a vagyonelkobzás esetlegesen téves elrendelése miatt nincs helye felülvizsgálatnak, mert az különleges eljárás keretében is orvosolható.
Az eljárt bíróságok a terheltet hamis tanúzás bűntette, közokirat-hamisítás bűntette, csalás bűntette és hamis közokirat felhasználásának vétsége miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, továbbá vagyonelkobzást rendeltek el, melyet magasabb összegben határoztak meg, mint annak az ingatlannak az értéke, amelyet a terhelt e bűncselekmények elkövetése útján öröklés címén akart megszerezni.
A jogerős határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt.
Indokai szerint az eljárt bíróságok törvénysértően alkalmaztak védencével szemben az ingatlant meghaladóan vagyonelkobzást, mivel a Btk. 74. § (5) bekezdés a) pontja szerint nem rendelhető el ez az intézkedés a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyonra, és ugyan a sértett személyének bizonytalansága miatt polgári jogi igény érvényesítésére nem került sor, azonban a védence által ügyvédi letétbe helyezett pénzösszeg a sértett kártalanítására szolgál, akinek személyét a jogerős büntető ítélet alapján lefolytatandó hagyatéki eljárásban lehet majd megállapítani.
Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteknek az ingatlant meghaladóan elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését és függessze fel annak végrehajtását.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány – miután az esetleges törvénysértés különleges eljárásban orvosolható – a törvényben kizárt, ezért annak elutasítását indítványozta.
Az indítvány alapján a felülvizsgálat kizárt.
A Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (a Be. XXIX. Fejezetének I-II. Címe) keretében orvosolható. Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett szabály valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott eljárásra vonatkozik.
A Be. a XXIX. fejezet II. Címe alatt, az 570. §-ban szabályozza az utólagos vagyonelkobzást. Az (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.
Ugyanezen bekezdés szerint a vagyonelkobzásról szóló utólagos határozat meghozatalára ügyészi indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.
Emellett azonban a Be. 43. § (2) bekezdésének d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen. A Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.
Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból – azaz ügyészi indítvány hiányában is – lefolytatni az eljárást.
Emellett a Be. 570. § (1) bekezdésére, illetve az abban felhívott 569. § (3) bekezdésére figyelemmel a bíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész és az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson pedig az 570. § (2) bekezdése alapján a Be. XXVII. fejezetének rendelkezései – értelemszerűen – az irányadók.
Mindezekből következően a Be. 570. §-ában írt különleges eljárás alkalmas a terhelt és védője által állított esetleges törvénysértés orvoslására, így felülvizsgálat kezdeményezésének – a törvényi tilalom ellenére – ez okból nincs helye.
Ezért a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
Budapest, 2017. szeptember 11.
A Kúria Sajtótitkársága