Tájékoztató a mezőgazdasági támogatások felhasználásával kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításához szükséges jogalap meghatározásával kapcsolatos határozatról Kfv. 35.404/2017/3
A megyei kormányhivatal a felperesnél szarvasmarhák azonosítását szolgáló eljárás szabályszerűsége iránti helyszíni ellenőrzést végzett. Ennek során megállapítást nyert az előírásoknak való több ún. meg nem felelés: így a „füljelző” pótlásával kapcsolatos meg nem felelés, az állomány-nyilvántartás egyezősége meg nem felelés és a késedelmes egyed ki-bejelentési meg nem felelés. Mindezen értékelések a szarvasmarhafélék tenyészetbe történő bekerülésének, illetve tenyészetből történő kikerülésének a központi adatbázisba történő késedelmes bejelentése kapcsán, ugyanakkor a jogsértés csekély súlya miatt, csak megállapítást nyertek.
A határozattal szemben a felperes fellebbezéssel nem élt, mivel a határozat szerkezetéből és tartalmából nem ismerhette fel az elmarasztaló tartalmat, így az jogerőre emelkedett. A következőkben azonban a másodfokú hatóság erre a jogalapra, mint már ítélt dologra hivatkozott, és a támogatási évre szankciót állapított meg, ami a támogatás csökkentésében testesült meg azzal, hogy a jogalap utóbb már nem támadható.
A Kúria ítélete szerint a meg nem felelések megállapítása oly módon, hogy abból nem derül ki a jogsértés ténye és annak érdemi súlya – nem minősül ítélt dolognak. A szankcióalkalmazás jogalapja ezért önállóan támadható a jogkövetkezmény mértékének meghatározására irányuló határozattal szemben.
A közigazgatási szerv határozata ekkor nem tekinthető további jogkövetkezmények megállapításának alapjául. A felperes számára ugyanis nem lehetett felismerhető, hogy a továbbiakban elmarasztalásra kellene számítania. E körülmény akadályozta őt ügyféli jogai érvényesítésében az adott eljárásban is, hiszen az ügy érdemét illetően fellebbezési jogát elvonták, továbbá sérült a tisztességes eljáráshoz való joga.
Budapest, 2018. március 22.
A Kúria Sajtótitkársága