A II. rendű és III. rendű felperesek az adózók személyi jövedelemadójának 1%-os felajánlását célzó gyűjtő kampány szerveztek, ehhez reklám kiadványt készíttettek. A reklám kampány teljes körű lebonyolításával a II. rendű felperes az I. rendű felperes bízta meg. E kampány keretében kötött az I. rendű felperes az alperessel címzetlen reklám kiadványok terjesztésére vonatkozó vállalkozási szerződést.
A felperesek kereseti kérelmükben – döntően arra alapítottan, hogy a személyi jövedelemadó felajánlásoktól azért estek el, mert az alperes a reklámkiadványok kézbesítését nem megfelelően végezte el – kártérítést kértek az alperestől. Az alperes viszontkereseti kérelmében a ki nem fizetett vállalkozói díját igényelte.
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott kijavított ítéletével a felperesek keresetét elutasította, a viszontkereseti kérelemnek részben helyt adott. A másodfokú bíróság a felülbírálattal érintett kártérítési követelések vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Kúriának az ügy terjedelmes iratanyagának áttekintését követően a felperesek felülvizsgálati kérelmei alapján a kártérítési igényekről kellett állást foglalnia. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartó határozatában rámutatott arra, hogy különbséget kell tenni a szerződésszegésen alapuló, és szerződésen kívüli kártérítési követelések között. A bíróság jogerős ítéletében a bizonyítási teher helyes telepítésével, a bizonyítással összefüggő tájékoztatási kötelezettségét megfelelően teljesítve, a felmerült bizonyítékok helyes mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek a kártérítési követeléseik jogalapját, az alperes kártérítési felelősséget megalapozó magatartását nem bizonyították, ezért a kereseti kérelmeket el kellett utasítani.
Budapest, 2018. február 8.
A Kúria Sajtótitkársága