A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot – amelyben az alperes a 2015. július 10-én kelt határozatával a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával, a felperes 2014. január 6-ától fennálló közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel elrendelte a felperes öregségi nyugdíjának szüneteltetését – helybenhagyta. A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát arra hivatkozva kérte, hogy az alperes – az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 78117/13. számú ítéletével alátámasztottan – indokolatlan megkülönböztetést tesz a munkaviszonyban és a közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek között. A munkaügyi bíróság a keresetet a Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával elutasította. A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát azért kérte, mert a Tny. 83/C. § (1) bekezdése ellentétes a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, ekként a magyar jogrendszer részét képező, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt (Egyezmény) 14. cikkével és az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdésével. A Kúria – a Tny. 83/C. § (1) és (4) bekezdésével kapcsolatos alkotmányossági aggályai alapján, eljárása felfüggesztése mellett – az Mfv.III.10.770/2016/4. számú végzésben kezdeményezte az Alkotmánybíróság (AB) eljárását, a Tny. fenti rendelkezései alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, a rendelkezések megsemmisítését és alkalmazásuk kizárását, elsődlegesen a folyamatban lévő valamennyi perben, másodlagosan a felperes és az alperes között a Kúria előtt folyamatban lévő perben. A bírói kezdeményezést a Kúria a Tny. rendelkezéseinek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe, XV. cikk (1) bekezdésébe és Q) cikk (2) bekezdésébe ütközése miatt, a következő indokok alapján terjesztette elő. Az öregségi nyugdíjra való jogosultság vagyoni értékű jog, a szüneteléssel érintett személyek (köztük a felperes) az időskori ellátásra – függetlenül attól, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás vegyes rendszerben működik – évtizedeken át fizetett nyugdíjjárulék fejében, vagyis tulajdonelvonás ellentételezéseként szereztek jogosultságot. Az öregségi nyugdíjnak az állami szférában történő foglalkoztatás miatti elvonása tulajdonkorlátozást jelent, ami azért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, mert a korlátozás a törvényhozó által elérni kívánt célokhoz (az államadósság csökkentése, a Magyarország elleni túlzott deficit eljárás megszüntetése) viszonyítva aránytalan. A Kúria az Alaptörvény további rendelkezései sérelme körében – az EJEB Fábián kontra Magyarország ügyben hozott 78117/13. számú ítélete felhívásával – arra hivatkozott, hogy a törvényhozó az ellátás korlátozását nem terjesztette ki más, a felpereséhez hasonló helyzetben lévő állami alkalmazottakra és a magánszférában munkát vállaló nyugdíjasokra, ezzel a szabályozás lényeges eleme szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között különbségtételt alkalmazott. A különbségtételnek nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, ezért a Tny. támadott rendelkezései sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését is. Az EJEB a fenti határozatban az eltérő bánásmód miatt az Egyezmény Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyv – önállóan, illetve a 14. cikkel együtt olvasott – 1. cikke sérelmét állapította meg. A nemzeti jogot a bíróságoknak – az Alaptörvény Q cikk (2) bekezdéséből eredően – a magyar jogrendszer részét képező Egyezménnyel összhangban kell alkalmazniuk és értelmezniük, az Egyezmény rendelkezéseinek értelmezésekor az EJEB határozataiban foglalt értelmezést kell alapul venniük. A Kúria az előtte folyamatban lévő perben a Tny. rendelkezéseinek alkalmazását nem mellőzheti, ugyanakkor az Egyezményt és az EJEB határozatát sem hagyhatja figyelmen kívül, mert az a Kúria döntését az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésébe ütközés okán alaptörvény-sértővé tenné; a nemzetközi jog (az Egyezmény) sérelmének megszüntetésére kizárólag az AB rendelkezik hatáskörrel. Az AB a bírói kezdeményezést a 29/2017. (X.31.) AB határozatával elutasította. Az AB kimondta: a törvényhozó értékelésétől függ, hogy a közérdek érvényre juttatásához a tulajdonhoz való jog korlátozása szükséges-e; ennek kell, hogy legyen ésszerű alapja. A jog lényege nem sérül, mivel a havi nyugdíj szüneteltetéséről, és nem a nyugdíjjogosultság végleges elvesztéséről van szó. A korlátozás átmeneti jellegű, a nyugdíj folyósítása folytatódik, amikor az érintett személy elhagyja az állami foglalkoztatást. Az állami nyugdíj funkciója a megélhetés biztosítása, ameddig tart az állami foglalkoztatás, addig megszűnik a nyugdíjfizetés célja. Mindemellett az érintett személy maga döntheti el, hogy állami szolgálatának megszüntetését és nyugdíja folyósítását, vagy a munkaviszonyban maradást és a nyugdíjának szüneteltetését választja. A határozat szerint nem igazolható, hogy a közszférában alkalmazott személy hasonló helyzetben van, mint a magángazdaságban foglalkoztatott személy. Az állam jellemzően állami feladatot, költségvetési szervek útján, haszonszerzésre törekvés nélkül lát el, a magángazdaság munkaadói más szervezeti és pénzügyi feltételek között tevékenykednek. Habár mind az állami, mind pedig a magánszektor alkalmazottai a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez kapcsolódnak, amelyhez ugyanolyan mértékben járulnak hozzá, ez önmagában nem jelenti azt, hogy hasonló helyzetben vannak. Mindezek miatt nem minősül diszkriminatívnak az, hogy a törvény csak az állami szolgálatban álló személyekre vonatkozóan rendeli el a nyugdíj folyósításának szüneteltetését. A nyugdíj folyósítását kizáró szabályok alóli kivételeknek pedig ésszerű alapja van, ezért azok sem sértik a diszkrimináció tilalmát. Nem sérült az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése sem, mert az EJEB Nagykamarája az időközben elé került Fábián kontra Magyarország ügyben 2017. szeptember 5-én hozott határozatában a nyugdíj folyósításának szüneteltetését nem találta az Egyezménybe ütközőnek. Ezt követően a Kúria a jogerős ítéletet, tekintve, hogy az AB az ellátás szüneteltetését szabályozó rendelkezések alaptörvény-ellenességét nem állapította meg. hatályában fenntartotta. A Kúria kimondta: a felperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy döntését a munkaügyi bíróságnak a Tny. 83/C. §-ával szemben közvetlenül az Alaptörvény és az Egyezmény rendelkezéseire kellett volna alapítania. Az ügy eldöntése során irányadó norma alkalmazását a bíró az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet megállapító, a konkrét, vagy valamennyi ügyben való alkalmazást kizáró határozata alapján mellőzheti.
A döntés elvi tartalma
Az ügy eldöntése során irányadó norma alkalmazását a bíró az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet megállapító, a konkrét, vagy valamennyi ügyben való alkalmazást kizáró határozata alapján mellőzheti.
Budapest, 2018. január 8.
A Kúria Sajtótitkársága