Az alperes a 2009. január 28-án kelt, utóbb módosított határozatával – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.), a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK Rendelet (Rendelet) és azok végrehajtásáról szóló jogszabályok alkalmazásával, 25 év 2 nap Magyarországon, 15 év 63 nap Svédországban szerzett szolgálati idő és 149.570 forint havi átlagkereset alapján – 2008. október 14-i folyósítási kezdettel 74.430 forint összegű előrehozott öregségi nyugdíjrészt állapított meg a felperes részére. A másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2012. március 24-én kelt, utóbb a per folyamatban léte alatt, 2013. március 18-án módosított határozatával az elsőfokú határozatot – a Rendelet 46. cikk (1)-(3) bekezdései, a Tny. 22. § (1), (3)-(5) bekezdései és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Kormányrendelet (Kr.) 14. § (11) bekezdése alkalmazásával – módosította, az öregségi nyugdíjrész összegét 77.270 forintban állapította meg azzal, hogy a felperes késedelmi kamatra is jogosult. A határozat szerint a felperes az öregségi nyugdíjkorhatárt 2010. október 14-én töltötte be, az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő hiányában a nemzeti (magyar) jogszabályok alapján nem jogosult az ellátásra. A másodfokú szerv eljárása során az 1967. október 13-1969. augusztus 30-ig, valamint az 1975. szeptember 1-1979. május 1-ig terjedő időszakot korkedvezményre jogosító szolgálati időként elismerte, az 1967. szeptember 1-1969. szeptember 15-ig terjedő, munkaviszonyban töltött időt a szolgálati időbe, a 2008. szeptember 23-október 13-ig terjedő időre kifizetett munkanélküli ellátás összegét a havi átlagkeresetbe beszámította. A módosított határozatban a másodfokú szerv a szolgálati időbe az 1967. szeptember 16-október 12-ig terjedő időt és 1969. augusztus 31. napját is beszámította. A korkedvezményes szolgálati idők beszámításáról a másodfokú szerv a Tny. 8. § (1) bekezdése, 8/A. § (1)-(3) bekezdése, a Kr. 2006. december 31-én hatályos 5. § (1)-(5) bekezdései, 6. §-a, valamint a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (Tvr1.) 33. § (3) bekezdése alapján döntött. Az 1967. október 13. és 1969. augusztus 30. közötti sorkatonai szolgálati idő – a határozat indokolása szerint – korkedvezményre jogosító szolgálati időként a Hadtörténeti Levéltár igazolása alapján, másfélszeres szorzó alkalmazásával 2 év 7 hónap 22 napban ismerhető el. A sorkatonai ejtőernyős repülési szakképzésre tekintettel igényelt 5 év korkedvezményre jogosító idő elismerésére a felperes nem jogosult, mert ez a kedvezmény a polgári repülésben részt vevőket illeti meg, a felperes azonban polgári légi közlekedésben nem vett részt. A felperes 1969. és 1975. közötti nappali tagozatos egyetemi hallgatói jogviszonya időtartamát a másodfokú szerv korkedvezményre jogosító időként nem ismerte el. A másodfokú határozatban a Magyarországon szerzett szolgálati idő 1967. augusztus 2-től 2008. október 31-ig 25 év 318 napban, a Svédországban szerzett szolgálati idő 1992. január 1-től 2008. július 22-ig 15 év 63 napban, az összes szolgálati idő 41 év 16 napban került elismerésre. A határozat szerint korkedvezményre jogosító szolgálati idő 6 év 111 nap, a felperes korkedvezményt nem szerzett, további (magyar rokkantsági nyugdíj) idő 275 nap, a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset az 1981-1991. években Magyarországon elért kereset, jövedelem alapján 149.570 forint, a nyugdíj összege ennek 82%-a, amely ellátásnak a magyar nyugdíjbiztosítást terhelő 63%-a a felperes részére megállapított 77.270 forint összegű nyugdíjrész. A felperes módosított keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a szolgálati ideje és a korkedvezményre jogosító idők számításának, valamint a havi átlagkeresete meghatározásának téves, jogszabályba ütköző volta, ezekkel összefüggésben az őt megillető ellátás helytelen megállapítása miatt kérte. A munkaügyi bíróság a keresetet – a Tny. 8/A. § (1) bekezdés a) pontja, 22. § (1)-(5) bekezdése, 43. § (2) bekezdése, 64. § (2) bekezdése és a Kr. 5-6. §-a alkalmazásával – elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte a Pp. 195. § (1) bekezdése, 196. § (1) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, 213. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, 260. § (1) bekezdés a) pontja, a Tvr1. kiegészítéséről szóló 1974. évi 21. törvényerejű rendelet (Tvr2.), valamint a Tny. és a Kr. egyes, a felülvizsgálati kérelemben utóbb konkrétan megjelölt rendelkezései megsértésére hivatkozva.
A Kúria – utalva korábbi döntéseire (Mfv.III.10.339/2014/6., Mfv.III.10.302/2014/4.) is – mindenek előtt rámutatott arra, hogy a Tny. 8. §-a, 8/A.-8/B. §-ai és a Kr. 2-7. §-ai azokat a személyeket jogosítja korkedvezményre, akik a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végeznek. A korkedvezmény egyik alapkövetelménye, hogy a szervezetet fokozottan igénybe vevő, illetve egészségre különösen ártalmas munkavégzést igazoljon. Az a tény, hogy a felperes a nappali tagozaton folytatott egyetemi tanulmányai ideje alatt szerződéses, majd hivatásos állomány tagja volt, nem ad alapot korkedvezményes idő elismerésére. A Kúria korábbi határozatai alapján (pl. Mfv.III.10.379/2013/9.) rámutatott arra is, hogy a korkedvezményre jogosultak az általános szabályokban megállapított, irányadó nyugdíjkorhatárhoz képest korábban válnak jogosulttá a nyugdíj igénybevételére, ezen időszak azonban további (kétszeres) szolgálati időt nem keletkeztet. A munkaügyi bíróság ennek megfelelően, helytállóan rögzítette ítéletében, hogy a korkedvezményre jogosító idők alapján további szolgálati idő nem állapítható meg. A felperes alaptalanul kifogásolta a sorkatonai szolgálat alatti ejtőernyős kiképzés idejének további 5 év korkedvezményre jogosító időkénti elismerése elmaradását is. Az 5 év kedvezményt a Kr. 5. §-ának rendelkezései közül az (5) bekezdés a tevékenység időtartamára tekintet nélkül a repülési és ejtőernyős szakképzés idejére biztosítja, e szabály alkalmazásával, a kiemelt kedvezmény biztosításával kapcsolatban a Tny. 8/B. § (1) bekezdése és a Kr. 6. § sem tartalmaz rendelkezést. A másodfokú szerv a sorkatonai szolgálat idejét korkedvezményre jogosító időként elismerte, a felperes sorkatonai szolgálata alatt – ejtőernyős-rádiós beosztása alapján – ejtőernyős kiképzésben, nem pedig szakképzésben részesült. A Tny. 8. § (3) bekezdése a korkedvezményre jogosító munkakörök azonosítását, vagyis a munkakör pontos tartalmának – a szakszervezetek bevonásával történő – tisztázását a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv döntése megalapozása érdekében írta elő, a rendelkezésnek a peres eljárásban való alkalmazását jogszabály nem írja elő, ezért a felperes ezzel összefüggésben alaptalanul kifogásolt eljárási szabálysértést. A Kúria a jogerős ítéletet a fentieket meghaladóan – a döntéshozatalhoz szükséges tényállás megállapítása hiányában, az indokolási kötelezettség megsértése miatt – alkalmatlannak tartotta az érdemi felülbírálatra. A Kúria az ítéletben rögzítette azt is, hogy fél által csatolt szakvélemény pusztán amiatt, mert az abban foglaltak a fél előadásának tekintendők, nem hagyható figyelmen kívül, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az a per eldöntése szempontjából jelentős tények, körülmények tisztázásához, amelyek megállapítása vagy megítélése különleges szakértelmet igényel, tartalmaz-e megállapításokat. Az a kérdés, hogy szükséges-e a fél által csatolt szakvéleménynek a perben kirendelt szakértő elé tárása, és a fél szakkérdésekben való állásfoglalása helytálló voltának vizsgálata, a szakvélemény tartalma alapján dönthető el, a fél által e körben indítványozott bizonyítás elutasítása ezért nem alapulhat kizárólag azon a formális indokon, hogy a szakvélemény az ő nyilatkozatát tartalmazza. A felperes a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát számos, a munkaügyi bíróság által – indokolás nélkül – figyelmen kívül hagyott jogszabály megsértése miatt kérte. A bíróság az ítéletben az alkalmazott jogszabályokként csupán a Tny. és a Kr. néhány rendelkezését hívta fel, a rokkantsági nyugdíj kereső tevékenységgel érintett időszaka beszámítását, a sorkatonai szolgálat idejének másfélszeres szorzóval való számítását és azokkal összefüggésben az ellátás megállapítását kifogásoló kereseti kérelmekhez kapcsolódóan tényállást sem állapított meg. Mindezek alapján a Kúria – a jogerős ítélet indokolásának kiegészítésével – megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a katonai szolgálat teljes időtartama korkedvezményre jogosító időkénti elismerésére, a további 5 év korkedvezmény elismerésére irányuló és az átlagkereset számítási időszak helytelen meghatározásával kapcsolatos kereseti kérelmek elutasításáról érdemben helyesen döntött. A felperes ezt meghaladó kereseti kérelmeit elutasító döntést a Pp. 206. § (1) bekezdése és a 221. § (1) bekezdése lényeges megsértése miatt a Kúria hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2017. április 4.
A Kúria Sajtótitkársága