A peradatok szerint a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a Soproni Vasöntöde munkáltató bősárkányi telephelyén dolgozott, munkakönyvében rögzítetten köszörűs munkakörben. A tanúk által előadottak szerint – a felperes előadásával egyezően – a bősárkányi telephelyen a soproni öntödében készült öntvényeket köszörülték, amelyeket minden nap gépkocsi vitt Sopronból, majd a kész árut visszavitte. A felperes is öntvényköszörűs volt. Bősárkányban a munkavégzés nem melegüzemi körülmények között, a kihűlt anyag megmunkálásával folyt. A tanúk egybehangzóan adták elő, hogy „a bősárkányi üzemben nem különült el az öntvényköszörűs és a köszörűs munkakör, mindenki ugyanazt a munkát végezte”. A felperes esetében nem, a tanúk esetében a foglalkoztató a korkedvezmény-biztosítási járulékot megfizette és ez utóbbiak részére az öntvényköszörűs munkakörben eltöltött idő – a foglalkoztató igazolása alapján – korkedvezményre jogosító időként elismerésre is került.
A Kúria érvelése szerint: A korkedvezmény egyik alapkövetelménye, hogy a szervezetet fokozottan igénybe vevő, illetve egészségre különösen ártalmas munkavégzést igazoljon az ezen kedvezmény jogosultja. A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza, amelyet kiterjesztően értelmezni nem lehet, az abban használt meghatározástól eltérő megjelelésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha az a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör a munkaköri leírásból megállapíthatóan a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos. Fokozottan érvényesül az azonosításnál a munkaköri leírásnak a szerepe akkor, amikor a munkakör elnevezése nem egyezik meg szó szerint vagy egyáltalán nem egyezik meg a jegyzékben szereplő elnevezéssel. Ilyen esetben a munkakör pontos leírása ad alapot az azonosításra és ennek következtében arra, hogy az elnevezésben fennálló eltérés ellenére is valamely munkakör korkedvezményre jogosító munkakörként nyerhessen elismerést. A kialakult bírói gyakorlat szerint olyan esetben, amikor az azonosítás kérdése felmerül, nem elegendő az, hogy a tevékenység összefüggésben legyen valamelyik korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében feltüntetett munkakörrel, hanem szükséges a tartalmában azonos tevékenység fennállása. A munkaköri jegyzék azt rögzíti, hogy az adott munkakör milyen feltételek fennállása esetén ad jogot korkedvezményre. A jegyzékben felsorolt feltételek (munkakör) feladatleírása és ágazati hatályának együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy a korkedvezményre jogosultság megállapítható legyen. Bármelyik feltétel hiánya kizárja a korkedvezményre jogosultság megállapítását és a további feltételek vizsgálata is szükségtelen. Az 1. számú melléklet 5. pontja azon melegüzemben végzett munkahelyek körét, munkaköröket és egyéb tevékenységeket határozza meg, ahol a kedvezmény szabály alkalmazható. A perben nem volt vitatott, hogy felperes nem melegüzemben, nem melegüzemi körülmények között végezte a munkáját, ezért annak vizsgálata, hogy az öntvényköszörűs munkakör azonosítható-e a köszörűs munkakörrel, szükségtelen volt. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Budapest, 2017. október 2.
A Kúria Sajtótitkársága