Az alperes az 1987. január 31-én született felperes által 2011. december 12-én előterjesztett, rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igénybejelentést – a munkaügyi bíróság ítéletével, majd a másodfokú társadalombiztosítási szerv végzésével elrendelt új eljárásban meghozott, 2016. április 28-án kelt határozatával – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. § (1) bekezdése, 36/B. §-a és 24. §-a alkalmazásával elutasította. Megállapította, hogy a felperes egészségkárosodása 1987. január 1-től 55%-os mértékű, 2011. május 17. és október 27. között azonban a felperes – a jogosultsághoz szükséges 3 évvel szemben – csak 30 nap szolgálati időt szerzett, ezért az ellátásra nem jogosult. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes születésétől fogva rokkant, ezért rá a Tny. 25. § (4) bekezdését kell alkalmazni, annak alapján rokkantsági nyugdíjra azért nem jogosult, mert az előírt 4 év szolgálati idővel szemben csupán 30 nap szolgálati idővel rendelkezik. A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert az iskolai tanulmányai megszűnését követően 180 napon belül szolgálati időt szerzett és 22. életéve betöltése előtt rokkantnak minősül, így a kért ellátás Tny. 24. § (2) bekezdésben írt feltételei teljesültek. A munkaügyi bíróság a keresetet a Tny. 36/A. § (1) bekezdése, 36/B. §-a, 24. § (1) bekezdése és 25. § (4) bekezdése alkalmazásával elutasította. Megállapította, hogy a felperes egészségkárosodása születésétől fennáll, rá nézve a Tny. 25. § (4) bekezdése vonatkozik, így rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentéskor a betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte. A felperes 2011. május 17. és október 21. között összesen 30 nap szolgálati időt szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel nem rendelkezik. Ezt az értelmezést támasztja alá az EBH 2003.978. számon közzétett eseti döntés is, amely szerint a szolgálati idő számítására a Tny. 24. § (2) bekezdésében meghatározott kedvezmény nem illeti meg azt a személyt, aki már a szolgálati idő megkezdése előtt megrokkant. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a Tny. 24. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva. A Kúria megállapította, hogy a Tny. 24. § (2) bekezdése és 25. § (4) bekezdése alkalmazási köréről azonos, illetve hasonló tényállású ügyekben már több határozatában, így a BH 2002.34., az EBH 2003.987., a BH 2004.254., a KGD 2007.174. és a KGD 2009.16. számon közzétett döntésekben állást foglalt. A következetes gyakorlat szerint a Tny. 24. § (2) bekezdése az (1) bekezdéshez képest kedvezményt tartalmazó rendelkezés, amelynek alapján rokkantsági nyugdíjra a szolgálati idő tartamától függetlenül azok a személyek jogosultak, akik az iskolai tanulmányaik megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szereznek és 22 éves koruk előtt megrokkannak. Ettől eltérően a tanulmányok folytatása alatt rokkant, szolgálati időt ezt követően szerző személyekre a Tny. 25. § (4) bekezdését kell alkalmazni, amely szabály az igénybejelentéskor betöltött életkor szerinti szükséges szolgálati idő megszerzéséhez köti a jogosultságot. A munkaügyi bíróság a fentiekkel azonos jogértelmezés eredményeként, a Tny. 24. § (2) bekezdése megsértése nélkül hozta meg döntését; felperes álláspontjával ellentétben a Tny. 24. § (2) bekezdése és a 25. § (4) bekezdése által érintett személycsoportok rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát a törvényhozó szabályozta eltérően. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. április 9.
A Kúria Sajtótitkársága