Tájékoztató a Kúria Kfv.I.35.220/2018/9. számú ügyében hozott határozatról.
A felperes nem rendelkezik pénzügyi szolgáltatási tevékenység és/vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység Magyarország területén való végzésére jogosító engedéllyel. A 2012. évben különböző hitelintézetektől 5 db hitelszerződésből származó 5 db követelést, a 2013. évben 1 db szerződésből származó 2 db követelést vásárolt. Az alperes piacfelügyeleti eljárást eredményeként azonnali hatállyal megtiltotta, hogy a felperes az alperes engedélye nélkül követelésvásárlási tevékenység pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végezzen, továbbá 180 millió forint piacfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta. A felperes előzetes döntéshozatal kezdeményezésére irányuló kérelmét a Kúria mellőzte, mivel a Szolgáltatási irányelv alkalmazására a perbeli tényállás mellett nincs lehetőség.
A követelések angol jog hatálya alá tartozásával kapcsolatban a Kúria azt állapította meg, hogy az alperes a régi Hpt. és a Hpt. 1.§ (1) bekezdéseinek a) pontjai alapján valamennyi Magyarország területén, akár engedéllyel, akár engedély nélkül végzett befektetési, pénzügyi szolgáltatási tevékenységet felügyelheti: a felügyelet tárgya maga a tevékenység. Alperes a tényállás részeként ismertette a felperes által hivatkozott angol jog hatálya alá tartozó hitelezési szerződéseket, de azokra semmilyen megállapítást nem tett, miként arra sem, hogy a követelések milyen feltételek mellett szálltak át a magyarországi székhelyű hitelintézetekre. Vizsgálatának tárgyai a felperes és a magyarországi székhelyű pénzügyi intézmények között létrejött szerződések voltak.
A követelésvásárlási tevékenység a régi Hpt. 3.§ (1) bekezdés b) pontja, illetve a Hpt. 3.§ (1) bekezdés l) pontja értelmében csak akkor minősül engedély köteles pénzügyi szolgáltatásnak, ha azt üzletszerűen végzik, forintban, devizában vagy valutában. Az üzletszerűség fogalmát a régi Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 22. pontja és a Hpt. 6.§ (1) bekezdés 116. pontja a következőképpen határozza meg: ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. A követelésvásárlásokat együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni azzal, hogy bármelyiknél bármelyik fogalmi elem hiányzik, az adott követelésvásárlásra nem állapítható meg az üzletszerűség,
A rendszeresség fogalmi elemét a Kúria már korábban vizsgálta. A Kfv.I.35.592/2017/6. számú ítélet [30] pontja szerint az üzletszerűség megállapíthatóságához szükséges rendszeresség szempontjából nem a szerződések, hanem az érintett követelések száma az irányadó. A rendszerességet nem befolyásolja, hogy az érintett személy a későbbiekben, a rendszeresség megállapítását feltételező követelés mennyiség megvásárlását követően folytat-e még ilyen tevékenységet.
Az üzletszerűség fogalmának kapcsán az előre, egyedileg meg nem határozható jellegnek a definiálásával mind a Legfelsőbb Bíróság, mind a Fővárosi Ítélőtábla több ítéletében foglalkozott (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.116/2005/6., Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.691/2008/5., 4.Kf.27.048/2010/5., 4.Kf.27.373/2011/7.). Az ítéletekben foglaltak alapján a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy egyedileg előre meghatározott ügyletnek az tekinthető, amelynek tényleges célja, indoka nem illeszkedik az akár engedéllyel, akár anélkül folytatott követelésvásárlási tevékenységbe. Nem szükséges, hogy az ügylet bárki, azaz a nagy nyilvánosság számára elérhető legyen, a pénzügyi tevékenység zárt körben, kevés résztvevővel is végezhető. A konkrét ügylet egyediségét tehát a követelésvásárlási tevékenység más ügyleteihez képest kell vizsgálni, úgy, hogy az ismérvek között nem szerepel a pénzügyi tevékenység alanyai közötti egyéb jogviszonyok természete, és az ügyletek pénzügyi forrása (Kúria Kfv.I.35.142/2018/10. számú ítélet [34] pont). Az ügyletek közötti szoros kapcsolat következtében alaptalan az a felülvizsgálati hivatkozás, hogy a rendszeresség és az előre meghatározottság fogalmát megalapozó körülményeket nem egymással szorosan összefüggő tényállási elemként kellene értelmezni.
A felperes előadása szerint a követelésvásárlásokkal saját befektetéseinek értékét kívánta megőrizni, anyavállalatának megbízása szerint járt el, továbbá nem tett lépéseket a követelések megszerzésére. Az előző pontban foglaltak szerint azonban követelésvásárlás tényállásának megvalósulása esetén ezen körülmények értékelésére a rendszeresség és egyedileg meghatározottság körében nincs lehetőség. Amennyiben nem kíván piacfelügyeleti eljárás alanya lenni, adott esetben engedélyt beszerezni, a követeléseket megvásárló felperesnek saját gazdasági céljainak megóvása érdekében más jogi megoldást kell keresni. Az ügyletek célja, indoka azonos, pontosan illeszkednek egymáshoz, így alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy az összes ügylet előre, egyedileg meghatározott lett volna.
Az üzletszerűség harmadik eleme, hogy a követelésvásárlást ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett folytassák. A felperes előadásai alapján az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a követelésvásárlás célja a vállalati csoporttal való gazdasági szempontú együttműködés, a felperes befektetési portfóliója értékének megőrzése és az adósság átütemezés volt. Ezek a tények itt nyernek relevanciát és egyértelműen a haszonszerzés irányába mutatnak. Az üzletszerűség megállapíthatóságához elegendő, ha kimutatható a nyereség, illetve vagyonszerzés elérésére való törekvés, a törvényi tényállás megvalósulásának nem feltétele, hogy ezt a cél el is érjék, bármiféle ténylegesen kimutatható, közvetlen nyereség, vagyonszerzés keletkezzen.
A piacfelügyeleti bírság szankció, mint alkalmazandó intézkedés tekintetében alperes számára nem volt mérlegelési lehetőség, azt az MNB tv. 93.§ (1) bekezdés d) pontja következtében kötelezően ki kellett szabnia. Alperesnek kapcsolódó indokolást az MNB tv. 75.§ (4) bekezdésben szereplő a)-i) pontjaiban felsorolt szempontok mögé kell illeszteni, amelyeket figyelembe vesz. Arról, hogy más szempontok alkalmazását miért mellőzi, nem kell számot adnia. A mérlegelés elvárt szempontjai teljesültek, elfogadásukkal az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 339/B.§-át.
Mindezekre figyelemmel a Kúria összegzően megállapította, hogy a követelésvásárlások üzletszerűségének vizsgálatakor az ügyleteket együttesen és egymásra tekintettel kell értékelni. Adott esetben nem releváns körülmény a pénzügyi tevékenység alanyai közötti egyéb jogviszonyok természete, és az ügyletek pénzügyi forrása.
A Hpt. alkalmazhatóságát nem a követelésvásárlással érintett adós székhelyéhez, hanem a követelésvásárlás lényeges körülményeihez képest kell meghatározni. A követelések magyar székhelyű hitelezőktől való megvásárlása esetén a szerződések Magyarországon teljesülnek.
Budapest, 2019. május 28.
A Kúria Sajtótitkársága