A felperes 2010. január 15-étől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. 2014. február 14-én a munkáltató a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozva felmentéssel megszüntette a jogviszonyt arra hivatkozva, hogy a felperes hivatali munkaideje alatt saját gépjárművével tankolás céljából rendszeresen – évente átlagosan 15 alkalommal – a munkáltató jóváhagyása nélkül hagyta el munkavégzési helyét, s tankolás céljából Ukrajnába ment. Terhére rótták továbbá, hogy a munkavégzést igazoló okmányok vezetése során szabálytalanul járt el, azokat rendszertelenül, hiányosan vezette, eltávozásait nem tüntette fel a jelenléti íven. Ezen többször ismétlődő cselekményével olyan magatartást tanúsított, amellyel az általa betöltött beosztás tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolta.
Az elsőfokú bíróság az intézkedés jogellenességére figyelemmel átalánykártérítés fizetésére kötelezte a munkáltatót, a másodfokú bíróság azonban ezt megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő magatartását értékelve dönthet arról, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel-e el és ennek keretében kísérli-e meg a tényállás pontos feltárását és az eset összes körülményei mérlegelésével dönt a jogkövetkezményekről, vagy olyan kötelezettségszegés esetén, amely alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, felmentéssel szüntesse meg a jogviszonyt. A munkáltató a felmentés mellett döntött, így a Kttv. 64. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel az intézkedést megelőző egy éven belül elkövetett cselekmények voltak értékelhetők.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy a felperesnek a valóságnak megfelelően kellett vezetnie a munkaidő-nyilvántartást, eltávozását is regisztrálnia kellett volna a jelenléti íven, a felmentését megelőző egy éven belül azonban e kötelezettségét nyolc alkalommal megsértette. A felmentés okszerűsége vonatkozásában értékelni kellett azt a körülményt, hogy a munkáltató a vizsgálatot egy külső személy bejelentése alapján indította meg, amely azt támasztja alá, hogy mások is tudomást szereztek a kormánytisztviselő jogsértő cselekményéről, továbbá, hogy e kötelezettségszegésre nem egy-két esetben került sor, s a felperes esetenként 4-5 órát volt távol, így a felmentést megelőző évben közel 35 órát mulasztott igazolatlanul munkahelyéről. Ezen sorozatosan, több alkalommal elkövetett cselekménye alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, illetve a munkáltató jó hírnevét rombolja, így a munkáltató jogszerűen szüntette meg jogviszonyát méltatlanságra hivatkozva.
A döntés elvi tartalma
Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő sorozatosan elkövetett vétkes kötelezettségszegését – a betöltött munkakör jellegére és a munkaköri feladatokra is figyelemmel – hivatalára méltatlanná vált felmentési oknak minősítse.
Budapest, 2018. április 27.
A Kúria Sajtótitkársága