Tájékoztató a Kúria Bhar.I.1.018/2017. számú jelentős ügyben hozott határozatáról: Az elkövetőnek a nyolc éves sértett sérelmére elkövetett – fizikai erőszak és fenyegetés nélküli – nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni cselekménye kizárólag a Btk. 197. § (2) bekezdésében írt speciális alapeset szerint minősül. Az a cselekmény, hogy a vádlott felnőtteknek készült pornográf tartalmú filmeket nézetett a gyermekkel, alkalmas arra, hogy a kiskorú erkölcsi fejlődését veszélyeztesse, így magatartása a nemi élet szabadsága elleni bűncselekménnyel halmazatban megvalósítja a kiskorú veszélyeztetése bűntettét [Btk. 208. § (1) bekezdés] is.
A Kúria, mint harmadfokú bíróság megállapította, hogy a rendelkezésre állt iratok alapján nem foghat helyt azon megállapítás, ami a tényleges fizikai erőszak megvalósítására vonatkozik. Jelen ügyben a legfőbb bizonyítékot a sértett vallomása képezte. Ebben a gyermekkorú semmilyen tényleges fizikai erőszakról, illetve minősített fenyegetésről nem tett említést. Ezért a Kúria mellőzi az ítéleti tényállásból az alábbi megállapításokat: „több ízben erőszakkal kényszerítette”, „erőfölényét kihasználva lemeztelenítette és lefogta”, „a sértettet akarata ellenére megfogta”, „lefogta és arra kényszerítette”.
A törvényhozó a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett esetében éppen azt rendeli – nem csekély súlyú büntetési tétellel – büntetni, hogy semmilyen erőszak és semmilyen fenyegetés nem kell a szexuális bűncselekmény elkövetéséhez, hiszen különösen egy olyan hozzátartozói-nevelői kapcsolat esetén, mint ami a vádlott és a sértett között fennállt, erre nincs is szükség. Ez a függőségi viszony önmagában elegendő ilyen bűncselekmény elkövetéséhez.
Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az erőszak nem más, mint fizikai erő kifejtésében történő támadás és ráhatás, amely lehet lenyűgöző erejű, akaratot megbénító, de lehet akaratot hajlító is. A lenyűgöző erőszak olyan, amely általában alkalmas a fizikai ellenállás leküzdésére, viszont nem megkívánt a sértett ellenállása. Az ilyen erőszaknak természetesen a szexuális bűncselekmények esetében sem kell eleve leküzdhetetlennek lennie, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére kell, hogy alkalmas legyen. A szexuális erőszak akkor tényállásszerű, ha az elkövető a sértettel szemben fizikai erő kifejtésével járó támadást intéz. Az erőszak a komoly ellenállás leküzdésére irányuló fizikai kényszer nem feltétlenül leküzdhetetlen erő, de a megtámadott személy teste ellen és közvetlenül szexuális cselekményre irányuló erős ráhatás, amely alkalmas a sértett komoly ellenállásának leküzdésére és a szexuális cselekmény kikényszerítésére.
A sértett életkorát és személyi tulajdonságait figyelembe véve adott esetben kisebb mérvű fizikai erőszak is alkalmas lehet a törvényi tényállásban meghatározott erőszak megállapítására. Erőszak csak akkor állapítható meg, ha a sértett ellenállása komoly. Valódi ellenállás hiányában nincs kényszerítés. A kényszerítés nélküli szexuális cselekmény a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel önmagában, és további feltétel nélkül is büntetendő [Btk. 197. § (2) bekezdés]. A szexuális cselekmény végeztetése azt juttatja kifejezésre, hogy a sértett szexuális cselekményben részvétele kapcsán a törvény nem feltételezi a saját akaratot. Ezért a tizenkettedik életév alatti sértett szexuális cselekménye, illetve szexuális cselekményben való részvétele alatt vagy a vele való szexuális cselekmény végzése, vagy szexuális cselekmény általa való végeztetése értendő. Ez a cselekmény tehát nem a fizikai erőszak miatt minősül erőszakos bűncselekménynek, hanem azért, mert a nyolc éves gyerek nem tud akkora ellenállást kifejteni, másrészt a függőségi viszony következtében lényegesen könnyebb vele kapcsolatban a szexuális magatartást elvégezni, vagy elvégeztetni.
Az előzőekben megjelölt, a tényleges fizikai erőszakra vonatkozóan semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre, ezért az ezzel kapcsolatos, az elsőfokú bíróság ítéletében írt megállapításokat a Kúriának mellőzni kellett. Ugyanakkor mind az első-, mind a másodfokú bíróság az ítéletének jogi indokolásában a valós tényállást pontosan idézve írja le a történteket: A vádlott szexuális cselekményt végzett akkor, amikor simogatta, dörzsölgette a sértett nemi szervét, a saját nemi szervét a sértett végbeléhez szorította, illetve megkísérelt behatolni abba, ülő vagy hanyatt fekvő helyzetben nemi szervére ültette vagy fektette a gyermeket, miközben ágyékával lökdöste őt, ilyen jellegű cselekményt végzett, amikor megpuszilta a száján. Szexuális cselekményt végeztetett a sértettel akkor, amikor megfogta a kezét, betette az alsónadrágjába és a nemi szervét simogattatta, dörzsöltette a gyermek kezével (első fokú ítélet tizedik oldal negyedik és ötödik bekezdés).
Ez az a tényállás, ami megállapítható a bizonyítékok alapján, és a szexuális erőszaknak ezen speciális alapesetét, a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetést a törvény önállóan büntetni rendeli.
Mindebből az következik, hogy a harmadfokú bíróság által kiegészített és pontosított tényállás alapján az elkövető – fizikai erőszak és fenyegetés nélküli – nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni cselekménye kizárólag a Btk. 197. § (2) bekezdésében írt speciális alapeset szerint minősül, és az erre vonatkozó folytatólagosságot a törvényszék helyesen értékelte.
Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 393. §-a szerinti nyilvános ülésen – a Be. 398. § (1) és (2) bekezdés alkalmazásával megváltoztatta, és a vádlott terhére megállapított nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményt a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző szexuális erőszak bűntettének minősítette.
A Btk. 208. § (1) bekezdése alapján a kiskorú veszélyeztetése bűntettét a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti.
Az irányadó bizonyítékokkal összhangban került a tényállásban megállapításra miszerint a vádlott több esetben arra kényszerítette a sértettet, hogy vele felnőtteknek készült erotikus filmeket nézegessenek a számítógépén. A tényállásból és a bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy ez nem kapcsolódott szervesen a szexuális bűncselekményekhez, azoktól térben és időben elkülönült, ami valóságos heterogén anyagi halmazat megállapítására ad alapot, a vádlott magatartása különböző jogtárgyakat sértett, ezért a Kúria törvényesnek találta ennek a bűncselekménynek a megállapítását, egyetértett az ítélőtábla ítéletének indokolásában írtakkal, miszerint akár egyetlen alkalom is elegendő lehet ahhoz, hogy a jogtárgy-sérelem bekövetkezzen. Az a cselekmény, hogy a vádlott felnőtteknek készült pornográf tartalmú filmeket nézetett a gyermekkel, alkalmas arra, hogy a kiskorú erkölcsi fejlődését veszélyeztesse.
Budapest, 2018. január 9.
A Kúria Sajtótitkársága