A pedagógus felperesek 2007. szeptember 1-jét megelőzően a P-i J.M.Á.I.-val álltak közalkalmazotti jogviszonyban. Az iskola fenntartója, P-i N. Önkormányzata és az alperes fenntartója az E.O. Alapítvány 2007. június 25-én közoktatási megállapodást kötött arról, hogy 2007. szeptember 1-jétől kezdődően a J.M.Á.I. fenntartását az alapítvány veszi át. 2007. augusztusában a felperesek tájékoztatást kaptak arról, hogy a korábbi közalkalmazotti jogviszonyuk átvétellel megszűnik, és az alperes munkaszerződést köt velük a korábbi jogviszonyukat jogfolytonosnak tekintve. A munkaszerződést a felek 2007. szeptember 1-jétől határozatlan időtartamra megkötötték. Ekkor az I. rendű felperesnek 5 év, a II. rendű felperesnek 10 év, a III. rendű felperesnek 27 év, a IV. rendű felperesnek 30 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje volt. A P-i N.Önkormányzat Képviselő-testülete 2011. február 22-étől több ülésen is tárgyalta a közoktatási megállapodással kapcsolatos problémákat, annak azonnali hatállyal történő felmondása lehetőségét, illetve ezzel összefüggésben a p-i tagintézmény sorsát. Az alperes 2011. augusztus 4-én tájékoztatta a p-i tagintézményben dolgozó főállású munkavállalókat, köztük a felpereseket, hogy a tagintézmény 2011. augusztus 31-én megszűnik, a munkavégzés helye 2011. szeptember 1-jétől B. lesz. P. N. Önkormányzata mint megbízó és a N. N. Önkormányzat mint megbízott között 2004. augusztus 9-én a H.J.N.N.Á.I. közös fenntartására megkötött közoktatási megállapodást e felek 2011. augusztus 19-én azzal egészítették ki, hogy a megbízott 2011. szeptember 1-jétől 2012. június 30-áig terjedő határozott időre átveszi a korábban az E.O. Alapítvány által működtetett P.-n található intézmény fenntartását. A H.J.N.N.Á.I. igazgatója az átvett feladatokat az alperesnél korábban is ott tanító pedagógusokkal kívánta ellátni. Az alperes 2011. augusztus 31-ei hatállyal a felperesek munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A 2007. szeptember 1-jét megelőző közalkalmazotti jogviszonyokra tekintettel számított felmentési időre járó átlagkeresetet, valamint végkielégítést a feleknek nem fizette ki, továbbá adós maradt a pedagógus szakirodalom címén 2008. és 2009. évre járó összesen 28.000 forinttal. 2011. szeptember 2-ától a felperesek valamennyien a H.J.N.N.Á.I.-ban tanítottak tovább a 2011. szeptember 1-jétől 2012. június 30-áig tartó határozott időre szóló kinevezéssel. Eszerint az új munkáltató a korábbi munkaviszonyukat és közalkalmazottként eltöltött jogviszonyukat a jubileumi jutalom, a felmentési idő, az illetménybesorolás tekintetében elismerte, a végkielégítés vonatkozásában azt 2011. szeptember 1-jétől, a kinevezés napjától vette figyelembe. A határozott idő lejártát követően a felperesek közalkalmazotti jogviszonya a H.J.N.N.Á.I.-nál megszűnt. Ezt követően munkanélküli ellátást vettek igénybe. A felperesek megismételt eljárásban fenntartott keresetükben kérték az alperes kötelezését a 2007. szeptember 1-jén bekövetkezett, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. szerinti átvételből eredő, ezen időpontot megelőzően korábban fennálló közalkalmazotti jogviszonyuk alapján járó felmentési időre őket megillető átlagkeresetük és végkielégítésük megfizetésére. A megelőző eljárásban a pedagógus szakirodalom címén részükre fejenként megítélt 28.000 forint megfizetéséről hozott döntés első fokon jogerőre emelkedett. Az alperes az ellenkérelmében a kereseti kérelem jogalapját vitatta, és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperesek felülvizsgálati kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, a keresetüknek megfelelő ítélet meghozatalára irányult. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, annak a Pp. 272. § (2) bekezdésben foglalt tartalmi követelményeknek megfelelően előterjesztett érvelésére tekintettel vizsgálhatta felül. A felperesek állítottak a törvényszék részéről iratellenes, valótlan tényállásmegállapítást, de erre vonatkozóan az irányadó eljárásjogi jogszabályi rendelkezésre, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdésére jogszabálysértésként nem hivatkoztak, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerős ítéletben megállapított tényállás. A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felperesek az alpereshez a Kjt. 25/A. § alapján a p-i J.M.Á.I.-ban fennálló közalkalmazotti jogviszonyból 2007. szeptember 1-jétől munkajogviszonyba kerültek, tehát a jogviszonyukban jogállásváltozás történt, és a munkáltató személye azért változott meg, mert az alapító döntése folytán a munkáltató a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltató számára került átadásra. A felperesek az alperesnél vállalták a továbbfoglalkoztatást 2007. szeptember 1-jével, és munkaszerződést kötöttek vele. A Kjt. 25/B. § (6) bekezdése így a jogviszonyukra irányadóvá vált, miszerint ha a munkaszerződés megkötésével létesített jogviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén a közalkalmazottat felmondási idő, valamint végkielégítés illeti meg, annak mértékét az átadó és az átvevő munkáltatónál jogviszonyban töltött idő együttes tartamának figyelembe vételével, a jogviszonyra irányadó szabályok alapján kell megállapítani. Peradat, hogy az alperes felmondással szüntette meg 2011. augusztus 31-ével a felperesek munkaviszonyát. A felperesek keresetlevelében foglalt – az alperes által perben nem vitatott – állítás szerint az alperesnél fennálló határozatlan idejű munkaviszonyuk 2011. augusztus 30-án rendes felmondással került megszüntetésre. A peradatok szerint 2011. augusztus 31-éig állt fenn a munkaviszonyuk az alperesnél, e nappal velük az alperes elszámolt a nála munkaviszonyban töltött időtartam figyelembevételével megállapítva a felmondási időre járó átlagkereset és a végkielégítés összegét. Az Mt. 86/B. § (1) bekezdésben foglalt munkaviszonyból közalkalmazotti jogviszonyba történő jogállásváltozás kötelező eljárási rendjére előírt Mt. 86/B. § és 86/C. § rendelkezései szerinti tájékoztatás a perbeli esetben nem vitatottan elmaradt. A jegyzőkönyv szerint az alperes képviseletében nyilatkozó kuratóriumi társelnök a P.N. Önkormányzat képviseletében eljáró polgármester és jegyző előtt vállalta, hogy az alperes p-i tagintézménye pedagógusai részére végkielégítést fizet. A 2011. augusztus 19-én P.N. Önkormányzata és P-i N.N. Önkormányzat által kötött „Közoktatási megállapodás kiegészítés” szerint a P-i N.N. Önkormányzat 2011. szeptember 1-jétől vállalta 2012. június 30-áig terjedő időtartamra a korábban alperes tagintézményeként működő P-n található intézmény fenntartását. A becsatolt 2011. augusztus 16-ai önkormányzati képviselő-testületi rendkívüli ülés jegyzőkönyve szerint ekkor nyilatkozott a H.J.N.N.Á.I. igazgatója arról, hogy a L. iskolában tanítókkal kívánja a tagintézménye oktatási feladatait ellátni. A fenti peradatokból következően téves a törvényszék által levont következtetés arról, hogy az adott esetben az Mt. 86/B. § (1) bekezdésben foglalt módon szűnt meg a felperesek munkaviszonya az alperesnél. A feladatellátásra a H.J.N.N. Általános Iskola részéről 2011. szeptember 1-jével került sor, tehát az Mt. 86/B. § (1) bekezdésben foglalt feltétel 2011. szeptember 1-jével valósult meg. Az Mt. 86/B. § (1) bekezdés szerint ugyanis ha az e törvény hatálya alá tartozó munkáltató személye azért változik meg, mert az alapító, vagy a munkáltató döntése alapján a munkáltató egésze vagy egy része a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató számára kerül átadásra, a munkáltató átadásra kerülő szervezetében, illetve tevékenységi körében foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonya az átadás időpontjában szűnik meg. A jogállásváltozáshoz szükséges Mt. 86/B. és 86/C. §-ok szerinti több oldalú (átadó és átvevő munkáltató, átadó és átvevő fenntartó, valamint a munkavállalók közötti) és egyidejű megállapodások elmaradása, a felperesek jogviszonyát érintő tájékoztatás hiányosságai, a fenti események időrendi sorrendiségét is figyelembe véve, arra enged következtetni, hogy sem az alapítók, sem a munkáltatók döntése nem irányult az Mt. 86/B. § (1) bekezdés alkalmazására, és alperes a felperesek munkaviszonyát felmondással kívánta megszüntetni, mely intézkedéssel szemben a fenntartói feladatokat ismét ellátó önkormányzat nem tett ellenvetést. Emellett az alperesnek a felpereseket foglalkoztató szervezete, illetve tevékenysége átadására-átvételére 2011. szeptember 1-jén került sor, hiszen a feladatellátásra vonatkozóan a fenntartója a P. N. Önkormányzatánál a közoktatási megállapodást 2011. augusztus 31-ére mondta fel, ezen időponttól láthatta csak el jogszerűen a H.J.N.N. Általános Iskola a p-i általános iskola oktatási tevékenységét. Az átadás ezen időpontjában (2011. szeptember 1.) azonban a felperesek munkaviszonya az alperesnél az általa közölt rendes felmondás folytán már megszűnt, így munkajogviszonyukban az Mt. 86/B. § (1) bekezdés szerinti jogállásváltozás már nem következhetett be. Erre tekintettel az alperes köteles a Kjt. 25/B. § (6) bekezdésben foglaltak szerint helytállni a felmondásából eredő kötelezettségekért, vagyis a felpereseknek 2007. szeptember 1-jét megelőzően fennálló közalkalmazotti jogviszonya figyelembe vételével kifizetni a felmondási időre járó átlagkereset- és végkielégítés-különbözetet, melyek összegének számítását az alperes a perben nem vitatta. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest a felperesek keresete szerint marasztalta a felmondási időre járó átlagkereset- és végkielégítés-különbözet összegében.
Budapest, 2018. február 22.
A Kúria Sajtótitkársága