A felperes 2007. november 1-jei hatállyal létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével határozott időre, 2008. október 31-ig ügyvezető munkakör ellátására. A munkáltatói jogkört a tulajdonos ügyvezetője gyakorolta felette. 2008. július 31-én aszerint módosították a felperes munkaszerződését, hogy határozatlan idejű munkaviszony keretén belül látja el az ügyvezető igazgatói munkakört, az előző munkahelyén eltöltött 18 év 11 hónap 19 nap jogviszonyt folytonos időszakként ismerték el, alapbérét 350.000 forint/hóra emelték, s rögzítették, hogy a munkaviszony munkáltató általi rendes felmondással történő megszüntetése esetén a munkavállalót a Munka Törvénykönyvében meghatározott mértékű felmondási időre járó munkabér és végkielégítés illeti meg, ami nem lehet kevesebb a munkavállaló egy éves időtartamra jutó átlagkereseténél. A szerződés-módosítást a felperes és a tulajdonos ügyvezetője írta alá, az ügyvezetői jogviszony időtartamának módosulása azonban a cégjegyzékben nem került átvezetésre. 2009 decemberében a felperes munkaköre általános igazgatóra változott, felette a munkáltatói jogkört a munkáltató ügyvezetője gyakorolta, majd munkaviszonya 2015. április 6-ával felmondással megszüntetésre került.
A felperes keresetében végkielégítés-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hivatkozva a 2008. július 31-én kelt munkaszerződés-módosítás azon rendelkezésére, mely szerint annak mértéke nem lehet kevesebb az egy éves időtartamra jutó átlagkereseténél. Álláspontja szerint mivel az alperes a felmondás alapján csak hat havi végkielégítést és három havi felmondási időre járó bért fizetett a számára, további hat havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre vált jogosulttá. Az alperes a kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy a 2008. július 31-én megkötött munkaszerződés-módosítás semmis, mivel azt megelőzően e körben nem született alapítói döntés, így ennek hiánya kihat a munkaszerződés érvényességére is. Ezen felül viszontkeresetet terjesztett elő arra figyelemmel, hogy az érvénytelen munkaszerződés-módosítás tartalmazta azt a megállapodást, hogy a felperes korábbi 18 év 11 hónap 19 nap jogviszonyát jogfolytonos időként ismerik el, így ez alapján kifizetett többlet felmondási időre járó bérkülönbözet és végkielégítés-különbözet visszafizetésére tartott igényt.
Az elsőfokú bíróság 1.500.000 forint végkielégítés-különbözet megfizetésére kötelezte a felperest, ezt meghaladóan a keresetet, illetve az alperes viszontkeresetét elutasította. Döntését a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a felperes 2007. november 1-jén kelt határozott időre létesített munkaviszonyára vonatkozó munkaszerződést és annak módosítását a felperes, illetve az alperes nevében az alapító ügyvezetője írta alá. A felperes munkaviszonya időtartamának módosulása nem került átvezetésre a cégjegyzékbe, az ezzel kapcsolatos alapítói határozat meghozatalára és annak elfogadására utóbb, 2008. október 20-án került sor. A felperes ügyvezetői megbízatását munkaviszony keretén belül látta el, így jogi helyzete speciális volt, munkaviszonyára mind az Mt., mind a Gt. szabályai irányadóak voltak, azt azonban jogintézményenként kellett vizsgálni, hogy az adott helyzetben melyik törvényi rendelkezései az irányadóak.
A 2008. július 31-én kelt munkaszerződés-módosítást a felperes és az alapító holding képviseletében eljáró személy írta alá, s abban több ponton módosította a munkaszerződést, köztük annak kötelező tartalmi elemének minősülő személyi alapbért is. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 74. §-a (2) bekezdésének második fordulata alapján a felperes az alperes képviselője eljárásából joggal következtethetett arra, hogy a munkaszerződés módosításakor jogviszonya időtartama és díjazása vonatkozásában az alapító képviselője az alapító akaratát képviseli, így ezen okból a munkaszerződés-módosítás nem tekinthető érvénytelennek. Az olyan körülmények, amelyek csak a munkáltatói jog gyakorlására jogosult és egy harmadik személy jogviszonyában érvényesülnek, a munkavállaló szempontjából nem bírnak jelentőséggel. Erre figyelemmel a felperes által ellátott ügyvezetői tevékenység időtartama cégjegyzékbe történő bejegyzésének elmaradása nem eredményezi a felperesi munkaszerződés módosítása érvénytelenségét.
A per adatai alapján az volt megállapítható, hogy az alapító a munkaszerződés módosítását követően észlelte az alapítói döntés, illetve annak bejegyzése hiányát, s azt a felperes határozott idejű jogviszonya lejárta előtt orvosolta, a felperes ügyvezetői megbízatását határozatlan idejűvé módosította. A felperes 2008. augusztus 1-jét követő továbbfoglalkoztatására nem a 2007. november 1-jei szerződésben, hanem az azt módosító 2008. július 31-én rögzített módosításban foglalt eltérésekkel került sor, személyi alapbérét eszerint fizették a továbbiakban is, s a jogviszony megszűnésekor is az alperes a munkaszerződés-módosításban foglalt feltételek szerint járt el. E körülmények azt támasztják alá, hogy a munkáltató is érvényesnek és alkalmazandónak tekintette a munkaszerződés-módosítás tartalmi elemeit. A peres felek által 2008. július 31-én kötött munkaszerződés-módosítás megfelelt az Mt. szabályainak, az alapító rövid idő elteltével az abban foglaltaknak megfelelő tartalmú és ezt alátámasztó döntést hozott, így ez nem tekinthető semmisnek.
Budapest, 2017. június 19.
A Kúria Sajtótitkársága