Az alperes légiforgalmi szolgáltató a magyar légtérben, valamint kizárólagosan végzi a légiforgalmi irányítók képzését. Annak oktatási anyagát, célkitűzéseit egy svéd cég bevonásával készítette elő és harmonizálta azt a tevékenységre vonatkozó uniós és hazai szabályokkal. A felperesek 2011-ben jelentkeztek légiforgalmi irányító képzésre az alperesnél és egy felnőttképzési, valamint tanulmányi szerződést kötöttek, melyet utóbb egy okiratba foglaltak. A tanfolyam keretében „magas légtérben történő irányítás radarirányítás kiterjesztéssel” képzésben részesültek. Ennek sikeres elvégzését követően került sor a gyakorlati, úgynevezett munkahelyi képzési szakaszra, amely több részből állt. A második szakaszban a három tudásszint sikeres elérését követően lehetett a gyakornokokat munkahelyi vizsgára bocsátani. Az első periódus sikeres elvégzéséhez mindkét felperesnek plusz órákat kellett igénybe vennie, a második szintértékelés azonban negatív eredménnyel zárult, így a képzést nem tudták folytatni.
A szintértékelésre az adott gyakornok oktatásában részt vett valamennyi oktató szóbeli egyeztetését követően került sor, együtt alakították ki álláspontjukat, s egyhangú döntést hoztak arról, hogy a felperesek nem tudták a második szintet teljesíteni. A felperesek ez ellen panaszt emeltek, a munkáltató azonban a lefolytatott vizsgálatot követően azt elutasította, egyben felmondta a felperesekkel kötött képzési és tanulmányi szerződésre vonatkozó megállapodást a felperesek szerződésszegésére figyelemmel és felszólította őket a tanulmányok alatt biztosított ösztöndíj visszafizetésére.
A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy a tanulmányi szabályzat egyes visszafizetésre vonatkozó rendelkezései semmisek, mivel tisztességtelen feltételt tartalmaznak, ugyanis mindent megtettek a szerződés teljesítése érdekében, s nem róható a terhükre, hogy a nem megfelelő képességük miatt nem tudták teljesíteni a feltételeket. Az alperes a keresetek elutasítását kérte és viszontkeresetet terjesztett elő az ösztöndíjak visszafizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, a folyósított ösztöndíj visszafizetésére kötelezte a felpereseket, a másodfokú bíróság azonban azt állapította meg, hogy a felek által kötött tanulmányi megállapodás visszafizetési feltételeket rendező egyik pontja semmis. Erre figyelemmel a felperesek lényeges szerződésszegése nem volt megállapítható, így a számukra nyújtott ösztöndíjat nem kötelesek visszafizetni. Megállapította azt is, hogy az alperes képzési terve a szintértékelés vitatását nem teszi lehetővé, ezért nem felel meg az adott képzésre is irányadó uniós rendeleteknek, a Tanulmányi Szabályzat egyik pontja pedig a légiforgalmi irányítók képzésével kapcsolatos közösségi jogba ütközik.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria ítéletével a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a peres felek a Tanulmányi Szerződésben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 113. § (1) és (2) bekezdésében rögzítetteknek megfelelően állapították meg a felek jogait és kötelezettségeit, így a másodfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy indokolatlanul egyoldalú előnyt biztosított az alperes számára.
Az Mt. 113. § (2) bekezdése alapján a tanulmányok nem megfelelő eredménnyel történő folytatása, mint objektív körülmény szerződésszegésnek minősül, melynek az a következménye, hogy a nyújtott támogatást vissza kell fizetni. Ebben az esetben tehát a szerződésszegés maga a hallgató által tanúsított magatartás ténye függetlenül attól, hogy az felróható-e az érintettnek vagy sem. A Tanulmányi Szerződésben az egészségügyi alkalmatlanság esetére mentesítették a hallgatót a visszafizetési kötelezettség alól arra az esetre, ha határidőre nem végzi el a tanfolyamot, a képesség hiánya azonban nem minősül ilyen mentesülési oknak, az a tanulmányi teljesítmény értékelése körébe tartozó körülmény. A felperesek egészségileg alkalmasak voltak a légiforgalmi irányítói tevékenység ellátására, az elméleti tudás gyakorlatban történő hasznosítása során merült fel azonban az a körülmény, hogy az igen összetett, a figyelem megosztását igénylő légi irányítói tevékenység ellátására nem bírnak megfelelő képességgel. Ez a körülmény – függetlenül attól, hogy mindez felróható volt-e a felpereseknek vagy sem – ahhoz vezetett, hogy nem voltak képesek teljesíteni az adott szint eléréséhez szükséges azokat a szakmaspecifikus feltételeket, amelyek vizsgálatára és a kiemelkedő képesség megfelelő értékelésére csak az egyes képzési szintek teljesítése alapján, nem pedig az előzetes alkalmassági felvételi értékelésen lehetett következtetni. A felperesek nem tudták teljesíteni a Tanulmányi Szerződésben általuk vállaltakat, ezért az alperes által nyújtott támogatás visszafizetésére voltak kötelesek.
A 805/2011./EU rendelet II. melléklet része nem írja elő, hogy a légiforgalmi irányító képzésre vonatkozó képzési tervben vagy szabályzatban olyan fellebbezési eljárást kellene biztosítani, amely a szintértékelések tartalmának érdemi vitatását, annak szakmai felülbírálatát biztosítaná. A hatóságoknak a jelöltekkel szembeni tisztességes bánásmód biztosítása érdekében kell a megfelelő fellebbezési eljárást bevezetni, a perbeli esetben pedig ez megtörtént.
Budapest, 2018. február 8.
A Kúria Sajtótitkársága