Átszervezés esetén a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a megváltozott szervezetben kivel és milyen eljárás mellett láttatja el a feladatokat. A kiválasztás szempontja joggal való visszaélésre vagy hátrányos megkülönböztetésre hivatkozással támadható [Mt. 64. § (2) bekezdés, 66. § (2) bekezdés].
Az I. rendű felperes 2011. február 3-ától, a II. rendű felperes 2011. február 8-ától, a III. rendű felperes 2011. február 15-étől állt alkalmazásban az alperesnél, területi menedzser munkakört töltöttek be.Az alperes Magyarország területét öt régióra osztva 17 területet alakított ki, amelynek élén területi képviselők álltak. A felperesek közvetlen felettese a régióvezető volt. Az alperes a felperesek munkaviszonyát 2015. január 20-án kelt munkáltatói felmondással azon indokkal szüntette meg, hogy az igazgatóság átszervezéséről döntött, melynek eredményeként az általuk betöltött munkakör megszűnt. A felperesek módosított keresetükben a munkaviszonyuk jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Az alperes a keresetek elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperesek javára keresetpótló kártérítés megfizetésére. Az eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalát kérték. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A fellebbezési szakban is irányadó, a felperesek által nem vitatott tényállás szerint az átszervezési folyamat 2014. őszén megkezdődött, és kialakultak a klaszterek, élükön a klasztervezetőkkel, mely munkaköröket az alperes nem a felperesekkel töltötte be, velük felmondást közölt. A bírói gyakorlat szerint az átszervezési folyamat befejezetlensége önmagában a felmondás jogszerűségét nem érinti. Az elsőfokú bíróság is megállapította tehát a munkakörök különbözőségét a munkáltatói jogkör gyakorlása miatt. A törvényszék ebből levont jogkövetkeztetése eltérő volt. A törvényszék értékelte helytállóan az elsőfokú eljárásban az alperes által becsatolt klasztervezetői munkaköri leírást, és ennek alapján a tanúk vallomását, valamint az alperes képviselőjének tárgyaláson tett nyilatkozatát [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A munkaköri leírásból megállapíthatóan a klasztervezető beosztottai a klaszterhez tartozó üzlettér menedzserek, kiemelt értékesítési munkatársak és értékesítési munkatársak. A régióvezető tett előadást arról, hogy a felelősségi kör változott, a saját üzletek vezetői az új rendszerben már nem a régióvezetők, hanem a klasztervezetők alá tartoznak. A klasztervezetőnek nagyobb a hatásköre és a felelőssége. A bírói gyakorlat alapján átszervezésen nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell (Mfv.I.10.547/2005.). A perbeli esetben az azonos munkaköri feladatokhoz egy függelmi-, felelősségrendbeli változás is társult, amely megalapozta a munkakör megszűnésére alapított felmondást [Mt. 64. § (2) bekezdés, 66. § (2) bekezdés]. A felperesek a kiválasztás szempontjaival összefüggésben rendeltetésellenes joggyakorlásra, hátrányos megkülönböztetésre nem hivatkoztak, a bírói gyakorlat szerint pedig a munkáltató mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy a megváltozott szervezetben kivel és milyen eljárás igénybevételével láttatja el a feladatokat (Mfv.II.10.161/2009.). A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére alaptalanul hivatkoztak a felperesek, mert az új munkakört betöltő személyek kiválasztása nem teszi a felmondást jogellenessé.
Budapest, 2018. május 31.
A Kúria Sajtótitkársága