényen (Ptk.) alapuló vagyoni értékű jog, de ekkor már nem ingyenesen.
A földhasználati jog Itv. 102.§ (1) bekezdésének a) pontja értelmében vagyoni értékű jog, amit a felperes –általa sem vitatottan – „okirat”, tehát szerződés alapján szerzett meg, ez a javára – nem határozott időre - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az is tény, hogy az Önkormányzat az építmény (uszoda) használatáért díjat fizet, és ez a díj – a szerződések szerint - a közcélú igénybevétel ellentételezése.
Az Itv. 11.§ (1) bekezdésének c) pontja, a 18.§ (1)-(2) bekezdései értelmében a vagyoni értékű jog ingyenes alapítása és a visszterhes megszerzése is illetékköteles, a kettő között különbség csak az illetékkulcsban van.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, az alperes ugyanis a szerződések szerint járt el.
Az első fokú bíróság a tényállás megállapításánál, a ténybeli és jogkövetkeztetések levonásánál nem vizsgálta, ennél fogva nem is értékelte, hogy a szerződések – a felperesi érveléssel ellentétben – nem az Önkormányzat, hanem a felperes javára alapítanak vagyoni értékű jogot, ingyenességről rendelkeznek, és a Ptk. szabályai nem tiltják a vagyoni értékű jog határozott időtartamra történő alapítását. Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az illetékkiszabás alapját nem befolyásolja az, hogy a földhasználat 15 éven át, avagy hosszabb ideig áll-e fenn, az Itv. 72.§-a pedig kifejezetten szabályozza a „meghatározott időre szóló” illetve „bizonytalan időre kiterjedő” vagyoni értékű jogot. Mindezek miatt a peres eljárás során polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 164.§ (1) bekezdése alapján eljárva a felperesnek kellett volna bizonyítania azt a kereseti előadását, hogy a szerződésekbe foglaltaktól eltérően a földhasználati jog alapítására nem ingyenesen került sor, illetve azt a visszterhességre vonatkozó érvelését is, mely szerint „a felek a földhasználati jog értékét a szolgáltatási díj összegének meghatározása során figyelembe vették”. A felperes azonban a közigazgatási és peres eljárás során sem nevezett meg olyan konkrét adatot, tényt, körülményt, bizonyítékot, amelyek - a szerződéssekkel szemben - a keresetben kifejtett jogi álláspontját alátámasztanák. Tény ugyanakkor az is, hogy a bíróság – a Pp. 3.§ (3) bekezdésének megfelelően - nem tájékoztatta a felperest a perben rá háruló bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről, a bizonyítás elmaradásának, sikertelenségeinek következményeiről. Az új eljárás során ezért az első fokú bíróságnak a Pp. 3.§ (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatásban kell részesítenie a felperest, az új eljárást a Kúria végzésében kifejtett jogi álláspont figyelembe vételével kell lefolytatnia, és a bizonyítási eljárás eredményeként a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi szabályoknak megfelelő döntést kell meghoznia.
Budapest, 2013. február 19.
A Kúria Sajtótitkársága