Tájékoztató a Kúria Mfv.II. 10.464/2018 számú ügyben hozott határozatáról.
Ha a munkáltató a közalkalmazott minősítését előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a közalkalmazott nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének
A felperes 2011-től középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 2012.és 2015. között a felperes minősítésére nem került sor.
A felperes 2014. évi illetménye (garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetmény) megegyezett a garantált bérminimum összegével. 2015. január 1-től az alperes a felperes garantált illetményét kiegészítette a garantált bérminimum összegére, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentette, majd 2016. január 1-től teljes egészében elvonta.
A felperes a keresetében 2014. augusztus 1-től 2016. december 31-ig számítottan 762.800 forint illetmény-különbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66.§ (9) bekezdésének megsértésével 2014-ben a garantált illetményét a garantált bérminimumnál alacsonyabb összegben állapította meg, ezért a különbözet megfizetésére köteles. A 2015. és 2016. évekre járó illetményének számítási alapját a 2014. évi jogszerűen megállapított illetménye jelenti, annak összegét az alperes ezekben az években sem csökkenthette volna.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A 2015-2016. évekre igényelt illetmény-különbözet körében azzal érvelt, hogy a felperes a kinevezést követő egy év elteltével minősítés hiányában a munkáltatói többletre nem volt jogosult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 167.000 forint illetmény-különbözet és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes részére 2014. évre a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész minősítés hiányában történő megállapítása a Kjt. 2.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 27.§ (1) bekezdése alapján semmis, így annak összegét a 2015-2016. évi illetmény megállapításakor nem lehet figyelembe venni. Az alperes a felperes 2011. évi kinevezésekor minősítés nélkül is jogszerűen állapíthatott meg munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, de a Kjt. 66.§ (8) bekezdése alapján erre csupán az átsorolásáig volt lehetősége.
A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy a közalkalmazott munkavégzésének színvonala minősítés hiányában pozitív és negatív irányban sem vélelmezhető. Tény, hogy az alperes a jogszabályi kötelezettségét megszegve egy év elteltével nem készítette el a felperes minősítését, ennek hiánya azonban nem szankcionálható akként, hogy ebben az esetben vélelmezni kellene az alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria végzésével a jogerős ítéletet abban a részében amellyel helybenhagyta a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének az alperest 167.000 forint illetmény-különbözet és ezen összeg késedelmi kamata megfizetésére kötelező rendelkezését nem érintette, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A végzés indokolása szerint a Kjt. 40.§ (1) bekezdés c) pontjából – amely szerint a közalkalmazottat a 66.§ (1)-(3) bekezdés, 66/A-§ (1) bekezdés, illetve a 79/E.§ szerinti garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítása esetén minősíteni kell – nem következik, hogy a magasabb összegű illetmény megállapítását közvetlenül kell megelőznie a közalkalmazott minősítésének. Ha az alperes a minősítést előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a felperes nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének. A Kjt. 2.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6.§ (1) bekezdése szerint ugyanis saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Ha a munkáltató a közalkalmazott részére minősítés nélkül állapította meg a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, a Pp. 164.§ (1) bekezdése alapján a perben őt terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a közalkalmazott „kevéssé alkalmas” minősítése alapján arra nem volt jogosult. A bizonyítás sikertelensége pedig a terhére esett.
Budapest, 2019. május 9.
A Kúria Sajtótitkársága