A felperes 2011. szeptember 26-ától állt az alperes alkalmazásában, az sz-i telephelyen pénzügyi ügyintéző, majd kereskedelmi ügyintéző, 2013. január 1-jétől értékesítő csoportvezető munkakört töltött be. A munkaköri leírása meghatározta a sales office manager (SOM) munkakör célját, feladatát. A felperes munkaviszonyát az alperes 2015. június 1-jén kelt felmondással szüntette meg 30 napos felmondási idő biztosítása mellett. Az intézkedés indokolása szerint a felperes nem alkalmas a munkakörébe tartozó feladatok elvárt szintű elvégzésére, nem tanúsít kellő gondosságot, a munkáltató utasításait nem tartja be, a feladatait pontatlanul, hiányosan és késedelmesen végzi a közvetlen felettese többszöri felhívása ellenére. A felperes fontos bizalmi pozíciót tölt be, ehhez kapcsolódóan felelős a sales stratégia betartásáért, a kiszállítások megszervezéséért, a feladatok delegálásáért. A negyedéves meetingeken rendszeresen az egyik legrosszabb eredmény Magyarországé, amelyben a felperesnek nagy felelőssége van. A leányvállalatokkal, társcégekkel való hatékonyabb kapcsolattartás érdekében a felperes feladata lett volna egy elektronikus rendszer implementálása, amelyet szintén nem fejezett be. A felperes nem alkalmas a munkakörébe tartozó feladatok ellátására, a munkáltató gazdasági, anyagi érdekeit súlyosan veszélyezteti. A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 64. § (2) bekezdésének és a 66. § (2) bekezdésének megsértését panaszolta, a Pp. 206. §-át azonban nem jelölte meg. Ebből következően a jogerős ítéletben megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt, és csak az képezhette vizsgálat tárgyát, hogy az adott tényállás mellett az alperes felmondása jogszerűnek tekinthető-e. Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felmondás – amely összefoglaló indokokat is tartalmazott – részletesen kifejti a felperes terhére rótt, és az alperes álláspontja szerint az alkalmatlanságát megalapozó körülményeket. Az abban foglaltak megfelelnek a világos indokolás követelményének, ezáltal nem sérült az Mt. 64. §-ának (2) bekezdése, és a felmondás megfelelt az MK.95. számú állásfoglalásban meghatározottaknak. A bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy az alkalmatlanságot nem általánosságban kellett vizsgálni, hanem a felperes által betöltött sales office manageri munkakörre vetítve. A bíróságok nem azt értékelték, hogy a felperes vezető állású munkavállalónak minősült-e, csupán azt rögzítették, hogy az ellenőrzési és irányítási tevékenysége miatt az értékesítési osztály vezetőjeként vele szemben fokozott elvárások érvényesültek. E körben helytálló megállapításra jutottak, a felperes ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése nem alapos. A bíróságok helyesen vették figyelembe ezzel összefüggésben a felperes szervezeten belül elfoglalt helyét, az értékesítési osztály munkája során felmerült hiányosságok miatti felelősségét, és helytállóan foglaltak állást minderről a felperes tevékenységének értékelésekor. A reklamáció, panaszkezelés hiányosságait állító felmondási indokot az alperes bizonyította (Pp. 164. §) a csatolt e-mail üzenetekkel, valamint tanúvallomással.
Minderre tekintettel az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a munkáltatói felmondás jogszerű volt, az nem sértette az Mt. 66. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2017. szeptember 18.
A Kúria Sajtótitkársága