A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes B1 minősítési csoportba tartozása okán rehabilitációs ellátásra lett volna jogosult, azonban a társadalombiztosítási szerveknek az Mmtv. 5. § (2) bekezdése szerint rokkantsági ellátást kellett megállapítani.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására „és új határozat hozatalára” kötelezte a Pp. 339. § (1) bekezdése, 339/A. §-a, az Mmtv. 3. § (1) és (2) bekezdése, 5. § (1) és (2) bekezdése, 12. §-a, valamint a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 3. § (1) és (2) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem vitatta az egészségkárosodás jogerős ítéletben megállapított 50 %-os mértékét, ezért azt a Kúria eljárása során irányadónak tekintette. A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A Legfelsőbb Bíróság Tny. 36/A. §-a és a Pp. 177. §-a együttes értelmezése során már korábban rámutatott: az egészségkárosodás vizsgálata során az érintett személy szakmai munkaképességét, rehabilitálhatóságát mind a közigazgatási eljárásban, mind a közigazgatási (társadalombiztosítási) határozat felülvizsgálata iránti perben azonos kritériumok, orvosi, szociális és foglalkoztatási szempontok alapján kell megítélni. Arra vonatkozóan, hogy a rehabilitálhatóság valamely kritériuma a közigazgatási vagy a polgári peres eljárás során lefolytatott bizonyítás, a rehabilitálhatóságra vonatkozó döntés kialakítása során elsődlegességet élvezne, az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekből nem következik. A Legfelsőbb Bíróság határozataiban rögzítette azt is, hogy a perben az egészségkárosodás mértékének tisztázásához elegendő (és más szakértő bevonását nem is igényli) orvosszakértői vélemény beszerzése, a rehabilitálhatóság kérdésében a közigazgatási eljárásban beszerzett komplex szakvélemény megalapozottságáról azonban a közigazgatási eljárásban szakvéleményt adókéval azonos szakértelemmel rendelkező szakértők bevonásával, azonos kérdések vizsgálatával, együttes, illetve egybehangzó szakvélemények beszerzése alapján lehet és kell dönteni (Mfv.III.10.468/2016/4., Mfv.III.10.967/2010/3.). A kifejtettek irányadóak a megváltozott munkaképességű személyek komplex minősítési eljárására is.
Az Mmtv. 3. § (1-2) bekezdései, valamint a NEFMIr. 3. § (1-2) bekezdései rendelkezéséből következően a felperes 50%-os mértékű egészségi állapota alapján rehabilitálhatóságától függően C1 vagy C2 minősítési kategóriába tartozhat. A rehabilitálhatóság megállapításához a NEFMIr. 4. § (1) bekezdése ad eligazítást, amely szerint a komplex minősítés során az egészségi állapot, valamint az önellátási képesség orvosszakmai, a rehabilitálhatóság foglalkozási és a rehabilitálhatóság szociális szempontú vizsgálatát kell elvégezni. Jogszabályi rendelkezés hiányában, továbbá az Mmtv. illetve a NEFMIr. rendelkezéseiből sem vezethető le az az ítéleti álláspont, amely szerint egy magasabb mértékű egészségi állapothoz a közigazgatási eljárásban a rehabilitálhatóság körében adott bizottsági véleményt a peres eljárásban kirendelt igazságügyi orvosszakértő által megállapított kisebb mértékű egészségi állapothoz figyelembe lehetne venni és ez által a komplex minősítési eljárás lefolytatása (az egészségi állapot, az önellátási képesség orvosszakmai, a rehabilitálhatóság foglalkozási és a rehabilitálhatóság szociális szempontú vizsgálata) nélkül, a magasabb mértékű egészségi állapothoz adott rehabilitációs vélemény alapján az ellátásra jogosultat a kisebb mértékű egészségi állapotára figyelemmel magasabb minősítési kategóriába (B1 helyett C1) lehetne sorolni. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv.III.10.774/2016/4.)
Budapest, 2017. április 4.
A Kúria Sajtótitkársága