Néhai adózó mezőgazdasági őstermelő volt, aki azonban a halálát megelőző utolsó négy évben nem nyújtott be adóbevallást. Elhunytát követően a fizetendő adóját az adóhatóság állapította meg hatósági eljárás keretében. Ennek összegszerűségét az örökös vitatta, mert álláspontja szerint az adóhatóság indokolatlanul alacsony költséghányaddal számolt. Okfejtése szerint, bár költségszámlák nem álltak rendelkezésre, azonban ez esetben becslést kellett volna alkalmazni a jövedelmezőség tényleges megállapítása érdekében.
Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek. Kifejtette, hogy az elhunyt adózó utólagos adómegállapítása is egyfajta (egyszerűsített) ellenőrzés, miáltal a becslés sem kizárt. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági őstermelés jövedelmezősége nem lehet 90%-os. Ezért a bíróság új eljárást rendelt el.
Alperes a felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az adóellenőrzés és a hatósági eljárás két különböző eljárástípus, utóbbiban nincs mód az Art. szerinti becslésre, a tényállás megállapítása a Ket.-en alapulhat csak. A költséghányad mikénti számítását pedig jogszabály írja elő.
A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta. Rögzítette: önmagában az, hogy az adózó halála utáni adómegállapítás nem ellenőrzés, hanem hatósági eljárás, nem zárja ki a becslés alkalmazását. A valós adó megállapításának kötelezettsége ez esetben is fennáll, és adott esetben - pl. iratok hiányában - szükséges lehet a becslés. Ugyanakkor a becslés alkalmazása nem kötelezettség, ha a tényállás egyéb módon is megállapítható.
A megismételt eljárásban az adóhatóságnak azt kell eldöntenie, hogy szükséges-e a becslés vagy sem, és ehhez képest, valamint a jelen speciális tényállás mellett kötelezően alkalmazandó jogszabályokra is tekintettel meghozni az új határozatot.
Budapest, 2017. szeptember 18.
A Kúria Sajtótitkársága