A felperes 23 évesen a határvadász századnál teljesített szolgálati jogviszonyában 2001. április 7-én szenvedett balesetet. Ennek következtében a V. nyaki csigolya törését, gerincvelő sérülését, jobb boka törését szenvedte el. A munkáltató a határozatában a balesetet szolgálati kötelmekkel összefüggőnek ismerte el. A felperes a sérülés következményeként emlő-, illetve vállövvonaltól lefelé bénult, érzéskiesés és inkontinencia áll fenn nála, háttámla nélkül ülni nem képes. A karjai és a kézfeje mozognak, az ujjait azonban nem tudja használni. A munkahelye eléréséhez és az elintézendő ügyei bonyolításához napi rendszerességgel személygépkocsi használatára van szüksége. A felperes és a Határőrség Országos Parancsnoksága 2002. márciusában megállapodást kötöttek, melyben a határőrség 20.000.000 forint kifizetését vállalta a felperes „nem vagyoni kára teljes körű megtérítéseként”. Rögzítették azt is, hogy ezen összegből a felperes egyrészt megvásárol egy olyan ingatlant, amely átalakítással alkalmas a lakhatására, a kerekesszékkel való közlekedésre, másrészt egy olyan új személygépkocsit is beszerez, amelyben a kerekesszék elhelyezhető. A megállapodás tartalmazta, hogy a felperes a nem vagyoni kárainak a megtérítésére a megállapodásban foglalt 20.000.000 forintot egyszeri és végleges kártérítésként elfogadja, „nem vagyoni kárpótlás címén további igénye a Határőrség Országos Parancsnokságával és annak alárendelt szerveivel szemben nincs”. Kitértek arra is, hogy „a megállapodás a nem vagyoni kárpótlás címén előterjesztett igényekre vonatkozik, a vagyoni kár megtérítésére irányuló igénytől független”. A felperes 2004. decemberében egy 2001-es évjáratú személygépkocsit vásárolt, amelyet a saját maga által kifejlesztett, a kormányhoz csatlakozó beépített segédberendezéssel képes vezetni. A járműbe úgy tud beszállni, hogy a kerekesszékével közvetlenül a vezetőülés mellett megáll, és egy lemezen átcsúszik az első ülésre. A gépjármű az évek során javításra szorult, annak 2005. évi forgalmi értéke 700.000 forint, a biztonságos működtetéséhez 1.724.000 forint költségű javítás, alkatrészcsere lenne indokolt. A felperes kérelmet terjesztett elő az alperesnél egy új személygépkocsi vásárlásához szükséges 6.200.000 forint megtérítése iránt. Az alperes a határozatában e kártérítési igényt elutasította arra hivatkozással, miszerint a gépjármű vásárlásához, átalakításához kapcsolódó költségeket véglegesen rendezték, a felperes ezen a jogcímen a 2002. márciusában kötött megállapodás 3. pontjában lemondott. A felperes 2014. november 12-én 15.796 forint olajcsere költsége és 88.000 forint téli gumi vásárlásának költsége címén is kárigényt terjesztett elő az alperesnél, amelyet az a határozatában elutasított. E határozattal szemben a felperes nem élt keresettel. A felperesnek 2014. decemberében a gépkocsija fenntartása során ablaktörlőlapát-, termosztát-, izzítógyertyák-, külső főtengelycsuklók-, pollenszűrő-, levegőszűrő, valamint olajcsere költségeként 137.490 forint kára keletkezett. A gépkocsi 2015. évi kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díja 16.792 forint volt. Ezen összegek megtérítése iránt, valamint a korábban már elutasított 88.000 forint téli gumi csere költsége címén újabb igényt nyújtott be az alpereshez, aki a határozatában 115.557 forint kártérítés kifizetéséről rendelkezett, ezt meghaladóan azonban (az anyag- és eszközcserékre vonatkozóan) elutasította a kérelmet azon indokkal, hogy kártérítési kötelezettsége kizárólag a szolgálati baleset következtében felmerülő többletkiadásokra terjed ki, az elutasított költségek azonban nem ilyenek. A felperes ugyanis a baleset előtt is rendelkezett gépjárművel, e költségek a gépjárműfenntartás szokásos költségei, melyek a felperest a baleset bekövetkeztétől függetlenül is terhelnék. A felperes – vitatva a gépjármű költség igényeit elutasító alperesi határozatot – módosított keresetében egy újabb személygépkocsi 7.799.000 forint beszerzési költsége, valamint a meglévő gépjárműve fenntartási költségeiként 126.923 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 6.789.923 forint kártérítés és perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése, a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel és csatlakozó fellebbezéssel érintett részében részben megváltoztatta, a felperesnek fizetendő kártérítés összegét 7.205.101 forintra felemelte, egyebekben helybenhagyta. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetét teljes egészében elutasító határozat meghozatalát kérte a Pp. 1. §-a, 2. § (1) bekezdése, 3. § (4) bekezdése, és a 206. § (1) bekezdése, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 2. § (2) bekezdése, valamint a 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 165. §-a sérelmét állítva.
A Kúria megállapította, hogy az alperesnek az őt a Hszt. 162. § (1) bekezdés alapján terhelő, a Hszt. 165. §-a szerint az indokolt költségek megtérítésére is kiterjedő kárfelelőssége teljes mértékben fennáll. A balesettel összefüggésben kialakult egészségi állapotára tekintettel a balesetet megelőzően gépjárművel rendelkező felperesnek az állapota által indokolt felszereltségű jármű beszerzési és átalakítási költségeit viselte 2002-ben. Alaptalan az alperes azon hivatkozása, hogy csak a balesetet megelőző és a baleset miatt szükségessé vált gépjármű- típus új árainak különbözetét köteles a felperes által használt gépjármű értékével csökkentve megfizetni. A következetes bírói gyakorlat szerint figyelemmel kell lenni a kártérítésnél a sérült baleset után bekövetkezett személyi és vagyoni viszonyai változására. Az eljáró bíróságok helytállóan foglaltak állást arról, hogy a felperes jogszerűen igényelheti az állapota által indokolt, a mindennapi életviteléhez szükséges gépjármű indokolt költségeinek a megtérítését. A törvényszék helytállóan foglalt állást arról, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a gépkocsicsere és az ezzel összefüggésben előterjesztett kártérítési igény indokoltságát illetően. Az ennek érdekében lefolytatott szakértői bizonyítás eredményeként helytálló következtetést vontak le az eljáró bíróságok a felperes egészségi állapotának megfelelő, és a másodfokú bíróság által is értékelt MEOSZ tájékoztató levéllel szintén alátámasztott felszereltségű gépjármű típus beszerzésének szükségességéről, és ezzel összefüggésben a felperesnél jelentkező kár összegéről. beszerzésének szükségességéről, és ezzel összefüggésben a felperesnél jelentkező kár összegéről. A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma: Ha a károsult szolgálati kötelmekkel összefüggő balesetéből eredő súlyos mozgáskorlátozottságára tekintettel a mindennapi életében az otthoni, az utcai helyváltoztatáshoz, munkahelyre eljutáshoz segédeszköz (gépjármű, kézi-, elektromos kerekesszék) használatára szorul, jogszerűen igényelheti az állapota által indokolt, mindennapi életviteléhez szükséges gépjármű beszerzésére, fenntartására fordított költségeinek megtérítését függetlenül attól, hogy a balesete előtt is rendelkezett gépjárművel.
Budapest, 2017. április 11.
A Kúria Sajtótitkársága