(Kfv.V.35.662/2011/4.)
A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el /Pp. 3.§ /3/ bekezdés, 163.§ /1/ bekezdés, 164.§ /1/ bekezdés/. Az elsőfokú bíróság e rendelkezések helytálló alkalmazásával tájékoztatta a feleket a perbeli bizonyításról, illetve rendelt el felperes indítványára bizonyítást.
A bíróságnak ugyanakkor az is a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse /Pp. 2.§ /1/ bekezdés/. A felperesnek a keresetlevelében meg kell jelölnie az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait /Pp. 121.§ /1/ bekezdés/. A felperes a tanúk nevének és címeiknek, az általuk bizonyítani kívánt tényeknek a megjelölésével együtt tanúbizonyítási indítványt a keresetlevelében nem terjesztett elő, arra, valamint az idézéshez szükséges adatok közlésére a keresetlevél keltezését követő 9 hónap elteltét követően, a két tárgyalás között került sor /Pp. 167.§ /2/ bekezdés/.
Az elsőfokú bíróság 1 tanú (a kézbesítési megbízott) meghallgatását tartotta indokoltnak /a többiekre vonatkozóan mellőzte – mint szükségtelent - a Pp. 3.§ /4/ bekezdése alkalmazásával a bizonyítás elrendelését/, de akkor, amikor a tanú idézhető címének a bejelentése a felperes részéről nem járt sikerrel, a bizonyítási indítványt elutasította, megállapítva egyben, hogy a tanút az adóhatóság nem kellő körben hallgatta meg, ezért a határozata jogszabálysértő.
A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a bíróság a felperes által felülvizsgálni kért határozatok jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között. A bíróság ítéleti rendelkezése lehet a Pp. 339.§ /1/-/2/ bekezdései szerint a jogsértő határozat hatályon kívül helyezése, illetve megváltoztatása. A határozatok hatályon kívül helyezésére abban az esetben kerülhet sor, ha a hatóság által megvalósított eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére kihatott (tehát annak elkövetése hiányában más a közigazgatási szerv döntése) és a perben nem pótolható.
Az adóhatóság tanúként meghallgatta a kézbesítési megbízottat, az általa elmondottakat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 50.§ /6/ bekezdése alapján bizonyítékként értékelte, ismételt meghallgatását nem tartotta indokoltnak /másodfokú határozat 4., 5. oldal/.
A Pp. 164.§ /1/ bekezdése alapján keresetét a felperesnek bizonyítania kell, a bizonyítás sikertelensége /Pp. 3.§ /3/ bekezdés/ a terhére esik. A bíróságnak abban az esetben is, ha a felperes keresetében az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértésre hivatkozik, a perben pótolható, a per kereteit meg nem haladó, a jogvita ésszerű időn belül történő befejezését nem akadályozó bizonyítási eljárást – kérelemre - le kell folytatnia. Tanúmeghallgatás foganatosítható közigazgatási perben, amely bizonyításról az elsőfokú bíróság rendelkezett is, azonban sikertelensége (a tanú idézése a felperes által bejelentett, a lakcímnyilvántartásban szereplő címéről a „címzett ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezett vissza a bíróságra) jogkövetkezményét nem megfelelően vonta le.
A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a döntéshozatal során annak megfelelően jár el /Ket. 109.§ /4/ bekezdés/. Végrehajthatatlan bizonyításra kötelezte az elsőfokú bíróság az adóhatóságot (a tanúnak nincsen más idézhető címe), amely nem lehet határozatok hatályon kívül helyezésének az alapja azzal az utasítással, hogy a tanúmeghallgatás eredményessége illetve sikertelensége függvényében döntsön a hatóság. A kézbesítési megbízott meghallgatásán kívül egyéb, más a határozatok hatályon kívül helyezését megalapozó okot az ítélet nem tartalmaz. A perben pótolható, de a konkrét ügyben végre nem hajtható bizonyítás jogkövetkezményeit – figyelemmel a Pp. 164.§ /1/ bekezdésében foglalt, a bizonyító fél bizonyítási terhét rögzítő szabályra is - a Pp. 206.§ /1/ bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságnak kell levonnia. Helytállóan hivatkozott tehát az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az ügyet az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésére álló tények, körülmények, bizonyítékok alapján el kell döntenie.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275.§-ának /4/ bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során értékelnie kell, hogy felperesnek a kézbesítési megbízott tanúmeghallgatására irányuló bizonyítási indítványa végre nem hajtható, és a perben előtárt bizonyítékok alapján kell a felperes keresetének bizonyított voltáról döntenie.
Budapest, 2013. január 21.
Kúria Sajtótitkársága