A felperes 1986. július 1. napjától Németországban élt a családjával, ahol szoftver fejlesztőként, szabad foglalkozású mérnökként, mint önálló vállalkozó dolgozott, nyugdíjjárulékot nem fizetett, és a német nyugdíjszerv közlése szerint német szolgálati időt sem szerzett. A felperes 1986. július 1. és 1997. december 31. közötti időszakban külföldi munkavállalóként Magyarországon jogfenntartó járulékot fizetett. A hatóság a felperes részére járó öregségi nyugdíjrész havi összegének számításánál figyelembe vette, hogy a felperes 1986. július 1-től külföldi munkavállalóként havi 1.200 forint társadalombiztosítási járulékot fizetett, mely havi 4.000 forint keresetet jelentett. A felperes sérelmezte, hogy a jogfenntartó járulékkal fedett időszakot és a járulék alapjául szolgáló „jövedelmet” az alperes a szolgálati idő, és a nyugdíj összeg megállapításánál is figyelembe vette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az 1986. január 1. napjától hatályos R. 323. § (1) bekezdése értelmében a belföldön nem biztosított külföldön munkát vállaló személy külföldi munkavállalásának tartamára havi 1.200 forint – napi 40 forint – társadalombiztosítási járulékot volt köteles fizetni. 1990. január 1-től az R. 322. § (3) bekezdés a) pontja az R. 323. § (1) bekezdésével azonos szabályozást tartalmazott azzal, hogy az R. 324. § (3) bekezdése rendelkezése szerint a társadalombiztosítási ellátás összege megállapításánál a külföldi munkavállalás idejére nyugdíjjárulék megállapításánál figyelembe vett jövedelmet – a 322. § (3) bekezdés a) pontja szerinti járulékfizetés esetére – 4.000 forintban határozta meg. Nem változtatott a szabályozáson az 1990. május 1. napjától 1992. március 12. napjáig hatályos MTr. 433. § (3) bekezdés a) pontja sem, amely rendelkezést 1992. március 13-tól hatályon kívül helyező Krm. 71. § (1) bekezdése értelmében a külföldön munkát vállaló a külföldi munkavállalásának tartamára az 1992. február 29. napja előtt hatályos rendelkezéseket rendelte alkalmazni, ha a külföldi munkavállalás még 1992. március 1. előtt kezdődött. A felperes 1992. március 1. előtt kezdődött külföldi munkavállalása alapján a Krm. 71. § (7) bekezdése alapján köteles volt az MTr. szerinti járulék fizetésre, amelyet a peradatokból kitűnően egészen 1997. december 31-ig fizetett. Az a tény, hogy az MTr. szerinti járulékfizetés 1993. március 1-től jogszabályi kötelezettség nélkül történt, a felperes perbeli időbeni jogállását a nyugellátásra való jogszerzését nem érinti. A nyugdíjjáruléknak a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg utáni megfizetése miatt az alperesnek a havi átlagkereset meghatározása során – magyar szabályozás értelmében (Tny. 22. § (1) bekezdés c) pont) – a határozatok szerinti összeget kellett figyelembe vennie. A Tnyvhr. 29. §-a az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati időnek minősülő tartamokról rendelkezik. Így szolgálati időnek számít többet között a meghatározott jogviszonyokban biztosításban töltött idő, valamint az az idő, melyre az igénylő a szolgálati idő megszerzésére megállapodást kötött és az erre előírt járulékot megfizette. A Tnyvhr. 51. § (2) bekezdése értelmében az 1967. december 31. után fennálló külföldi munkavállalás időtartamát szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a magyar állampolgár a munkavállalásra 1989. október 25. előtt engedélyt kapott az erre feljogosított szervtől és az előírt nyugdíjjárulékot (társadalombiztosítási járulékot) megfizette. A fő szabály az, hogy a járulékfizetéssel fedezett időt szolgálati időként kell elismerni, azonban a külföldi munkavállaló számára csak abban az esetben ismerheti el a társadalombiztosítási szerv a külföldi munkavállalás időtartamát, ha a Tnyvhr. 51. § (2) bekezdés a)-b) pontjaiban foglaltaknak megfelel, bármelyik feltétel hiánya az elismerhetőséget kizárja. A Tnyvhr. 51. § (2) bekezdésének „akkor lehet figyelembe venni” kitétele nem választási lehetőséget fogalmaz meg, hanem a beszámítás további feltételeit határozza meg. E rendelkezés kogens szabály, alkalmazása a benne foglalt tényállás megvalósulása esetén kötelező, attól a társadalombiztosítási szervek azon az alapon, hogy az igénylő nyugellátására kedvező, vagy kedvezőtlen hatást gyakorol, nem térhetnek el (Mfv.III.10.245/2012/5.). A magyar jogszabályok szerint az alperesnek az 1986. július 1-től 1997. december 31-ig terjedő időszakra történt nyugdíjjárulék fizetés alapján a szolgálati időt és a járulékfizetés alapjául szolgáló havi 4.000 forintot jövedelemként kellett figyelembe venni tekintettel arra, hogy a felperes 1992. előtt Németországban dolgozott önálló vállalkozóként, nyugdíjjárulékot nem fizetett, biztosított nem volt, így ott szolgálati időt sem szerezhetett, ezzel szemben Magyarországon jogfenntartó járulékot fizetett, így biztosítottként szolgálati időt szerzett.
Budapest, 2018. április 3.
A Kúria Sajtótitkársága