Lopást valósít meg a terhelt, ha a házassági vagyonközösség megszüntetése után a korábbi közös vagyonból a volt házastársát megillető ingóságot vesz el azért, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa.
Az elsőfokú bíróság a terheltet lopás bűntettében mondta ki bűnösnek [Btk. 370. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] és ezért őt felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte. A másodfokon eljáró törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a lopás bűntettében jogszabályt sértő módon került sor a bűnösség megállapítására, mivel a terhelt a lopás törvényi tényállását nem merítette ki.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt és a felesége a korábban közös vagyonban álló ingatlant eladták oly módon, hogy már az adásvételi szerződés is rögzítette, hogy a vételárat fele-fele részben osztják meg. Ezt követően a terhelt a felesége részére átadott pénzt magához vette és azt eltulajdonította.
A felülvizsgálati indítványban foglalt indokolás szerint a terhelt el akart számolni a sértettel, a pénzt azért tartotta magánál, hogy a sértett pénzintézettel szemben fennálló adósságának megfizetésére fordítsa.
A Kúria megállapította, hogy az irányadó tényállás szerint a vételár a terheltnek és a sértettnek nem volt közös tulajdona. Az adásvételi szerződés rögzítette, hogy a vételárat a felek egyenlő arányban osztják meg. Mindebből következően a terhelt tudatának át kellett fognia, hogy a sértettre eső vételárrész számára idegen dolog.
A Kúria ezért a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. szeptember 19.
A Kúria Sajtótitkársága