Ha többvádlottas ügyben valamely terhelt és védője részvétele kötelező, szabályszerű idézésük hiányában távollétükben tárgyalás nem tartható.
I. A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folytatott büntetőügyben a bíróság jogerős ítéletével a XIII. rendű terhelt bűnösségét megállapította, és vele szemben büntetést szabott ki.
II. A jogerős ítélet ellen a XIII. rendű terhelt és védője nyújtott be közös felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy az elsőfokú tárgyalás olyan személy távollétében került megtartásra, akinek a részvétele a törvény alapján kötelező.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
A jelen ügyben az I. rendű terhelt terhére rótt cselekmények elkövetése után, a büntetőeljárás során alakult ki az I. rendű terhelt eljárási jogainak gyakorlását átmenetileg akadályozó bipoláris affektív zavar. Erre tekintettel a bíróság az eljárást vele szemben 2012. január 13-án felfüggesztette, majd 2012. november 30-án az eljárás folytatását rendelte el.
Az ügyben 2011. március 23-án 9 órától kezdődően megtartott tárgyaláson – miután korábban a vádismertetés a többi vádlottat érintően megtörtént – az ügyész ismertette a vádat a tárgyaláson első ízben megjelent I. rendű terhelt tekintetében, és védője jelenlétében. Aznapra a további terheltek és védőik csak 10 órára voltak idézve, és attól kezdve a jelenlétükben folyt tovább a tárgyalás.
A 2012. január 13-i tárgyaláson a bíróság az elmeorvos-szakértőket hallgatta meg az I. rendű terhelt elkövetés utáni állapotával kapcsolatban.
A 2012. november 30-i tárgyaláson a bíróság elrendelte az eljárás I. rendű terhelttel szembeni folytatását, és ismertette a tárgyalás korábbi anyagát. Ez utóbbi két tárgyalási napra az elsőfokú bíróság a további terhelteket és védőiket nem idézte.
A többvádlottas ügyben a XIII. rendű terhelt jelenléte a tárgyaláson kötelező volt [Be. 240. § (3) bekezdés], és kötelező volt a védő jelenléte is [Be. 242. § (1) bekezdés a) pont]. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság csak az I. rendű terheltet és védőjét idézte a 2011. március 23-án tartott tárgyalás 9-10 óra közötti részére, továbbá a 2012. január 13-án és 2012. november 30-án tartott tárgyalás egészére, a további terhelt-társakat és védőiket, s közöttük a XIII. rendű terheltet és védőjét meg sem idézte. Ezáltal nem biztosította a tárgyaláson való részvételük lehetőségét.
A Be. 281. § (4) bekezdésének 2. mondata szerint, ha az eljárás több vádlott ellen folyik, a vádlott távollétében is megtartható a tárgyalásnak az a része, amely őt nem érinti; ekkor a meg nem jelent vádlott védőjének távollétében a tárgyalásnak ez a része akkor is megtartható, ha a védelem kötelező.
A Kúria szerint e rendelkezés helyes értelme az, hogy amennyiben az eljárás több terhelt ellen folyik, valamennyi terhelt és védője idézendő, és ha a terhelt és a védő részvétele a tárgyaláson kötelező, de szabályszerű idézés ellenére nem jelennek meg, e terhelt és védője távollétében is megtartható a tárgyalásnak az a része, amely e terheltet nem érinti. Tehát, ha a terhelt és a védő részvétele a tárgyaláson kötelező, szabályszerű idézésük hiányában távollétükben a tárgyalás akkor sem tartható meg, amennyiben az a távollévő terheltet nem érinti.
A jelen ügyben a XIII. rendű terhelt és a védő idézésének hiánya azt eredményezte, hogy távollétükben az adott tárgyalás (tárgyalási rész) eleve nem volt megtartható.
Amennyiben viszont a többvádlottas ügy tárgyalásán valamely terhelt szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, a tárgyalás távollétében megtarthatósága kapcsán komplex módon vizsgálandó, hogy az érinti-e őt. Ez a vizsgálódás nem szűkíthető le a vád tárgyává tett cselekmény szerinti összefüggés kérdésére, tehát arra, hogy a jelenlévő és a távollévő terheltek egyazon cselekmény elkövetése miatt állnak-e vád alatt – bár ez az elsődleges szempont.
A jelenlévő terheltet érintő vádismertetés vagy a tárgyalás korábbi anyagának ismertetése önmagában általában nem érinti az ugyanazon cselekménnyel vádolt másik terheltet.
A távollévő terhelttel egyazon cselekmény elkövetésével vádolt jelenlévő terhelt elmeállapotára felvett bizonyítás kétségtelenül nem azonos a vád tárgyává tett cselekmény tisztázásával, de egymagában is szükségképpen érinti a távollévő terhelt helyzetét azáltal, hogy a jelenlévő terhelt – függetlenül attól, hogy kóros elmeállapotú-e – tehet olyan tartalmú vallomást, indítványt vagy észrevételt, vagy akár tartózkodhat olyan vallomás, indítvány, észrevétel megtételétől, amely befolyásolhatja a távollévő terhelt helyzetét, szólhat a terhére, és értékelhető a javára is. Különösen így van ez, ha a jelenlévő terhelt valójában kóros elmeállapotú, ám azt bármely okból figyelmen kívül hagyják. Azaz a távollévő terhelt egyértelműen érdekelt abban a kérdésben, hogy a vele egyazon vád alá helyezett jelenlévő terhelt kóros elmeállapotát megállapítják-e, vagy sem.
A jelen ügyben az elsőfokú bíróság a XIII. rendű terhelt és védője idézésének elmulasztásával tartott tárgyalást kizárólag az I. rendű terhelt és védője részvételével. Ekként a megjelölt két napon és a harmadik nap egy részében olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a későbbiekben az I. rendű terhelt és védője, valamint a további terheltek és védőik, közöttük a XIII. rendű terhelt és védője jelenlétében a tárgyalást megismételte. Ezáltal a korábbi ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés elenyészett.
A Kúria más ügyben már megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megtartott több tárgyalási nap egyikén, a kötelező védelem ellenére a védő távollétében tartott tárgyaláson felvett bizonyítás másodfokú bíróság általi ismételt felvétele esetén a feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés [Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pont] kiküszöbölhető (BH 2015.59. [47]-[52], Kúria Bhar.II.1549/2013/11.). A Kúria más ügyben – figyelemmel az előbbi döntésre – pedig arra következtetett, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a felülbírálatot nem engedő mértékben megsérti az indokolási kötelezettségét, de a másodfokú bíróság jogerős ítéletében az indokolást teljes körűvé teszi, ezáltal a vizsgált ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés elenyészik, és utóbb – a felülvizsgálati eljárásban – már nem állapítható meg (Bfv.II.662/2016/7.).
A jelen ügyben is ez a helyzet: megvalósult az ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés, de utóbb – a tárgyalás megismétlésével – elenyészett.
Következésképpen a XIII. rendű terhelt védőjének indítványa alapvetően helytálló, de a tárgyalás megismétlése folytán mégsem alapos.
A Kúria a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága