Tájékoztató a Kúria Kfv.IX. tanácsa által tárgyaláson elbírált Kfv.IX.37.949/2019. számú ügyről közigazgatási határozat felülvizsgálata tárgyában.
A döntés elvi tartalma:
I. A hivatásos állomány szolgálati jogviszonyban álló tagja gondatlan károkozás esetén nem az alapilletménye 50%-ával felel, hanem az azzal megegyező összeggel. A törvényben rögzített garanciális mérték egy olyan objektíven meghatározható összeg, amely nem minősül ténylegesen illetménynek (nem keletkeztet adó- és járulékfizetési kötelezettséget), hanem jogcímét tekintve kártérítés.
II. Az illetmény, pótlék, egyéb díjazás – kifejezett rendelkezés hiányában – bruttó összeget jelent. Az pedig, hogy mindezek milyen közterheket (adót, járulékot) tartalmaznak, mennyi azok tényleges nettója, a foglalkoztatási jogviszonyon túlmutató adó- és társadalombiztosítási jogi kérdés.
A felperes az alperes rendőrkapitányságán teljesített szolgálatot, illetménye 2018. január 1-től bruttó 359.400.- forint volt. A rendőrkapitányság vezetője a 2018. január 18-án meghozott határozatával – a felperes által gondatlanul okozott közlekedési balesettel összefüggésben – 179.700.- forint kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a határozattal szemben panaszt terjesztett elő, melyben kérte, hogy a másodfokú közigazgatási szerv az őt marasztaló határozatban a kártérítés összegét a nettó alapilletménye alapján módosítsa. Az alperes vezetője határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes kereseti kérelmében a kártérítésre kötelező határozat hatályon kívül helyezését, az alperes védiratában a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kp. 115. § (1) bekezdése értelmében a fél a jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Hszt. 229. § (1) bekezdésének bíróságok általi megsértését állította. Eljárásjogi jogszabálysértésre nem hivatkozott, ezért a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerősen megállapított tényállás. A felperes alaptalanul állította, hogy az alperes határozata jogszabálysértően kötelezte a kártérítés megfizetésre akként, hogy annak összegét a havi bruttó alapilletményének az 50%-ában állapította meg. Az eljárt bíróságok helytállóan következtettek arra, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya tekintetében kizárólag a Hszt. rendelkezései az irányadóak, nem vehetőek figyelembe a Vht. és a NAV tv. felhívott, és ebből a szempontból speciális szabályai. A joghasonlóság elve alkalmazásának az adott jogvita eldöntésénél nem volt helye. Amennyiben a jogszabály nem jelöli meg konkrétan azt, hogy az adott alapilletményt, díjazást nettó összegben kell figyelembe venni, úgy az bruttó összeg. A Hszt. 229. § (1) bekezdésében rögzített „alapilletmény 50%-a” a bruttó járandóság felét jelenti. Ez az összeg azonban csak a gondatlan károkozás esetén a hivatásos állomány tagja kártérítési kötelezettségének a felső határa. A felperes által előadottakkal szemben a hivatásos állomány szolgálati jogviszonyban álló tagja gondatlan károkozás esetén nem az alapilletménye 50%-ával felel, hanem az azzal megegyező összeggel, annak mértékéig. Minderre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2020. január 31.
A Kúria Sajtótitkársága