I. Az ítélőtábla a perújítási indítványt elutasította. A Kúria a végzést hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban az ítélőtábla – azonos összetételű tanácsa – jogerős végzésével a perújítási indítványt ismét elutasította.
II. Az ítélőtábla megismételt eljárásban hozott perújítási indítványt elutasító végzése ellen a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt nyújtott be a törvényesség érdekében arra hivatkozással, hogy a megismételt eljárásban kizárt bírók vettek részt, miután a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában vett részt.
III. A Kúria a jogorvoslati indítványt nem találta alaposnak.
1. A Kúria azért helyezte hatályon kívül az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító végzését mert „a jelen helyzetben nem lehet megnyugtató módon állást foglalni a perújítás megengedhetősége kérdésében”; a megalapozott döntéshez nélkülözhetetlen egy személy tanúkénti kihallgatása, ami perújítási nyomozás elrendelésével valósítható meg.
Tény továbbá, hogy a Kúria a hatályon kívül helyező döntésének jogalapját a Be. 376. § (1) bekezdésében jelölte meg, mely törvényhely akként rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 352. § alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását, illetőleg az intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolta.
2. A Kúria a legfőbb ügyész indítványának az elbírálása során abból indult ki, hogy perújítás kezdeményezése esetén először a perújítás megengedhetősége kérdésében dönt a bíróság. Ez a döntése nem magáról a perújításról, hanem még csupán a perújítási indítványról szól. A perújítási indítvány tárgyában hozandó döntés elbírálására vonatkozó szabályokat a Be. 411-413. §-ai, illetve a 414. § (1) és (2) bekezdése határozza meg. Minden olyan kérdésben, amelyet a hivatkozott rendelkezések nem rendeznek – külön szabály hiányában –, a büntető perrend általános szabályai érvényesülnek.
3. A Be. 351. § (1) bekezdés első fordulata szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan. A megalapozatlanság eseteit a 351. § (2) bekezdése sorolja fel.
A vizsgált rendelkezés [351. § (1) bek.] alkalmazásában „tényálláson” az elsőfokú ítélet indokolásában (általánosítva: a felülbírált elsőfokú határozat indokolásában) összefoglalt tények összességét (a vádlott személyi körülményeit és a történeti tényállást) kell érteni [258. § (3) bek. b) és c) pont]. A tényállásban a bíróság a bizonyítás tárgyához (75. §) tartozó tényeket állapítja meg.
A megalapozatlanság a bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapított tényállás fogyatékossága. A megalapozatlanság elválaszthatatlanul kapcsolódik a bíróság által lefolytatott bizonyításhoz és az általa megállapított tényálláshoz.
A perújítás megengedhetősége tárgyában folytatott eljárásban viszont a bíróság nem folytat bizonyítást és nem állapít meg tényállást.
A perújítás megengedhetőségének elbírálása során a bíróság nem vizsgálhatja és nem mérlegelheti a felhozott bizonyítékok bizonyító erejét, hanem csupán azt, hogy valóságuk esetén a perújítást megalapozzák-e, vagyis alkalmasak-e az indítványozott cél elérésére. A perújítási eljárás e szakaszában tehát a bíróság az új bizonyítékként szolgáló tanúvallomásban előadottak hitelt érdemlőségének vagy az új szakvélemény meggyőző voltának – az egyéb bizonyítékokkal egybevetetten történő – értékelésébe nem bocsátkozhat. Ha pedig a perújítási indítvány tárgyában hozandó döntés keretében nincs bizonyítás és ennek eredményeként nem kerül sor tények (tényállás) megállapítására, akkor e döntés kapcsán fogalmilag kizárt Be. fogalom-meghatározása szerinti „megalapozatlanság” megállapítása.
4. A Be. megalapozatlanság fogalmától meg kell különböztetni bármely bírói döntés megalapozottságát, vagy nem megalapozottságát – másként megalapozatlanságát. A bírói döntés – első megközelítésben – akkor megalapozott, ha meghozatala során a bíróság a vizsgált kérdés megítélése szempontjából releváns valamennyi szempontot megvizsgált, és valódi szerepe, súlya szerint értékelt. Minden olyan döntés, amely nem bizonyítás eredményeként megállapított valamely tényálláshoz kapcsolódik lehet tehát nem megalapozott – vagy másként megalapozatlan –, de a nem megalapozott bírói döntések kapcsán nem alkalmazhatóak a Be. szerinti „megalapozatlanság” jogkövetkezményei.
Irányadó ez akkor is, amikor megalapozott döntés hozatala érdekében valamely nem megalapozott bírói döntés hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése indokolt. Perújítási eljárásban erre az esetre a Be. perújítás szabályait meghatározó XVII. Fejezete külön eljárási szabályt nem határoz meg. Speciális Be. szabály hiányában a perújítás megengedhetősége tárgyában másodfokon eljáró bíróság a másodfokú bírósági eljárás szabályait meghatározó XIV. Fejezet szabálykészletéből döntésének jogalapjaként a 376. § (1) bekezdésére hivatkozhat.
A másodfokú bíróság bonyolult úton juthat el a Be. 376. §-ának alkalmazásához. A perújítás szabályait meghatározó XVII. Fejezetben ugyanis nem található olyan szabály, amely külön rendelkezés hiányában általános jelleggel alkalmazhatóvá tenné a másodfokú bírósági eljárás szabályait. A perújítás megengedhetősége tárgyában másodfokon eljáró bíróság – a Be. külön rendelkezése hiányában is – alkalmazza a másodfokú bírósági eljárásnak a végzés elleni fellebbezésekre vonatkozó szabályait. A Be. 347. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt e törvény nem zárja ki. A végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók.
A perújítás megengedhetősége tárgyában másodfokon döntést hozó bíróság ezen a jogszabályai alapon juthat el a Be. 376. § (1) bekezdésének az alkalmazásáig. Teszi ezt annak ellenére, hogy a 376. § (1) bekezdése félreérthetetlenül úgy fogalmaz, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 352. § alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a bűnösség megállapítását vagy a büntetés kiszabását, illetőleg az intézkedés alkalmazását lényegesen befolyásolta. A törvényhozó kétségtelenné teszi tehát, hogy e rendelkezésben a Be. fogalom-rendszerében használatos megalapozatlanság kezelésére vonatkozó szabályt határoz meg.
5. A fentebb kifejtettek tükrében nem lehet kétséges, hogy a Kúria korábban nem azért helyezte hatályon kívül az ítélőtábla perújítási indítványt elutasító végzését és utasította új eljárásra, mert a Be. 352. § alapján ki nem küszöbölhető megalapozatlanság a döntéshozatalát lényegesen befolyásolta volna. A Kúria akkor és ott azt állapította meg, hogy a perújítás megengedhetőségének a feltételei tisztázatlanok. Ezért a megismételt eljárásban nem alkalmazható a Be. 21. § (3) bekezdés c) pontjának második fordulatában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában vett részt. Ennél fogva pedig nem állapítható meg a Be. 373. § (1) bekezdés II.b) pontjában meghatározott feltételen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés (az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt), amelyre a legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványát alapozta.
A kifejtettek értelmében a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata nem bizonyult alaposnak, ezért a Kúria elutasította.
Budapest, 2018. március 7.
A Kúria Sajtótitkársága