A felperes 1986. december 15-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes jogelődjénél adminisztrátor munkakörben. Az alperes jogelőd 2014. december 31-én beolvadás útján egyesült az alperesi társasággal. A munkáltató személyében bekövetkezett változásról, valamint az Mt. 46. § (1) bekezdésben meghatározott munkafeltételek változásáról az alperes a 2014. december 18-án kelt tájékoztatóban értesítette a felperest. Az alperes 2015. január 14-én kelt felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát 2015. április 15-ével, a munkavégzés alól 2015. január 16-ától kezdődően mentesítette. Az indokolás szerint az integráció miatt az alperes átszervezést hajtott végre, melynek következtében a munkavállaló korábbi általános adminisztratív munkaköre megszűnt, a felajánlott másik munkakört pedig nem fogadta el, ezért a továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség. A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperes keresete szerint marasztalta, kötelezve az eljárási illeték megfizetésére is. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdés alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet a felülvizsgálati kérelemmel támadni. A kollégiumi állásfoglalások nem jogszabályok, így annak megsértésére az alperes alappal a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozhatott, a bíróságok által történő jogalkalmazás során azonban értékelhető, hogy a kollégiumi állásfoglalásnak megfelelő joggyakorlat alapján döntöttek-e a bíróságok. Anyagi jogszabálysértésként az alperes az Mt. 66. § (2) bekezdésére, Mt. 38. § (1) bekezdésére, és az Mt. 7. § (1) bekezdésére hivatkozott. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban ezért csak azt vizsgálhatta, hogy ezen jogszabályoknak megfelelő döntést hoztak-e a bíróságok. Az Mt. 36. § (1) bekezdés alapján a gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevőre szállnak át. A munkáltató személyében bekövetkező változásra tekintettel történő munkaviszony változatlan és automatikus átszállása nem eredményezi azt, hogy a felek a munkaszerződést ne módosíthatnák akár a munkáltató személyében bekövetkező változásokra tekintettel is (BH1996.504.). Bár az átvevő munkáltató változatlan munkaszerződéssel köteles foglalkoztatni az átadással érintett munkavállalót, de ha a feladatkör vagy más lényeges szerződéses munkafeltétel változik, nincs elzárva attól, hogy a munkaszerződés módosítását kezdeményezze (BH1994.571.). Ezen következtetésnek nem mond ellent az Mt. 38. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés sem, miszerint az átvevő munkáltató az átszállást követő tizenöt napon belül köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót az Mt. 46. § (1) bekezdésben meghatározott munkafeltételek változásáról. Az eljáró bíróságok jogszabálysértő következtetésre jutottak annak megállapításával, hogy a 46. § (1) bekezdésben nem szereplő munkafeltételekben változás nem következhet be. A tájékoztatási kötelezettség az itt szereplő munkafeltételekre vonatkozik, de a munkáltató nincs elzárva attól, hogy a jogutódlást követően bekövetkező, működési körébe eső változásokra tekintettel a munkaszerződés-módosítást kezdeményezze. Ezért adott esetben az alperes által tett, a jogutódlást megelőzően és követően a részmunkaidőben történő foglalkoztatásra vonatkozó ajánlat nem minősül jogellenesnek, joggal való visszaélésnek. A munkavállaló ugyanis eldöntheti, hogy a megváltozott feltételek között kívánja-e a továbbfoglalkoztatását. Nemleges válasz esetén a jogutód munkáltató az Mt. 66. § (2) bekezdésben foglalt okok közül a működési körben rejlő okra hivatkozással (átszervezés) a munkaviszonyt felmondhatja.
A felperes a jogelődnél fennállt munkaviszonyban nem fogadta el a munkafeltételek (részmunkaidős foglalkoztatás, munkaköri feladatok) változásáról szóló ajánlatot, a munkaszerződés módosítására ezért nem került sor. Erre tekintettel történt az Mt. 38. § (1) bekezdésben foglalt tájékoztatás, a hatályos munkaszerződésnek megfelelően. Az, hogy a jogutód 2014. második félévétől ismert változásokra tekintettel az alperes működési körében rejlő okból a felperest ezen eredeti munkafeltételeknek megfelelően nem tudta foglalkoztatni és a munkaviszonyát megszüntette, nem minősül a felmondási jog visszaélésszerű gyakorlásának. A bíróságok ezzel ellentétes következtetései jogellenesek.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
Budapest, 2017. július 3.
A Kúria Sajtótitkársága