Az alperes a 2015. június 12-én kelt határozatával – a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Kr.) alkalmazásával, 13 év 37 nap magyarországi szolgálati idő és 126.299 forint havi átlagkereset alapján – 2015. március 12-től havi 33.000 forint összegű öregségi nyugdíjrészt állapított meg a felperes részére. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes részére – azonos szolgálati idő és 126.427 forint havi átlagkereset alapján – havi 33.035 forint öregségi nyugdíjrészt állapított meg. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét – a Tny. 22. §-a, a Kr. 15. § (1)-(3) és (6) bekezdései alkalmazásával – elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a minimálbér alkalmazását – a felhívott anyagi és eljárási jogszabályok [Tny. 22. § Kr. 14.-17. §, Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés] megsértésével összefüggésben is – mindenek előtt az 1970 és 1980 közötti, álláspontja szerint egykorú okiratokkal igazolt bérei beszámításának elmaradása miatt kifogásolta. A Kúria megállapította, hogy a bíróság helytállóan foglalt állást arról, hogy a munkaszerződésekből a munkavégzés teljesítésének, a bérek kifizetésének és a nyugdíjjárulékok levonásának tényét nem lehet megállapítani. Azt, hogy a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő kereseti, jövedelmi adatok bizonyítására a társadalombiztosítási szervek eljárásában ilyen bizonyítékok alkalmasak, a Kr. 14. § (11) bekezdése szabályozza. A munkaszerződésekből és azok módosításából az átlagkereset kiszámításához szükséges adatok nem állapíthatók meg, a nyugdíjjárulék köteles keresetek megszerzésére, kifizetésére önmagában a munkaviszony fennállásából és a bérmegállapodások tényéből – felperesi állásponttól eltérően – következtetést levonni nem lehet. A bíróság helyesen foglalt állást arról is, hogy a felperes további igényt nem alapíthat arra, hogy az alperes az 1977. áprilisi munkaszerződésében rögzített bért az 1977. évre beszámította. Az alperes ezen számítási mód alkalmazását jogszabállyal valóban nem támasztotta alá, az alperes jogelismerésén alapuló, felperesre kedvező számítás alkalmazása azonban, nem jelenti azt, hogy az alperes a munkaszerződésben foglalt béradatot az átlagkereset meghatározásakor a további évekre is köteles kereseti, jövedelmi adatként elismerni. A felperes a perben és a felülvizsgálati kérelmében állította, hogy az 1970 és 1980 évek közötti kereseteit okiratokkal megfelelően bizonyította. A munkaszerződésekkel ezen állítás valóban nem volt alátámasztható, a perben csatolt bérnyilvántartó lapok bizonyítékként való figyelembe vételét azonban a munkaügyi bíróság – téves jogértelmezés folytán – a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközően mellőzte. A felperes foglalkoztatója által 1979. február és május hónapokra kiállított bérelszámolási munkalapok olyan, a Kr. 14. § (11) bekezdésében írt egykorú okiratok, amelyek a tényleges kifizetés megtörténtét az átlagkereset meghatározásához alkalmas módon igazolják. A munkaügyi bíróság – elfogadva az alperes Pp. 339/A. §-án alapuló, téves értelmezését, miszerint a közigazgatási eljárásban nem csatolt okirat a perben nem használható fel bizonyítékként – ezen bizonyítékok figyelembe vételét helytelenül mellőzte. A Pp. rendelkezése a határozatok jogszerűségét valóban a határozat meghozatalakor fennálló tények alapján rendeli megítélni, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a bíróság az ügyben releváns tényekre utóbb, csupán a perben csatolt bizonyítékokat figyelembe vegye. A jelen ügyben a bíróságnak a felperes keresete alapján a határozat meghozatalakor fennálló tényként a vitatott időszak béreit kellett vizsgálnia, az a körülmény, hogy a bérkifizetés megtörténtének alátámasztására alkalmas, utóbb fellelt bizonyítékot a felperes csak a perben tudta csatolni, nem jelenti azt, hogy a határozat megfelelt a meghozatalakor fennállt tényeknek. A vizsgálandó tény a nyugdíjjárulék köteles bér kifizetésének megtörténte volt, ami a perben csatolt bizonyítékkal alátámasztható, ellenkező értelmezés esetén a társadalombiztosítási perben bizonyítás felvételének nem lenne helye, a határozat csupán jogértelmezési kérdésben lenne felülvizsgálható. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a bíróság az 1979. február és május havi bér beszámítására irányuló kereseti kérelmet elutasította, az első és másodfokú társadalombiztosítási határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest ebben a körben új eljárásra, a felperes által csatolt bérnyilvántartó lapokkal igazolt béreknek a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe való beszámítására kötelezte, egyebekben az ítéletet hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset meghatározása tárgyában folyamatban lévő társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben csatolt egykorú okirattal igazolhatók [Pp. 339/A., Kr. 14. § (11) bekezdés].
Budapest, 2017. január 6.
A Kúria Sajtótitkársága