A villamos energia áthozatalát biztosító szerződés nem teremt arra jogcímet, hogy a vevő olyan energia áthozatalához szükséges engedély kiadását (kódokat) is követelje, amelyre a megállapodás nem terjedt ki. Ha a vevő többlet energiát vásárol, azt, a saját kockázatára teszi. Ha a rendszerirányítónak nincs megállapodása a másik rendszerirányítóval arra nézve, hogy milyen mennyiségű energia áthozatali jog illeti meg az egyes energiakereskedőket, a rendszerirányító akkor jár el helyesen, ha a jogosultságokat akció tartásával osztja szét, illetve állapítja meg. (Ptk. 198.§, 2007. évi LXXXVI.tv. 35.§-36.§)
A felperes energiakereskedő, az alperes átviteli rendszerirányító cég. Az alperes feladata volt – többek között – az Ukrajnából érkező villamos energia megfelelő ütemezése mellett, az ország határon történő átengedésének engedélyezése, illetve biztosítása. 2007.-ben az alperes és az ukrán rendszerirányító rögzítette, hogy az Ukrajnában megtermelt villamos energiából 2008.I.1 és 2008.XII.31. között milyen mennyiségű energia hozható át, és ebből a felperes milyen mennyiség – 105 MW – áthozatalára lesz jogosult. Az alperes visszaigazolása szerint, a korábbi gyakorlatnak megfelelően az is rögzítésre került, hogy a kiosztott kapacitások év közben nem változtathatóak meg. Az Ukrajnában megtermelt villamos energiából további energia kereskedők is vásároltak.
2008. májusában az ukrán fél közölte, hogy az eredeti kapacitás kiosztást megváltoztatta, és a felperesnek – az általa időközben megvásárolt 350 MW többlet energia mennyiségre tekintettel - további energia mennyiség behozatalát engedélyezte. Az alperes a megállapodásra hivatkozással a közlést nem fogadta el, a más energiakereskedők által megszerzett kapacitásokat nem vonta vissza, illetve azt nem volt hajlandó módosítani, a felperes által megvásárolt többlet energia áthozatalához szükséges kódokat pedig nem adta ki. Az alperes állásfoglalást kért az Energia Hivataltól, amely az alperest az eljárása miatt nem marasztalt el, felhívta azonban, hogy a következő évre pontosított tartalommal kössenek szerződést.
A felperes a jórészt külföldre értékesítendő, általa megvásárolt többlet energiát, a környező országok vezeték rendszerén továbbította.
Az alperes és az ukrán rendszerirányító között, a 2008 év végén folytatott tárgyalások ellenére, 2008-ban a 2009-es évre nem jött létre megállapodás. Az alperes ezért az áthozható energia mennyiség megállapítása céljából 2009. februárjától aukciókat tartott. Végül a felperes a 2009-es év folyamán a 2007. december 14-i megállapodással azonos szövegezéssel - határkeresztező kapacitás használati jogra vonatkozó - keretszerződést kötött, 2009. január 1-jétől 2009. december 31-ig terjedő időre. E szerződés mellékletét a 2009. március, április és május hónapra szerzett, aukción elnyert határkeresztező kapacitáshasználati jogának adatai képezték.
A felperes módosított keresetében 9 034 123,27 € és törvényes késedelmi kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen szerződésszegéssel okozott kártérítés címén, a Ptk.318.§(1) bekezdésére utalással. Álláspontja az volt, hogy közöttük az energia áthozatalra szerződés jött létre, de az alperes kötelezettségét a Ptk. 198.§-a is megalapozza. Az alperes azzal, hogy részére a kódokat nem adta ki, mások kihasználatlan kapacitásának megvonásáról és részére való kiadásáról nem gondoskodott, továbbá aukciókat tartott 2009 év elején, holott neki már elnyert kapacitása volt, a részére kárt okozott. A fenti összegű kára abból származott, hogy az ország határain kívül, lényegesen hosszabb és költségesebb útvonalon tudta csak a megvásárolt energiát rendeltetési helyére eljuttatni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint, csak arra állt fenn kötelezettsége, hogy az ukrán féllel történt 2007-es (2008-ra vonatkozó) megállapodásnak megfelelő mennyiségű energia behozatalához adja ki a kódokat. A 2009.-ben bonyolított aukcióknak pedig az volt az oka, hogy 2008-ben egészen 2009. májusáig nem volt megállapodás közte és az ukrán partner között, ezért más eljárásra nem is volt lehetősége.
Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ügyben eljárt bíróságokkal egyetértve azt állapította meg, hogy az alperesnek csak arra állt fenn kötelezettsége, hogy a közte és az ukrán fél között létrejött megállapodásnak megfelelő energia behozatalát tegye lehetővé a felperes számára. Az ukrán fél a megállapodás szerinti kiosztáson nem volt jogosult egyoldalúan változtatni, ezért a felperes csak saját kockázatára vásárolhatott további energia mennyiséget. A jogszabályi rendelkezések azt sem tették lehetővé, hogy az alperes másoktól vonjon el behozatali kapacitást. A felperes csak saját kockázatára vásárolhatott többlet energiát. Az alperest sem szerződés, sem jogszabály nem kötelezte arra, hogy a felperes részére e többletre nézve a kódokat kiadja. A 2009-es évet illetően, az alperes és az ukrán fél között egészen májusig nem volt szerződés, ezért az alperes nem is tehetett mást, mint hogy aukciót tartson. Kötelezettsége csak az aukción elnyert mennyiség behozatalához szükséges kódok kiadására állt fenn, ennek az alperes eleget tett. Az alperes – szerződés, és hatósági kötelezettség hiányában – nem követett el szerződésszegést, és nem okozott szerződésen kívüli kárt sem.
Budapest, 2012.június 4.
A Kúria Sajtótitkársága