Tájékoztató a Kúria döntéséről a Gfv.V.30.045/2019/9. számú egyedi ügyben.
A Kúriának a kiemelt jelentőségű ügyben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. február 26-án hozott 1970. (2011) számú határozatával és az Európai Unióban a Tanács 2011. február 28-i 2011/137/KKBP, a líbiai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló határozatával, valamint a Tanács líbiai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2011. március 2-i 204/2011/EU rendeletével (a továbbiakban: 204/2011/EU rendelet) bevezetett embargós intézkedések magánjogi jogviszonyokra való kihatásairól kellett állást foglalnia. Az ügyben a peres felek közötti bankgarancia és viszontbankgarancia szerződések alapján fennálló szerződéses jogviszonyban kellett a felperes által előterjesztett megállapítási kereset alapján döntést hozni arról, hogy fennáll-e a felperes garanciaösszeg fizetési kötelezettsége.
A Kúria ítéletében megállapította, hogy az ENSZ BT határozat és az Európai Unió embargós intézkedései (határozatok és rendeletek) olyan imperatív normák, amelyek megkövetelik a hatályuk alá eső valamennyi tényállásra történő alkalmazásukat, függetlenül attól, hogy egyébként – az 593/2008/EK rendelet szabályai alapján – a jogvitára milyen jog lenne az irányadó. Kimondta továbbá, hogy az embargós intézkedések jogi hatásaira is figyelemmel a jogvédelmi célú megállapítási kereset előterjesztésének feltételei fennállnak.
Budapest, 2019. június 12.
A Kúria Sajtótitkársága