A felperes és az alperes élettársi kapcsolatban éltek, az élettársi kapcsolat tényét és időtartamát (25 év) jogerős közbenső ítélet állapította meg. A jelen eljárás tárgyát az élettársi közös vagyon megosztása – ezen belül a három ingatlan tulajdonjogi rendezése és a szerzésben való közreműködés arányának a megállapítása – képezte.
A felperes és az alperes jövedelmének megállapítására kiterjedt bizonyítási eljárás folyt, mivel a felek az adózatlan bevételeik elszámolását is igényelték.
Az alperes a felperes keresetével szemben több, vagyoni értékű jogot is érvényesített.
Az eljárt bíróságok részítélettel döntöttek a szerzésben való közreműködés arányáról és ennek megfelelően az ingatlanok tulajdonjogi helyzetéről.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a jövedelmek elszámolását, a borravalóból, a kutyatenyésztésből szerzett jövedelmei valorizálásának mellőzését, illetve a felperes javára elszámolt hálapénz figyelembevételét. Ennek alapján a tulajdoni arányokat vitatta – az általa állított – bérleti jog, elővásárlási jog, illetve vevőkijelölés alapján történt szerzésnél azok vagyoni értékű jogként való megállapítását kérte.
A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. A 2008. évben indult ügyben – a jogerős közbenső ítélettől függetlenül – a szerzési arányok megállapításához igen terjedelmes iratanyagot kellett áttanulmányozni, a vagyoni értékű jogok körében azok alvagyoni jellegében történő állásfoglalás koncentrált felkészülést igényelt.
Budapest, 2017. június 28.
A Kúria Sajtótitkársága