Az ügy különös munkaigényességét az adta, hogy a perben a volt házasfelek 1982-2005-ig fennállott életközössége alatt az eredetileg a férj (I. r. alperes) és édesanyja 1/2-1/2 közös tulajdonát képező házas ingatlanán több szakaszban (1983-ban, 1984-1986-ban, 1994-1996-ban és 2005-ben) végzett hozzáépítésének és értéknövelő beruházásainak jogi következményeit kellett levonni. Az építkezés második szakaszát követően, 1993-ban az I. r. alperes édesanyja az 1/2 tulajdoni hányadát – haszonélvezeti joga fenntartásával - a felperesre ruházta át, formailag adásvételi szerződéssel, de vételár fizetésére nem került sor, mert a felek lényegében az ingatlanon addig végzett munkálatok felperesre eső részét tekintették ellenszolgáltatásnak. 2006-ban a felperes a két közös gyermekkel elköltözött, azóta az ingatlant kizárólagosan az I. r. alperes használja, amelyet egyezség is megerősített.
A többszakaszos építkezéssel kapcsolatban az első fokú bíróság széleskörű bizonyítást folytatott le, mivel vitás volt a munkák jellege, kivitelezésének módja, a tulajdoni hányadok változásának mértéke, az 1993-ban kötött, nyilvánvalóan színlelt adásvételi szerződés minősítése, emellett a felperes közös tulajdon megszüntetése valamint többlethasználati díj iránti igényt is érvényesített, az I. r. alperes pedig különvagyonára hivatkozással viszontkeresetet terjesztett elő. Az első- és a másodfokú bíróság teljesen eltérő számítási módszerrel állapította meg a tulajdoni hányadokat: az első fok az alperesre kedvezőbb 47-53 %-ban, a másodfok 31-69%-ban és ennek megfelelően döntött az egyéb kereseti kérelmekről, a közös tulajdon árverési értékesítését elrendelve. Eltérő volt a döntésük a többlethasználati díj mértéke és kezdő időpontja tekintetében is.
A Kúriának mindkét fél felülvizsgálati kérelme alapján 23 évre visszanyúlóan lefolyt terjedelmes bizonyítási anyagot, több szakértői véleményt kellett áttanulmányoznia, minősíteni a többszakaszos építkezés folyamán kötött ügyeleteket, megítélni a tulajdonszerzések arányát, az I. r. alperes édesanyja haszonélvezeti jogának értékbefolyásoló szerepét. Ennek eredményeként a Kúria a rendelkezésre álló tények alapján a jogvitát nem találta teljes egészében elbírálhatónak, alsóbb fokon ugyanis az építkezés egyes fázisainak értékelése teljesen elmaradt, a bekerülési költséget a bíróságok tévesen számították (pl. munka-értéket egyáltalán nem vettek figyelembe), nem tisztázták a releváns forgalmi értékeket, stb. Ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és – részletes iránymutatás mellett – a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2012. január 24.
A Kúria Sajtótitkársága