[1] Az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) alapján hivatalból eljárást folytatott le a Zrt. működésének ellenőrzésére. A vizsgálat alapján az alperes visszavonta a Zrt. engedélyét, majd kezdeményezése nyomán 2015. március 5-én elrendelték a Zrt. felszámolását. Ezt követően, a 2015. augusztus 28-án értesítették a felperest, hogy az alperes, alkalmazva az MNB tv. 75.§ (5) bekezdés szerinti időbeli korlátot, hivatalból célvizsgálatot indított vele szemben. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a Zrt.-hez kapcsolódó jogszabálysértő körülmények alakulásáért felperes mennyiben felelős.
[2] Az alperes határozatával a felperest, mint a Zrt. volt igazgatósági tagját, a befektetési vállalkozás igazgatósági, valamint irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület tagjának felelősségére vonatkozó jogszabályi előírások súlyos megsértése miatt 20 millió forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. Részletezte, hogy a Zrt. miként sértette meg a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. tv. (a továbbiakban: Bszt.) szabályait. A IV. pontban vizsgálta a felperesnek a Zrt.-ben betöltött tisztségét, felelősségét, majd az indokolás V. pontjától rátért a felperes személyes felelősségének kérdésére. Az 1997. január 1. napjától igazgatósági tag felperes személyes felelősségének jogszabályi alapjaként a Bszt. 4.§ (2) bekezdés 97) pontját, 21/A.§ (1) bekezdését, 94.§ (1) bekezdés a) pontját jelölte meg. Rögzítette, hogy a felperes mint igazgatósági tag, egyúttal az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület tagja, tisztségeinek betöltése során nem biztosította a Zrt. szabályszerű működését, és nem a tőle elvárható gondossággal járt el.
[3] A felperes keresetében – egyebek mellett - azért kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, mert az alperesnek nem volt hatásköre a célvizsgálat megindítására és annak alapján vele szemben határozat meghozatalára. Hivatkozott arra, hogy figyelmen kívül hagyták, a felperes nem végzett operatív feladatokat, a valódi vezetés elkülönült az igazgatóságtól.
[4] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
[5] Indokolása szerint a felperes igazgatósági tagsága szükségszerűen jelenti, hogy a hatóságnak volt vele szemben hatásköre célvizsgálatot indítani, és bírságot alkalmazni. A vizsgálat elrendelésének és ezáltal az intézkedés alkalmazásának egyetlen korlátja van, az MNB tv. 75.§ (5) bekezdése. Az alperesi e jogszabály szerinti szubjektív 3 éves és objektív 5 éves határidőn belül jogosult eljárást indítani és intézkedést tenni. A személyes felelősség kérdésében sem volt megalapozott a felperesi kérelem, figyelemmel a Bszt. 21/A.§ (1) bekezdésére és 94.§ (1) bekezdés a) pontjára. Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.640/2014/10. számú döntésére, valamint a Fővárosi Törvényszék 1.Kf.650.107/2014/11. számú határozatára. A kimentéshez a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy tanúsította az ilyen vezető személyektől elvárható fokozott gondosságot, erre azonban nem került sor, és ilyen okot a bíróság sem talált.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Téves a jogerős ítéletnek az alperesi hatáskört megalapozottnak tekintő indokolása. Ellenőrzési célvizsgálatot az alperes csak jogszabályi felhatalmazás alapján és hatáskörének terjedelmében végezhet. Azzal, hogy a Zrt. engedélyét visszavonta, megszűnt a Zrt. tekintetében az ellenőrzési jogkör is. A felperes személyi felelősségének kérdésében is alaptalan megállapítást tett az elsőfokú bíróság. A jogerős ítéletben foglaltakkal szemben a felperes tett bizonyítási indítványt, amely alkalmas lett volna kimentést megalapozó tényállítások igazolására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[7] A felülvizsgálati eljárás során a Kúria elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem alperesi hatáskört érintő előadását értékelte. A Zrt. felügyelete az MNB tv. 39.§ (1) bekezdés l) pontja alapján tartozott az alperes hatáskörébe. Az alperes ellenőrzési jogköre azonban nem csak a Zrt.-re, hanem az MNB tv. 62.§ (1) bekezdés b) pontja értelmében a Bszt. hatálya alá tartozó személyekre, azaz a vezető állású tisztségviselőkre is kiterjedt. Az ellenőrzési jogkör gyakorlása ennek folytán mind a szervezet, mind a vezető állású személyek működését és tevékenységét érintheti. A szervezet és vezető állású személyek ellenőrzése akár együttesen, akár külön-külön megtörténhet, ehhez képest az alperesi döntés közös-, vagy önálló határozatokban jelenhet meg. Külön határozatok esetében a felelősség megállapításához a szervezet jogsértő tevékenységének feltárása a vezető állású személyre vonatkozó határozatban is rögzítendő, a szervezet jogsértésének hiányában ugyanis az ő felelőssége sem állapítható meg.
[8] Az ellenőrzési jogkör gyakorlásának tételes időbeli korlátját, a törvény ilyen értelmű időbeli hatályát, az MNB tv. direkt módon nem tartalmazza, arra a személyi hatály szabályaiból lehet következtetni. A szervezetek esetében értelemszerűen megszűnik alperes ellenőrzési jogköre, ha az már nem tartozik az MNB tv. 39.§ (1) bekezdésében megjelölt törvények, közöttük a Bszt., hatálya alá. A volt vezető állású természetes személyek esetében azonban az MNB tv. 75.§ (6) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz.
[9] Az MNB tv. 75.§ (5) bekezdése szerint nem lehet intézkedést alkalmazni a mulasztásnak vagy kötelezettségszegésnek az MNB tudomásszerzésétől számított három év, illetve az elkövetésétől számított öt év elteltével. Az elkövetésétől számított ötéves határidő kezdő napja az a nap, amikor a jogsértő magatartás megvalósul, vagy jogellenes állapot fenntartása esetén az a nap, amikor ez az állapot megszűnik. A 75.§ (6) bekezdése alapján az (5) bekezdésben meghatározott határidőkön belül intézkedés akkor is alkalmazható, ha az intézkedéssel érintett természetes személy az intézkedés alkalmazásakor már nem áll az ellenőrzött személyek és szervezetek alkalmazásában, megbízatása megszűnt vagy az ellenőrzött tevékenységet már nem végzi.
[10] Az MNB tv. 75.§ (6) bekezdése nem csupán a vezető állásról való lemondásra, hanem minden az MNB tv. hatálya alól való kikerülésre alkalmazandó. Így azokra az esetekre is, amikor a természetes személy az intézkedéskor azért nem áll már az ellenőrzött szervezet alkalmazásában, mert vagy maga a szervezet-, vagy a felügyelő biztos kirendelés miatt a betöltött vezető tisztség megszűnt. Az „ellenőrzött” jelző itt nem értelmezendő sem múlt időként, sem folyamatos jelenként. Ténylegesen azt az alperessel szembeni követelményt jeleníti meg, hogy a szervezet felügyeleti ellenőrzése során feltárt jogszabálysértő tevékenysége esetén vizsgálnia kell a vezető állású személyek felelősségét. A korábban írtak szerint nem szükségszerű a szervezet és vezető állású személyek együttes ellenőrzése, közös határozatban való marasztalása. A szervezet jogszabálysértéseinek feltárást követően alperesnek a 75.§ (5) bekezdése szerinti időbeli korláton belül van módja a természetes személyekkel szembeni intézkedés alkalmazására, amire azonban csak az MNB tv. 62.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti ellenőrzési eljárás keretei között kerülhet sor. Az MNB tv. 75.§ (5), (6) bekezdései és 62.§ (1) bekezdés b) pontjának összevetése alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy alperesnek volt hatásköre a megszűnt Zrt.-ben igazgatói tagságot viselő felperessel szemben célvizsgálat lefolytatására, majd intézkedésként bírság alkalmazására.
[11] A felperes személyes felelősségének vizsgálata kapcsán a Kúria visszautal a korábbiakra: a Zrt.-nél felárt jogszabálysértések szükségszerűen magukkal hozzák a vezető tisztségviselők felelősségének vizsgálatát. A felperes esetében a felelősség kérdésére nem a jogerős ítéletben a megjelölt kúriai, illetve törvényszéki ítéletek kapcsán felhívott, egyébként a perbeli időszakban már nem is hatályos, Hpt. rendelkezései, hanem, miként maga az elsőfokú bíróság is hivatkozott rájuk, a Bszt. 21/A.§ (1) bekezdés és a 94.§ (1) bekezdés a) pontja az irányadó. A Bszt. ezen rendelkezésire tekintettel állapíthatta meg helytállóan az elsőfokú bíróság, hogy a felperes, mint az igazgatóság tagja a törvény erejénél fogva felelősséggel tartozik a kialakult jogszabálysértő helyzetért: a befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató a működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályokban, illetve szabályzatokban foglaltak betartásáért a részvénytársasági formában működő befektetési vállalkozás és árutőzsdei szolgáltató igazgatóságának és felügyelő bizottságának elnöke és tagja felelős azzal, hogy egyúttal biztosítja a működéshez és a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi, technikai, szervezeti és személyi feltételek, valamint szabályok és eljárások meglétét és alkalmazását (94.§ (1) a) pont). A Zrt. jogszabálysértő tevékenységét a felperes nem vitatta.
[12] A személyes felelősség alóli mentesülés lehetséges eseteit az MNB tv. 77.§ (2) és (3) bekezdései szabályozzák. A (2) bekezdés szerint nem kötelezhető bírság fizetésére az, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. A (3) bekezdés értelmében testületi szerv esetében nem kötelezhető bírság megfizetésére azon testületi tag, aki a bírság alapját képező döntés meghozatalában nem vett részt, vagy a döntés ellen szavazott, és ezt az ülésről készített jegyzőkönyvben rögzítették. A (2) bekezdés szerinti esetkör a személyes felelős tevőleges bizonyítási magtartásán nyugszik, a (3) bekezdés szerintiek objektív tényeken, a felelős személy különös bizonyítási cselekményei nélkül, csak az okiratok alapján is észlelhetők. További különbség, hogy míg a (2) bekezdés a tevékenységet, mint egészet veszi vizsgálat alá, a (3) bekezdés egy-egy döntéshez kapcsolja mind a mulasztást, mind a kimentést.
[13] A felperes átfogóan hivatkozott arra, hogy a megjelölt okiratok bizonyítják, miszerint az adott helyzetben elvárhatóan cselekedett. A Zrt. jogszabályértő tevékenységének jellegéből adódóan azonban a kimentésre, figyelemmel az elhatárolási szempontokra, csak az MNB tv. 77.§ (2) bekezdés kereti között kerülhetett volna sor. Az alperesi határozatnak a Zrt. átfogó vizsgálatát érintő indokolásából megállapítható, hogy a Zrt. számláin nem álltak rendelkezésre az ügyfélkövetelések fedezetét biztosító pénzügyi eszközök, a teljes-, több évtizedes hiányt 100 milliárd forintra becsülte a két igazgatósági tag; elmondásuk szerint a problémát rajtuk kívül az igazgatóság további tagjai ismerték. Az is megállapítható, hogy az alpereshez benyújtott-, főkönyvi és analitikus nyilvántartásokon alapuló adatszolgáltatás, évek óta valótlan volt. A belső szabályozási modell teljes mértékben elfedte az ügyfélveszteségeket.
[14] A felperes 1997. január 1. napjától volt Zrt. igazgatósági tagja, amely vezető pozícióban az elvárható cselekedet egyrészt az aktív részvétel, másrészt ezzel az aktív részvétellel az évtizedes, súlyosan jogszabálysértő magatartás megakadályozása. A „megakadályozás”-ra hivatkozást nem alapozza meg az az előadás, hogy nem végzett operatív feladatokat, a valódi vezetés elkülönült az igazgatóságtól, mivel az igazgatóság az a döntés hozó szerv, amely az egész Zrt.-re rálátott, és az egyetlen szervezet, amely, akár egyetlen tag fellépése esetén is, alkalmas lett volna az intézményi szintű jogszabálysértés megakadályozására. A Kúria hangsúlyozza, hogy az alperesi határozat nem egy-egy magatartást, hanem az egész Zrt. hosszú időn keresztül fennálló, teljes körű jogszabálysértő működését értékelte. Ezen tényálláshoz képest a felperes által felajánlott bizonyítékok terjedelmüknél és természetüknél fogva nem voltak alkalmasak az MNB tv. 77.§ (2) bekezdés által megkívánt adott helyzetben általában elvárhatóság bizonyítására. Az elsőfokú bíróság okszerűen mellőzte a felperes bizonyítási indítványát.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan jogszabályt, amelyet az elsőfokú bíróság a felperes személyes felelősségét megállapító és szankciót alkalmazó alperesi határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán megsértett volna. Ezért a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. július 5.
A Kúria Sajtótitkársága