ÁFA adónemre elkövetett adócsalás esetén a bűncselekmény tettese az, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény valótlan előadásával, elhallgatásával vagy más magatartással a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően megtéveszti.
A cselekmény bűnsegéde, aki a megtévesztésre szolgáló valótlan tartalmú számlákat az adóbevallást elkészítő számára rendelkezésre bocsátja.
Az elsőfokú bíróság az I. rendű terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés] állapította meg, és vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki. A II. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltek bűnösségét pedig bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, (4) bekezdés] állapította meg. Velük szemben szintén végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki.
A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezések alapján a terhelteket az ellenük (társasági adónemre elkövetett) adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, (4) bekezdés] vádja alól felmentette.
A másodfokú bíróság ítéletével szemben az I., II., III. és IV. rendű terheltek, valamint védőik elsősorban felmentésért, másodsorban hatályon kívül helyezésért, harmadsorban pedig a büntetés enyhítéséért jelentettek be fellebbezést.
Az I. rendű terhelt fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az áfa adónemre elkövetett adócsalás bűntette tekintetében őt megtévesztették, akaratán kívül felhasználták, ezért bűncselekményt nem követett el, mivel tévedésben volt. Az adócsalás bűncselekményét ezért bűntársai közvetett tettességgel valósították meg.
A II. rendű terhelt védője fellebbezésében arra hivatkozott, hogy mivel védence az adócsaláshoz felhasznált számlák csak egy részét szolgáltatta, ezért terhére a teljes elkövetési érték nem állapítható meg, azt a saját részesi cselekményéhez igazodóan kellett volna megállapítani.
A Kúria a fellebbezéseket egyéb okból találta alaposnak. Az irányadó tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy az ügyletkötéseket ugyan a bűnsegédek bonyolították, azonban az I. rendű terhelt ezekről tudott, és a társaival kötött megállapodásnak megfelelően a társaság ügyvezetőjeként úgy nyújtotta be a tényállásban megjelölt áfa-bevallásokat, hogy teljesen tisztában volt azzal, a fiktív számlák felhasználásával az általa vezetett társaság általános forgalmi adónemben keletkezett adókötelezettségét csökkenti.
A Kúria rámutatott arra, hogy az adócsalás tettese csak olyan személy lehet, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény valótlan előadásával, elhallgatásával vagy más magatartásával a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően megtéveszti. A hatóság megtévesztésére szolgáló valótlan tartalmú számlákat beszerző, és azokat az adóbevallást elkészítő számára rendelkezésre bocsátó személy az adócsalásnak nem tettese, hanem bűnsegéde.
Fentieken túlmenően pedig egyetértett az eljárt bíróságok álláspontjával, hogy a bűnsegédek felelőssége a teljes elkövetési érték vonatkozásában fennáll. Függetlenül attól, hogy ők különböző számlákat csatoltak egymástól függetlenül. A bűnsegéd részesi cselekménye járulékos jellegű. A Kúria rámutatott arra, hogy a mennyiségi túllépésért a bűnsegéd felel, abban az esetben, ha a tettes ugyanannak a bűncselekménynek a minősített esetét valósítja meg, mint amelyre a bűnsegély vonatkozik.
Erre figyelemmel a bűnsegédek vonatkozásában is törvényes a bűnösség megállapítása és a cselekmények minősítése.
Fentieken túlmenően azonban a Kúria az időmúlásra, valamint a belső arányosságra figyelemmel valamennyi terhelt esetében enyhítette a szabadságvesztés büntetés tartamát, míg egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Budapest, 2017. január 6.
A Kúria Sajtótitkársága