A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (alperes) J-IV/B-70/2009 számú határozatában megállapította, hogy a Pénztár (felperes) jogszabálysértéseket követett el, mert az Igazgatótanács (IT) volt elnökének közgyűlési jóváhagyás nélkül teljesített kifizetést, a fedezeti tartalék terhére , a befektetési szabályokat be nem tartva eszközölt részvényvásárlásokat, a szolgáltatói díjkifizetéseket bizonylatokkal nem megfelelően támasztotta alá, és a működési alapot szabálytalanul használta fel. Az alperes mindezek miatt kötelezte a felperest különböző intézkedések megtételére, vele szemben felügyeleti bírságot szabott ki, és ugyanebben a határozatban az IT elnökét is felügyeleti bírsággal sújtotta.
A felperes keresetében az alperes határozatának teljes körű bírósági felülvizsgálatát kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét, amely az alperes határozatát a részvényvásárlásokkal kapcsolatos rendelkezés, továbbá a felügyeleti bírságok tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az alperest új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan azonban a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság jogi álláspontja a következő volt: Az alperes megalapozottan állapította meg a jogszabálysértéseket a részvényvásárlások kapcsán is, de a határozatában e körben előírt intézkedéssel, illetve kötelezéssel túllépte az önkéntes biztosító pénztárakról szóló 1993.évi XCVI. törvény (Öpt.) 65.§.(3) bekezdés a) pontjában meghatározott hatáskörét. Az első fokú bíróság ezért helyesen járt el akkor, amikor – az erre irányuló alperesi indítvány ellenére - sem élt a polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (Pp.) 339.§ (2) bekezdés q) pontja szerinti megváltoztatási jogkörével, hiszen ha ezt teszi, akkor elvonja az alperes hatáskörét. A felperes rendelkezett kereshetőségi joggal az IT elnökkel szemben kiszabott bírság tekintetében is, az ezt vitató alperesi érvelés éppúgy téves, mint a felügyeleti bírságok jogszerűségére vonatkozó nyilatkozat. A méltányossági jogkörben eljárva kiszabott bírságok nem felelnek meg a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.évi CXL törvény (Ket.) 72.§ (1) bekezdés ec) pontjában és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007.évi CXXXV. törvény (Psztv.) 47.§ (4) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria megállapította, hogy a felperes nem rendelkezett perindítási jogosultsággal az IT elnökkel szemben kiszabott felügyeleti bírság tekintetében, ezért az e körben hozott ítéleti döntéseket hatályon kívül helyezte, és a pert e tekintetben megszüntette. Végzésében rámutatott arra, hogy a Pp. 324.§ /1/ bekezdése értelmében közigazgatási per indítására – a 2009.október 1-től hatályos szabályozás szerint - jogosult: a) az ügyfél, b) a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője. A felperes nem tekinthető „az eljárás egyéb résztvevőjének”, mivel ilyennek csak a tanú, hatósági tanú szakértő, tolmács… stb. minősíthető. A Psztv. 28.§ /1/ bekezdése alapján pedig a Felügyelet előtti eljárásban ügyfél az a természetes személy vagy jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a) akire nézve a Felügyelet jogot vagy kötelezettséget állapíthat meg, b) akit a Felügyelet hatósági ellenőrzés alá von. Mivel a Psztv. az ügyfélfogalomra speciális szabályt tartalmaz, ezért nem a Ket. szerinti általános fogalom meghatározás az irányadó. A felperes tehát nem tekinthető ügyfélnek az IT elnök tekintetében hozott határozati döntés kapcsán, és nem minősül egyéb érdekeltnek sem, így esetében a Pp. 327.§ (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti törvényi feltételek nem állapíthatók meg, ezért nem volt jogosult az IT elnököt érintő döntés kapcsán perindításra. Törvényi felhatalmazás hiányában nem létesít perindítási, de kereshetőségi jogot sem, az, hogy a különböző ügyfeleket milyen /azonos, hasonló, avagy különböző/ jogi alapokon kötelezi határozatában az alperes. Amennyiben az alperes határozata több ügyfélre tartalmaz rendelkezést, állapít meg jogot vagy kötelezettséget határozatának mindegyik ügyfél vonatkozásában meg kell felelnie a Ket. 70.§-a szerinti követelményeknek. A keresetet elő nem terjesztő ügyfélre vonatkozó határozatrész érdemi felülvizsgálatát – a keresetet elő nem terjesztő ügyfél keresetének hiányában – a bíróság nem végezheti el még akkor sem, ha a különböző ügyfelekre vonatkozó döntések jogalapja megegyezik.
A Kúria az ügyben hozott ítéletében pedig arra mutatott rá, hogy az első, illetve másodfokú bíróság a keresettel támadott határozatok tekintetében az alperessel egyező tényállást rögzített ítéletében, és a közjogi jogszabálysértéseket is az alperessel egyezően állapította meg. Az Öpt. 65.§ (3) bekezdés a) pontja és 68.§ (2) bekezdés b) pontja pedig kifejezetten biztosít hatáskört, hatósági jogkört az alperesnek arra, hogy a felügyelt intézményt kötelezze a jogszerű állapot helyreállítására „a jogszabályban meghatározott feltételeknek való megfelelésre, valamint a jogsértő magatartás abbahagyására”, és arra is, hogy felügyeleti bírságot szabjon ki. Az alperes tehát nem csak jogosult, hanem köteles is jogszabálysértések esetén eljárni, és a határozatában megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések megállapítására nem létezik bírói hatáskör. A közigazgatási perekben eljáró bíróság nem az alperes hatáskörét gyakorolja, hanem az alperes által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát végzi el. Ha pedig a bíróságnak rendelkezésére állnak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények, akkor az alperes határozatát nem helyezheti hatályon kívül, és nem kötelezheti új eljárásra, hanem élnie kell Psztv. 34.§ (1) bekezdése és a Pp. 339.§ (2) bekezdés q) pontja szerinti megváltoztatási jogkörével. Így kell eljárnia különösen akkor, ha, mint jelen ügyben, nem lát törvényes lehetőséget más jogi alapon álló határozat meghozatalára, hanem azt állapítja meg, hogy az alperes által megjelölt közigazgatási anyagi jogi jogszabályi rendelkezések helytállóak, a perben vitatott tényállások, megállapítások megalapozottak, és határozatának –ügy érdemi eldöntésére ki nem ható megváltoztatását – maga az alperes is indítványozza. Abban az esetben pedig, ha a peres eljárás során nem kerül megállapításra olyan tény, körülmény, amelynek értékelését, mérlegelését az alperes elmulasztotta volna, továbbá a szankció a bírságkeret alsó harmadába esik, és az alperes határozata megfelel a Psztv. 47.§ (4) bekezdése, a Ket. 72.§ (1) bekezdés ea) pontja szerinti követelményeknek a mérlegelési jogkörben hozott szankció kapcsán hatályon kívül helyezésre és új eljárás elrendelésére nem kerülhet sor, mivel ennek törvényi feltételei nem állapíthatók meg. Hangsúlyozza a Kúria e körben még azt is, hogy mérlegelni tényeket kell és lehet, nem létező tényeket mérlegelni lehetetlenség. A felülvizsgálni kért ítéletek pedig nem tartalmaznak egyetlen egy olyan tényt, körülményt, bizonyítékot vagy szempontot sem, amelyek mérlegelésére lehetőség lett volna, de ezt az alperes elmulasztotta volna, vagy amelyekre a felperes alappal hivatkozhatott vagy hivatkozott volna. A Kúria ezért a jogerős ítéletet- az első fokú ítéletre is kiterjedően- hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a kötelezést érintő részében megváltoztatta, azt ezt meghaladó körben (a felügyeleti bírság tekintetében) pedig a felperes keresetét elutasította.
(Kfv.V. 35.729/2011)
Budapest, 2013. január 7.
A Kúria Sajtótitkársága