A hivatali visszaélés kötelességszegéssel elkövetett fordulata nem állapítható meg, ha a bíróság nem tárja fel és ítéletében nem rögzíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a terhelt nem teljesített vagy megszegett.
Az elsőfokú bíróság a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében (1978. évi IV. törvény 225. §), melyből 2 rendbeli felbujtóként elkövetett, és közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés b) pont]; ezért őt halmazati büntetésül pénzbüntetésre ítélte.
A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az egyik tényállási pontban írt cselekményt törvénysértően minősítették hivatali visszaélés bűntettének. Az helyesen 2 rendbeli, a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont aa) alpont szerinti az előnyért hivatali kötelességét megszegve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősül.
A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát módosította annyiban, hogy a II. rendű terheltnek a vitatott tényállási pontban írt magatartása helyesen a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont ac) alpontja szerint minősülő, az előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette.
Az irányadó tényállás lényege szerint az ügy IX. rendű terheltjével szemben 2007. október, majd december hónapban helyszíni bírság kiszabására került sor, mivel gépkocsija megállni tilos táblát figyelmen kívül hagyva várakozott közúton. A szabálysértési eljárások előadója a II. rendű terhelt volt, aki az ügyben a IX. rendű terheltet, mint a gépjármű üzemben tartóját tanúként idézte.
A meghallgatásokon a II. rendű terhelt a IX. rendű terhelt azon ígéretéért cserébe, hogy a kihallgatást követően meghívja őt egy fagylaltra vagy egy kávéra, kioktatta a IX. rendű terheltet arról, hogyan mentesülhet a szabálysértési felelősség alól. A IX. rendű terhelt a kioktatásnak megfelelően – valótlanul – azt állította, hogy a szabálysértések elkövetésének időpontjában hozzátartozója vezette a gépkocsit, akit – élve mentességi jogával – nem kíván megnevezni. Ezen vallomások alapján a II. rendű terhelt mindkét szabálysértési eljárást bizonyítottság hiányára hivatkozva megszüntette.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem jelölte meg azokat a jogszabályon, jogszabálynak nem minősülő belső szabályzaton, utasításon stb. alapuló kötelességeket, amelyek megszegésével a II. rendű terhelt a bűncselekményt elkövette.
A hivatali visszaélés, illetőleg a vesztegetés kötelességszegéssel elkövetett fordulata azonban nem állapítható meg, ha a bíróság nem tárja fel ítéletében és nem rögzíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket a terhelt nem teljesített vagy megszegett. Ahhoz, hogy a kötelességszegés megállapítható legyen, a tényállásnak tartalmaznia kell a megszegett kötelezettség mellett azt a jogi eszközt – jogszabályt, szervezeti- és működési, ügyrendi, ügyviteli szabályt, normatív utasítást, egyedi intézkedést, parancsot, avagy más közjogi szervezetet szabályozó eszközt – is, melyen a kötelesség alapul.
A Kúria ugyan osztotta a Legfőbb Ügyészség azon álláspontját, hogy a vitatott tényállásban leírt magatartás teljes mértékben alkalmas a minősített hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének megállapítására.
Így az a rendőr, aki a tudomására jutott szabálysértési cselekmény elkövetőjének a szabálysértés jogkövetkezményeinek elkerülése érdekében „kioktatással” segítséget nyújt, visszaél a hivatalos személykénti helyzetével, megszegi a hivatalos személlyel szembeni általános elvárásokat, a társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen gyakorolja a hivatali minőséghez fűződő jogait.
Ugyanakkor törvényesnek találta a II. rendű terhelttel szemben alkalmazott joghátrány mellett – korrupciós jogtalan előny hiányában – a vitatott tényállásban foglalt cselekményeknek az 1978. évi IV. törvény 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettekénti minősítését azzal, hogy azok nem a törvényi tényállás I. hanem III. fordulatába ütköznek.
A Kúria ezért a megtámadott határozatokat a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága