A felperes 2011. január 6-ától állt az alperes alkalmazásában, értékesítési és marketing igazgató munkakört töltött be havi bruttó 2.500.000 forint személyi alapbér mellett. Az alperes 2011-ben ajánlattevőként részt vett egy gyógyszerek szállítására kiírt közbeszerzési eljárásban, amellyel összefüggésben a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki a felperest. 2014. április 7-én vádat emeltek vele szemben a Btk. 296/B. § szerinti versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban bűntett miatt. Az alperes 2014. április 28-án felfüggesztette a felperes munkavégzési kötelezettségét, egyidejűleg tájékoztatta, hogy felette a munkáltatói jogkört P.T. HR igazgató gyakorolja. A felperes 2014. május 19-én elektronikus levélben arról értesítette a munkáltatóijogkör-gyakorlóját, hogy ezen naptól kezdődően „pszichés dekompenzálódás” miatt táppénzes állományba került, így nem tud megjelenni a 2014. május 22-én tartandó meghallgatásán, melyet az alperes megbízása alapján eljáró, az Amerikai Egyesült Államokból e célból Magyarországra utazó jogászok jelenlététben tartottak volna. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2014. május 27-én kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint a munkáltatónak megrendült a felperesben a bizalma, mivel őt a nyomozó hatóság súlyos bűncselekménnyel vádolta meg, és büntetőeljárást indított vele szemben. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a felperes 2014. április 8. és 2014. április 17. között nem jelent meg a munkahelyén, együttműködési és rendelkezésre állási kötelezettségének nem tett eleget, továbbá a 2014. április 8-ára és 2014. május 22-ére tervezett meghallgatásán nem vett részt, orvosi igazolás csatolása nélkül, így a jóhiszeműség és tisztesség követelményét nyilvánvalóan és jelentős mértékben megsértve járt el. A felperes a keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére elmaradt jövedelemre tekintettel járó kártérítés jogcímén 20.377.500 forintot, végkielégítés jogcímeként bruttó 30.000.000 forintot. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Az alperes felülvizsgálati kérelme 7. pontjában állította, hogy álláspontja szerint mindhárom felmondási indok valós, és az alperes a második és a harmadik indok tekintetében a tizenöt napos joggyakorlási határidőt is megtartotta. Mivel az első pontban foglalt szubjektív határidő elmulasztásának ítéleti megállapítását nem vitatta, a felülvizsgálati eljárásban a munkáltatói intézkedés második és harmadik pontjában foglaltak voltak érdemben vizsgálandóak. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt, hogy P.T. vizsgálta a felperes 2014. április 8. és 17. közötti távolmaradásának jogszerűségét, és 2014. május 23-án állapította meg, hogy álláspontja szerint a munkavállaló nem tett eleget a rendelkezésre állási kötelezettségének ezen időszakban. Ezért a szubjektív határidő megsértése nem volt megállapítható. Ugyanakkor a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki az ítéletében, hogy ezen ok nem tekinthető olyan összefoglaló jellegű indoknak, amelybe beletartozna az is, hogy a munkáltató a munkavégzési kötelezettség hiányát is a felperes terhére rótta. Az azonnali hatályú felmondásban erre összefoglaló jelleggel sem történt utalás, a rendelkezésre állási és együttműködési kötelezettség hiányából a munkavégzési kötelezettség megsértésére nem vonható le következtetés.
Az azonnali hatályú felmondás harmadik pontjával összefüggésben is helytálló következtetésre jutottak az eljáró bíróságok. Az azonnali hatályú felmondás azt jelölte meg konkrét okként, hogy a felperes 2014. május 19-én a 2014. május 22-ei meghallgatást lemondta. Az ezt megelőző folyamatra utalás nem kötelezettségszegésként, hanem mint az egyeztetési folyamat részeként került megjelölésre, ezt a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg. Így az azonnali hatályú felmondás nem hivatkozott arra sem, hogy a munkáltató a szabadságáról egész napos meghallgatásra hívta vissza a felperest, aki ennek nem tett eleget. A munkáltatóijogkör-gyakorlójának személyében történő változás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az új vezető vizsgálja a munkavállaló részére korábban engedélyezett, otthon végezhető munka mennyiségét és minőségét. Az általa megállapított kötelezettségszegés esetén a tizenöt napos szubjektív határidő alatt gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás jogát, de a jognyilatkozat indokolásának meg kell felelnie a jogszabály által kötelezően előírtaknak az intézkedés jogszerűségének megállapításához [Mt. 78. § (2) bekezdés]. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2017. november 2.
A Kúria Sajtótitkársága