A Kúria harmadfokú eljárásban a másodfokú bíróság 5.Bf.303/2022/23. számú ítéletét a III. rendű, a IV. rendű és a VI. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta a vesztegetéssel vádolt kézilabda játékvezetők ügyében.
A III. rendű és a IV. rendű vádlott bűnösségét részben eltérően minősítette, a VI. rendű vádlottat az ellene 1 rendbeli vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A VI. rendű vádlottal szemben a terhén maradt 1 rendbeli vesztegetés bűntette miatt pénzbüntetést szabott ki, egyben a szabadságvesztés kiszabására vonatkozó rendelkezést és a halmazati büntetésre utalást mellőzte.
Hibás elvi alapról kiindulva jutott a másodfokú bíróság arra a (ténybeli) következtetésre, hogy „a VI. rendű vádlott annak tudatában tette meg a IV. rendű vádlott felé ajánlatát, hogy csak a két játékvezető együttesen hozhat kedvező döntéseket a kétes helyzetekben a csapata érdekében, azaz a jogtalan előny ígérete nemcsak a IV. rendű, hanem a III. rendű vádlottnak is szólt”. Ez jelen ügyben valójában a közvetett bizonyítás elégtelen voltát jelenti.
Összességében megállapítható, hogy sem az elsőfokú-, sem a másodfokú bíróságnak nem állt rendelkezésére egyetlen olyan közvetlen, de még közvetett bizonyíték sem, amely a VI. rendű vádlott terhén megállapított további 1 rendbeli vesztegetés bűntettével összefüggésbe hozható lett volna. A Kúria megjegyzi, hogy az eredeti – a módosítást megelőző – vád is (helyesen) ezt tartalmazta. Mindezek hiányában pedig ilyen tudati tényre vonatkozó, ténybeli következtetés levonására a Kúriának sem volt módja.
A III. rendű és a IV. rendű vádlott cselekményeinek minősítése körében a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság kötelességszegésként értékelhető semmilyen konkrét magatartást, cselekvést, (játékvezetői döntést, intézkedést, mulasztást) a tényállásban nem rögzített, csupán azt, hogy „úgy lépett pályára, hogy … a kétes szituációkban megkísérli befolyásolni”, a bűncselekményeket a vesztegetés elfogadása alapeseteként minősítette.
A Kúria megállapította továbbá, hogy a büntetés kiszabása során értékelendő enyhítő és súlyosító körülményeket a másodfokú bíróság kimerítő részletességgel számba vette, ezekkel egyetértett. Ami az időmúlást, mint enyhítő körülményt illeti, a büntetőügyben eljáró bíróságnak lehetősége van arra, hogy a büntetőeljárás elhúzódásából származó sérelmet orvosolja. A Btk. rendelkezései alapján a büntetőbíróságok következetes gyakorlata szerint az elhúzódó büntetőeljárások vonatkozásában enyhítő körülménynek számít a büntetéskiszabás során az időmúlás. Ennek az enyhítő körülménynek az értékelése a büntetés mértékének csökkentését eredményezi, ha a terhelt indokolatlanul hosszú ideig állt a büntetőeljárás hatálya alatt {2/2017. (II.10.) AB határozat [84]-[85] bekezdés}. A másodfokú eljárás befejezése óta eltelt idő mint enyhítő körülmény mellett azonban jelentőséggel bír a VI. rendű vádlott esetében a bűnösségi kör szűkülése, a III. és IV. rendű vádlott terhén maradt cselekmények enyhébb minősülése. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság által kiszabott büntetések súlyosítását a Kúria nem látta indokoltnak, és lehetőséget látott – az ítélet belső arányosságára figyelemmel – a VI. rendű vádlott esetében, a halmazati büntetésre való utalás mellőzésével a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés helyett a Btk. 50-51. § alkalmazásával pénzbüntetés kiszabására.