A Kúria ítéletével hatályában fenntartotta a keresetet elutasító jogerős ítéletet. A felperes keresete arra irányult, hogy a bíróság a Ptk. 208. § (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Kft. és az alperes között 2007. május 31-én létrejött és 2009 februárjában meghosszabbított határidejű előszerződésre, hozza létre a felperes és az alperes között a perbeli mű megfilmesítése tárgyában a szerződést, tekintettel arra, hogy a felperes a Kft-vel 2011. február 1-jén létrejött megállapodással megszerezte a Kft-től az alperessel kötött szerződésben biztosított jogokat és kötelezettségeket, így a Kft. helyett ő áll az alperessel szerződő fél pozíciójában.
A Kúria részben eltérő indokolás mellett értett egyet a jogerős ítéletben foglalt döntéssel. Kifejtette, hogy a perben irányadó régi Ptk. a szerződésátruházást, mint jogintézményt nem szabályozza. Az ítélkezési gyakorlatban ismert olyan álláspont, miszerint az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedheti harmadik személy részére, melynek feltétele az eredeti szerződés alanyainak és a harmadik személynek az együttes, azaz háromoldalú megállapodása (BH2006. 409.).
A perben nem volt vitás, hogy az érintett felek, az alperes, a Kft. és a felperes között írásban olyan tartalmú megállapodás nem jött létre, amelyben a Kft. alperessel fennálló szerződéses viszonyából eredő jogait a felperesre engedményezte volna (Ptk. 328. § (1) bek.), illetve kötelezettségeit a felperes átvállalta volna, és mindehhez az alperes a hozzájárulását adta volna (Ptk. 332. § (1) bek.). Nem értett egyet a Kúria azzal a felülvizsgálati állásponttal, miszerint a per adatai alapján (levélváltások, tárgyalások, szerződéstervezetek) az alperes hozzájárulása a szerződéses pozícióban történő alanyváltozáshoz megállapítható. Az Szjt. 45. § (1) bekezdése alapján a felhasználási szerződést írásba kell foglalni. A mű felhasználására vonatkozó szerződés érvényességi feltétele az írásbeliség. Nem mérlegelés kérdése tehát az, hogy az alperes a felhasználási (megfilmesítési) jog továbbengedélyezéséhez, illetve felperesre történő átruházásához hozzájárult-e, miután minden felhasználással kapcsolatos szerződéses nyilatkozat érvényesen csak írásban tehető. Az alperes és a Kft. között létrejött szerződésből a Kft-t terhelő tartozás átvállalásához az alperes írásban nem járult hozzá.
A Ptk. 328. § (1) bekezdése szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja. A perbeli esetben a Kft. az alperessel szemben fennálló „opciós” felhasználási jogát, azaz az előszerződés alapján a végleges felhasználási szerződés megkötésére vonatkozó jogosultságát ruházta át a felperesre. A jogosulti oldalon bekövetkező alanyváltozás esetén nem szükséges az eredeti szerződés kötelezettjének a hozzájárulása. A Ptk. 328. § (2) bekezdése értelmében azonban nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött követeléseket. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére; e törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. E rendelkezés értelmében a szerző felhasználásra, illetve a felhasználás engedélyezésére vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető. A szerződéses pozícióban történő alanyváltozáshoz az alperes kifejezett írásbeli hozzájárulásának hiányában tehát a felperes az előszerződés alapján a szerződés létrehozását nem követelheti, a felperest a perbe vitt anyagi jog nem illeti meg, azaz a felperes perbeli legitimációja hiányzik.
Budapest, 2017. március 7.
A Kúria Sajtótitkársága