A felperes 2002. május 21-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gazdasági vezető munkakörben. 2003. december 8-án a felek a munkaszerződést úgy módosították, hogy 2004. január 1-jétől a felperes munkaköre gazdasági igazgató, munkaviszonyának időtartama öt éves határozott idő. A határozott idő leteltét követően a felperes – állítása szerint megállapodás alapján - tovább dolgozott az alperesnél. A felek között vita volt abban a tekintetben, hogy az ezt követő időszakra a határozott vagy a határozatlan időre szóló munkaszerződés tekinthető érvényesnek. 2012. március 12-én a munkáltató felmondást akart átadni a részére, aki azt nem olvasta át csak közölte, hogy nem írja alá, beteg, elmegy „kiíratni” magát. Az alperes a felmondást postai úton kézbesítette a felperesnek 2012. március 14-én. A felperes – a megismételt eljárásban - módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a 2012. március 12-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatták, így az Mt. 88. § (1) bekezdése alapján rendes felmondással a jogviszonya nem volt megszüntethető. A törvényszék hatályon kívül helyező végzésében részletesen kifejtette azon érveit, amelyek alapján a felperes határozatlan idejű alkalmazását látta bizonyítottnak (Pp. 206. §, 221. §). Az eljárás későbbi szakaszaiban pedig nem merült fel olyan adat, amely a hatályon kívül helyező végzésben foglaltak megdöntésére alkalmas lett volna. A felperes állította, hogy határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezett, ezt azonban nem tudta bizonyítani. Nemcsak azért nem állapítható meg a felperes ilyen tartalmú foglalkoztatása, mert az alperesnél nem lelhető fel erre vonatkozó munkaszerződés, hanem a felperes maga sem tudta hitelt érdemlő módon igazolni ezt a körülményt, vagyis állítását bizonyítékkal nem támasztotta alá. Nem állapítható meg a fél által állított határozott időre történő foglalkoztatás erre vonatkozó munkaszerződés vagy egyéb bizonyíték hiányában. Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperes 2012. március 12-én reggel a munkáltatót nem tájékoztatta a keresőképtelenségéről, az orvosnál való megjelenésről eltérő nyilatkozatokat tett, és az a tanúvallomásokkal sem egyezett. A felperes maga sem vitatta, hogy az ügyvezető a jogviszony megszüntetést tartalmazó intézkedését át akarta adni, amit az ő magatartása hiúsított meg, emiatt pedig felmondási védelmet jelentő körülményre nem hivatkozhat [Mt. 6. §, 90. § (1) bekezdés]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendes felmondás indokának valóságát és okszerűségét nem vitatta, így a jogerős ítélet ebben a körben nem volt vizsgálható. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2017. május 29.
Kúria Sajtótitkársága