A felperes 1997. január 31-étől állt az I. rendű alperes alkalmazásában gazdasági igazgató munkakörben. Az I. rendű alperes 2000. szeptember 4-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette bizalomvesztésre hivatkozással. Az I. rendű alperes a 2000. szeptember 5-én kelt intézkedésével rendkívüli felmondást adott ki a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése, vezetőhöz méltatlan magatartás miatt. Az I. rendű alperes 2003. október 31-ei határnappal a vele szembeni munkajogi perekkel kapcsolatosan a II. rendű alperes perbeli jogutódlását kezdeményezte. A megállapodás 15. számú melléklete tartozásátvállalásról szólt a megállapodás VII. pontja és a Ptk. 332. §-a alapján. A II. rendű alperes ezt úgy kívánta teljesíteni, hogy kezdeményezi a perekbe való belépését. A perek felpereseivel szemben a tartozásátvállalás csak akkor vált hatályossá, ha ahhoz hozzájárultak. A felperes 2000. október 3-án nyújtott be keresetet az I. rendű alperessel szemben a rendkívüli felmondás jogellenességének jogkövetkezményei iránt, majd 2001. június 6-án az I. rendű alperest táppénz és átlagkereset közötti különbözet megfizetésére is kérte kötelezni. A felperes 2004. augusztus 27-én benyújtott keresetében a rokkantsági nyugdíjazására tekintettel a régi Mt. 174. §-a alapján az I. rendű alperes kötelezését kérte átlagkeresete és rokkantsági nyugdíja közötti különbözet megfizetésére 2003. szeptember 6-ától kezdődően. 2009. május 14-én kelt beadványában a felperes kiterjesztette a keresetét a II. rendű alperesre az alperesek egyetemleges kötelezését kérve. Az ítéletek hatályon kívül helyezését követően továbbfolyó eljárásokban a felperes keresete a 2002. július 30-ától 2003. szeptember 5-éig elmaradt munkabér címén bruttó 7.160.173 forint, valamint valamint 2003. szeptember 6-ától 2007. október 18-áig terjedő időre kártérítésként az elérhető átlagkereset és rokkantsági nyugdíj különbözeteként 51.240.742 forint megfizetésére irányult az alperesek egyetemleges marasztalásával. Nem vagyoni kártérítés címén továbbá 3.000.000 forint egyetemleges megfizetését is kérte az alperesektől. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét az I. és a II. rendű alperessel szemben elutasította. Ezt követően kelt ítéletével a II. rendű alperessel szemben kártérítés különbözet megfizetésére irányuló keresetet elutasította. Az ítéletekkel szembeni alperesi fellebbezések folytán indult másodfokú eljárásban a törvényszék a pereket egyesítette. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéleteit részben megváltoztatta. Az I. rendű alperest kötelezte a felperes javára elmaradt munkabér-különbözet címén 4.623.159 forint és ennek 2003. február 1-jétől járó kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéleteit helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme és a II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria részítéletével a törvényszék ítéletének azon rendelkezését, amellyel 4.623.159 forint elmaradt munkabér-különbözet és ennek 2003. február 1-jétől járó késedelmi kamata megfizetésére az I. rendű alperest kötelezte, az első- és másodfokú perköltség- és illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, e követelésre irányuló kereseti kérelmet az I. rendű alperessel szemben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. A törvényszéket e követelés vonatkozásában a II. rendű alperessel szemben új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A megismételt eljárásban a törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéleteit részben megváltoztatta. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül elmaradt munkabér-különbözet címén 4.623.159 forintot és ennek a 2003. február 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamatát. A másodfokú bíróság a Pp. 332. § (1) bekezdés alapján megállapította, hogy a tartozás-átvállalás a kötelezett pozíciójában bekövetkező jogutódlást eredményező változást jelent, ami a peres felek személyében történő változást idéz elő, így e vonatkozásban a Pp. 61. § - 62. §-ai irányadóak. Adott esetben ez azt jelenti, hogy az alperesek között létrejött tartozás-átvállalás megállapodás alapján, a polgári jog szabályai szerint a tartozást átvállaló II. rendű alperes és az I. rendű alperes között anyagi jogi jogutódlás következett be. A jogutódlás ténye pedig kizárja az elévülést, hiszen a jogelőddel szembeni igényérvényesítés a jogutóddal szemben is hatályos.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A törvényszék a Kúria részítéletének rendelkező része, 55-58. pontjai alapján helyesen rögzítette, hogy a megismételt másodfokú eljárás tárgyát kizárólag a felperes részére korábban jogerősen az I. rendű alperes által fizetendő 4.623.159 forint elmaradt munkabér-különbözet és kamata iránti igény a II. rendű alperessel szembeni elévülése képezte. A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott az Mt. 11. §, a régi Ptk. 332. §, és a Pp. 61. § - 62. § rendelkezéseinek jogsértő alkalmazására. Az Mt. 11. § (2) bekezdése szerint az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. A Ptk. 332. § (2) bekezdése értelmében tartozás-átvállalás esetén a követelésnek egyetlen kötelezettje van, a jogosulti hozzájárulás megadásáig az eredeti kötelezett, ezt követően az új kötelezett. Az új kötelezettel (II. rendű alperessel szemben) a perbeli követelés akkor vált esedékessé, amikor a felperes mint jogosult a tartozás-átvállaláshoz hozzájárult. Ennek hiányában ugyanis az új kötelezett nem lép be a kötelembe. A felperes 2004. január 28-án adta a hozzájárulását a tartozás-átvállaláshoz, vagyis az vele szemben ekkor hatályosult, így a követelés a II. rendű alperessel szemben is ekkor vált esedékessé. A régi Mt. 11. § (1) bekezdésben foglalt 3 éves elévülési időt tehát ezen időponttól kell számolni. A felperes 2009. május 14-én terjesztette ki a keresetét a II. rendű alperesre, vagyis a 3 éves munkajogi elévülési időn túl, mert az 2007. január 28-án járt le. A másodfokú bíróság téves jogkövetkeztetéssel állapította meg ezzel ellentétesen, hogy a II. rendű alperessel szemben a követelés nem évült el, és hogy az I. rendű alperessel szembeni igényérvényesítés egyben a II. rendű alperessel szembeni igényérvényesítést is jelenti. A II. rendű alperesnek a kötelembe történő belépése ellenére vele szemben ennek ellenére az igényérvényesítés sem peren kívül, sem a perben nem történt meg az elévülési időn belül. Peradat, hogy a felperes 2003. december 5-én a másodfokú tárgyaláson bírói kérdésre sem kívánta a II. rendű alperest perbe állítani, majd ezt követően járult hozzá 2004. január 28-án szóban a tartozás-átvállaláshoz. Ezen tények alapján az elévülés nyugvására alappal nem hivatkozhat, ugyanis nem állt fenn olyan akadály, amely az elévülés nyugvását eredményezhette volna.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elmaradt munkabér-különbözetről hozott elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján.
Budapest, 2017. július 3.
A Kúria Sajtótitkársága