Tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.512/2018-as számú döntéséről.
Az I. rendű felperes középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. 2013-ban a munkáltató az I. rendű felperes garantált illetményét 105.700 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészét 36.152 forintban állapította meg, így illetménye 141.852 forint volt. 2014. január 1-től az alperes az I. rendű felperest a D fizetési osztály 12. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 13. fizetési fokozatába sorolta át és a felperes bértábla szerinti illetményét a garantált bérminimumra kiegészítve 118.000 forintban állapította meg, a munkáltatói döntésen alapuló illetményét azonban 32.752 forintra csökkentette, így illetménye 150.702 forintra módosult. 2015. január 1-től az alperes az I. rendű felperes garantált illetményét 122.000 forintra kiegészítette, a munkáltatói döntésen alapuló illetményét 28.752 forintra csökkentette, így illetménye változatlanul 150.752 forint maradt. 2016. január 1-től az I. rendű felperes garantált illetménye 129.000 forintra nőtt, a munkáltatói döntésen alapuló illetményének összege azonban 21.752 forintra csökkent, így illetménye továbbra is 150.752 forint volt.
Az I. rendű felperes a pontosított keresetében elsődlegesen 2014. február 1-től 2015. június 30-ig számítottan 81.800 forint, másodlagosan 2014. február 1-től 2016. december 31-ig 83.950 forint illetmény-különbözet és ezen összegek késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes a 2014. évi átsoroláskor a garantált bérminimumra történő kiegészítést a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész terhére csoportosította át, ezt azonban előzetesen nem egyeztette vele, hozzájárulását nem kérte. E körben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a korábbiakban: Mt.) 15. és 16. §-ában foglalt egyoldalú kötelezettségvállalásra hivatkozott, amely alapján a vállalt kötelezettséget a munkáltató csak a hozzájárulásával módosíthatta vagy vonhatta volna vissza.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban:Kjt.) 21. § (3) bekezdéséből következően fogalmilag kizárt, hogy a közalkalmazott illetményét a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásának tekintsük. Ebből következően az „előresorolás közalkalmazotti jogviszonyban” elnevezésű dokumentumok nem minősülnek a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásának, vagyis olyan nyilatkozatnak, amely csak a közalkalmazott hozzájárulásával módosítható. Az alperes megtehette, hogy intézkedik arról, hogy az I. rendű felperes jogszabály alapján emelkedett garantált illetményét a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki mindaddig, amíg az illetmény összege nem csökken.
A felperesek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint a jogszabály kötelező rendelkezésén alapul – és ezáltal nem „alku” tárgya – a garantált illetmény és a pótlékok összege, de a garantált illetmény növelő részre, azaz a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre és módosítására már nem a jogszabályban rögzített kötelezettséget vállal a munkáltató, hanem egy mérlegeléssel adható juttatást biztosít a közalkalmazott részére. A kinevezés elfogadásával a közalkalmazott a mérlegeléssel adható juttatás jellegét is elfogadja, a megállapodás a felek között erre nézve is létrejön. A munkáltatót a diszkrecionális jogkörében biztosított juttatással összefüggésben, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre és módosítására írásbeli intézkedési és erről tájékoztatási kötelezettség terheli, amelynek az alperes eleget tett, ezért az I. rendű felperes egyoldalú kötelezettségvállalásra vonatkozó érvelése megalapozatlan volt.
Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részét nem érintette, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a kinevezési okmány kötelező tartalmi eleme a közalkalmazott illetménye (Kjt. 21.§ (3) bekezdés), így az nem egyoldalúan, hanem megállapodás alapján kerül elfogadásra. Az illetmény fogalma nem szabályozza külön a garantált illetményt és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ezért azokat az illetmény fogalma együttesen tartalmazza, a további illetményelemek mellett, amelyeket a Kjt. 85/A.§ l) és m) pontjai meghatároznak. A kinevezéssel létrejött közös megegyezés az illetményre és nem azok elemeire vonatkozik. A Kjt. illetményrendszere egységes, törvényen alapuló megállapodás. Ezért a garantált illetménynél a Kjt. 66.§ (7) bekezdése alapján megállapított, munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt is magában foglaló magasabb illetményre jött létre adott esetben a felek között a megállapodás. Ebből következően a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész nem minősülhet a munkáltató Mt. 16.§- szerinti egyoldalú kötelezettségvállalásnak.
Budapest, 2019. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága