A felperes 2011. február 8-án keretmegállapodást kötött nevelőszülői jogviszony létesítésére az alperessel. E jogviszony 2014. január 1-jétől jogszabályváltozás következményeként nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonnyá alakult át. Ezen időponttól S.A., S.T., J.Á., valamint J.É. nevű gyermekeket helyezték el a felperesnél, akinek díjazása 116.725 forint volt.
A felperes több műszakban dolgozott, ezért a gyermekek nevelésében, ellátásában a házastársa vállalt nagyobb szerepet. A felperessel a kisebb gyermekek kerültek közelebbi kapcsolatba, a 16 éves A.-val nem volt felhőtlen a viszonya.
2013. októberében A. iskolai nevelésében résztvevő pedagógusok a magatartásában nagyfokú változást észleltek, álláspontjuk szerint a nevelőszülő házastársával túl szoros érzelmi kötődése alakult ki. Ennek kivizsgálására az alperes 2014. március 13-án tényfeltáró egyeztetést kezdeményezett, melynek eredményeként elrendelték a rendkívüli felülvizsgálatot. Erről a felperest és a házastársát tájékoztatták, akik előzetesen vállalták az annak eredményeként meghozott szankciók teljesítését.
Az alperes környezettanulmányt készített, melynek keretében meghallgatták a gyermekeket nevelésükkel foglalkozó pedagógusokat, a felperest és házastársát, valamint pszichológus is vizsgálta őket.
A vizsgálat lezárásáról 2014. április 7-én tájékoztatták a felperest, aki az erről szóló levelet nem vette át, annak tartalmát az alperes igazgatója szóban ismertette vele, és ezt az iratra rá is vezette.
A 2014. április 7-én keltezett irat szerint a rendkívüli felülvizsgálatban résztvevő szakemberek együttes véleménye alapján a felperes és házastársa mint nevelőszülők nem felelnek meg a vonatkozó törvényi előírásoknak, ezért kezdeményezik a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 66/D. § (8) bekezdés alapján a gyermekek gondozási helyének megváltoztatását, valamint a nevelőszülői jogviszony azonnali hatályú felmondással történő megszüntetését.
Az alperes ezt követően postán megküldte a felperesnek a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony megszüntetéséről szóló iratot, mely indokolása szerint a felperes jogviszonyát a Gyvt. 66/D. § (7) bekezdés e) pontjában foglaltak miatt azonnali hatállyal megszüntetik. Ezután 2014. április 10-én az alperes igazgatója egy munkatárs útján telefonon értesítette a felperest, hogy a jogviszonyt nem szünteti meg, lehetőséget ad más korosztályú, más nemű gyermekek nevelésére. A felperes e tájékoztatást azzal fogadta el, hogy kérte a négy gyermek háztartásába történő visszahelyezését. E kérését azonban az alperes nem teljesítette, de 2014. április 23-án a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonnyal járó illetményt módosította, csak az alapdíjat folyósították már a felperes részére. 2014. július 9-én kelt iratban a felperes nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyát 2014. július 9-ével megszüntették a Gyvt. 66/D. § d) pontja és a 20. § (1) és (2) bekezdés d) pontja alapján. Az indokolás szerint a felperest a nevelőszülői gyámi tisztsége alól 2014. április 8-ával felmentették.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a jogviszonyát 2014. április 7-én jogellenesen szüntették meg. Módosított keresetében kérte visszahelyezését, elmaradt bére megtérítését.
Álláspontja szerint az alperes nem adta kellő indokát a jogviszony azonnali hatályú megszüntetésének. Hivatkozott a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bekezdésének a megsértésére, mivel a felmondásból annak indoka világosan nem tűnik ki, továbbá nem valós, hogy az abban hivatkozott jogszabály szerinti rendelkezéseket megsértette volna. Hivatkozott arra is, hogy az alperes 2014. május 26-án kelt határozatában megsértette az Mt. 15. § (4) bekezdésében foglaltakat, mert két hónap után vonta vissza az azonnali hatályú felmondást anélkül, hogy az Mt. 24. §-a szerint a felperes hozzájárulását kérte volna ehhez. Az alperes által folytatott vizsgálatokról nem kaptak kérésük ellenére felvilágosítást. Az egyenlő bánásmód megsértése, valamint jó hírnevének sérelme miatt 2.000.000 forint sérelemdíj megállapítását kérte, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §-ra hivatkozással, valamint azért, mert az alperes az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi LXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pontját megsértette, mivel azt feltételezte, hogy a felperes férjének a normálistól eltérő szexuális beállítottsága van, és erről a felperes tudott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kezdetben azt hangsúlyozta, hogy a felperes foglalkoztatási jogviszonya nem szűnt meg 2014. július 9-éig. A felperes magatartása az azonnali hatályú felmondás visszavonásához történő hozzájárulásként értékelendő az Mt. 15. § (4) bekezdés alapján.
A foglalkoztatási jogviszony megszüntetésének jogalapját a Gyvt. 66/C. § (1) bekezdése és az 513/2013. (XII.29.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdés d) pontja képezi. Az azonnali hatályú felmondás valós és okszerű, a Gyvt. 66/D. § (8) bekezdésén alapul. Hivatkozása szerint nem sértette meg az Ebktv. Rendelkezéseit.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes 2014. április 7-én jogellenesen szüntette meg a felperes nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyát, mellőzte a felperes nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyba történő visszahelyezését. Kötelezte a felperest az alperes javára az ítélet jogerőre emelkedéséig járó jövedelempótló kártérítés havonta visszatérő összege, valamint 300.000 forint sérelemdíj megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperes az azonnali hatályú felperes jogviszonyát megszüntető nyilatkozatát 2014. április 14-én szóban – egyoldalúan – vonta vissza, amely az Mt. 15. § (1), (3) és (5) bekezdésébe ütközően jogellenes. Ezért érdemben vizsgálta a jogviszonyt azonnali hatállyal megszüntető okiratban foglalt indokolás tartalmát.
Megállapította, hogy a munkáltató ezen intézkedésének indokolása az Mt. 64. § (2) bekezdésének nem felel meg. Abból ugyanis nem derül ki, hogy mi az a konkrét felperesi magatartás, amivel a felmondásra okot adott. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az intézkedést megalapozó rendkívüli felülvizsgálati eljárás során a felperes házastársával szemben merültek fel gyermeknevelési problémák, aki a perbeli időszakban nem volt nevelőszülő.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 2014. április 7-ei munkáltatói intézkedésre tekintettel a 2014. július 9-én kelt, a felperes jogviszonyának megszűnését megállapító intézkedés hatálytalan.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy az alperes azonnali hatályú felmondást közlő jognyilatkozatának szóbeli visszavonása érvénytelen volt az Mt. 15. § (3) és (4) bekezdés, 20. § (1) bekezdés, 22. § (4) bekezdés, 66. § (1) bekezdés, 24. § (1) bekezdés alapján. Az alakiság megsértése miatt ezért annak nem volt jelentősége, hogy a munkáltató a szóbeli visszavonó nyilatkozatát a felmondás közlését megelőzően, vagy azt követően közölte-e a felperessel, illetve a felperes ehhez milyen feltételt szabott.
Az alperes által közölt 2014. április 7-én kelt azonnali hatályú felmondás volt a hatályos, azt a felperes elismerése szerint 2014. április 10-én az átvételre jogosult hozzátartozója (házastársa) részére kézbesítették.
A törvényszék a peradatok alapján megállapította, hogy az alperes a felperesnél elhelyezett négy kiskorú testvér közül a legnagyobbik gyermek iskolai nevelőinek jelzése alapján 2014. március 13-án tényfeltáró egyeztetést kezdeményezett a felperes házastársának nem megfelelő gyermeknevelési gyakorlata miatt. Ennek eredményeként a felperes nevelőszülői alkalmassága megállapítására rendkívüli felülvizsgálatot rendeltek el.
Az alperes az azonnali hatályú felmondásában a jogszabályi hivatkozás megjelölésével összefoglalóan jelölte meg annak okait és annak átadását megelőzően a fentiek szerint konkrétan közölte a felperessel, hogy mely magatartások vezetnek a jogviszony megszüntetéséhez. A felmondás a világos indokolás követelményének ezért megfelel.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a rendkívüli felülvizsgálati eljárás során csak a felperes házastársával összefüggésben merültek fel problémák.
A törvényszék szerint a felperes nem bizonyította, hogy a vizsgálat a jóhírnévhez fűződő jogát megsértette. Önmagában az a körülmény, hogy a felperest a kisebb gyermekek elvesztése, illetve a férje ellen felmerült alperesi kifogások érzékenyen érintették, amely miatt pszichológus segítségére szorult, a sérelemdíj iránti igényét nem alapozza meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetnek megfelelő döntés meghozatalára irányult. A felperes eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp. 215. § megsértésére hivatkozott, mert az eljáró bíróságok az alperes vizsgálati anyagát is az azonnali hatályú felmondás alapjává tették, holott az alperes nem tett erre vonatkozó nyilatkozatot, emellett ez kiterjesztő értelmezést jelent a bíróságok részéről.
Anyagi jogszabálysértésként az Mt. 6. § (2) bekezdésére hivatkozott, mert az alperes általi, okirattal bizonyított jogellenes joggyakorlásra törekvést okirattal ellentétesen értékelte a törvényszék.
Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjába ütközően járt el a törvényszék, mert nem a munkavállaló magatartásával kapcsolatos okot tartalmazza a felmondás, és a bizonyítási eljárás sem erre vonatkozott.
A jogviszonyt megszüntető okirat világosan nem jelöli meg az intézkedés indokait, ezért nem is lehet okszerű. Az alperes munkáltató ugyan vizsgálatot folytatott le a felmondást megelőzően, de annak adatait a felperes csak a perben ismerhette meg, és maga az alperes sem hivatkozott jogviszonyt megszüntető határozatában ezen eljárásra, így ezt a törvényszék sem tehette meg az ítéletében. A törvényszék döntése az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik, mert nem a munkavállaló magatartásával felmerülő okot tartalmazta a felmondás, és a bizonyítás sem erre vonatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének megfelelő döntés meghozatalára irányult, így kérte a 2.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére is az alperest kötelezni. A sérelemdíjjal összefüggésben azonban jogi érvelést és jogszabályhely megjelölést nem tartalmazott a felülvizsgálati kérelem, így ezen előadásával a Kúria nem foglalkozhatott.
A felperes alaptalanul hivatkozott az Mt. 6. § (2) bekezdésének a megsértésére is. A perben maga is hatályos jogviszony megszüntető nyilatkozatnak az azonnali hatályú felmondást tekintette, ezzel ellentétes érvelést a felülvizsgálati kérelem sem tartalmaz. Az azonnali hatályú felmondás közlését követően az alperes részéről tanúsított magatartás viszont a 2014. április 7-én keltezett, április 10-én közölt azonnali hatályú felmondás jogszerűségére nem hat ki.
A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a felmondás indoka nem volt világos. Az MK. 95. számú állásfoglalás szerint az indokolásból a felmondás indokának világosan ki kell tűnnie.
Az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján a munkáltatónak kellett a perben bizonyítania az azonnali hatályú felmondás jogszerűségét, vagyis az alapul szolgáló indokok valóságát és okszerűségét.
A felperes ugyan vitatta a törvényszék által ítéletben tett ténymegállapítások helytállóságát, de eljárási jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdését nem jelölte meg, ezért a felülvizsgálati eljárásban a törvényszék által megállapított tényállás volt az irányadó [Pp. 275. § (1) - (2) bekezdés, 272. § (2) bekezdés].
A törvényszék az általa megállapított tényállásból jogszabálysértés nélkül vonta le helytálló következtetését, miszerint az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő jogszerű intézkedést hozott az alperes a felperessel szemben a Gytv. 66/D. § (8) bekezdés és (7) bekezdés e) pontja alapján.
Helytállóan állapította meg azt is, hogy a felperes nem egyedülállóként gondoskodott a nála elhelyezett gyermekekről, hanem azt családban vállalta.
A családban elhelyezett gyermekek gondozása esetén nemcsak a nevelőszülőnek, hanem a családban élő más személyeknek is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a nevelőszülői jogviszony fenn maradhasson és a gyermekeket saját háztartásukban nevelhessék.
A felperes a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban nemcsak a házastársával kapcsolatban mulasztott, hanem maga is kötelezettségszegően járt el a törvényszék által helyesen megállapított tények szerint. Ezzel nem teljesítette megfelelően az őt nevelőszülőként a Gytv. 55. § (1) bekezdésben terhelő kötelezettségeit.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma:
I. A munkáltatói intézkedés indoka világosságának követelménye megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje tudomása oldaláról kell értékelni.
II. Ha a nevelőszülő nem egyedülállóként gondoskodott a nála elhelyezett gyermekekről, hanem azt családban vállalta, és a gyermekek nevelésében, gondozásában rajta kívül a házastársa is részt vett, a befogadó család egységére figyelemmel felel a házastársa magatartásának következményeiért is, amennyiben eltűrte annak a gyermekekkel szemben tanúsított, alkalmatlanság megállapítására okot adó nevelési módszereit. A családban elhelyezett gyermekek gondozása esetén nemcsak a nevelőszülőnek, hanem a családban élő más személyeknek is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a nevelőszülői jogviszony fenn maradhasson és a gyermekeket saját háztartásukban nevelhessék. Ezért a nevelőszülővel a Gytv. 66/D. § (8) bekezdésére és a 66/D. § (7) bekezdés e) pontjára alapítottan közölt azonnali hatályú felmondás jogszerű.
Budapest, 2017. április 13.
A Kúria Sajtótitkársága