Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényben (a továbbiakban: Itv.) az „Első rész Általános rendelkezések I. fejezet”-ben meghatározott, hogy öröklés esetén (1.§ (1) bekezdés) vagyonszerzési illetéket kell fizetni, és a „Második rész Vagyonszerzési illetékek II. fejezet”-ben szabályozott az öröklési illetékezés. Az öröklési illetékfizetés általános előírása alól az Itv. 16.§-a tartalmazza a kivételi szabályokat, az öröklési illeték alóli mentesség rendelkezéseit.
A jogalkotó az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 26.§-ával az Itv. 16.§ (1) bekezdését i) ponttal egészítette ki, amely szerint: mentes az öröklési illeték alól az örökhagyó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett örökrész.
Az Itv. a 3.§ (1) bekezdésében tartalmazza, mikor keletkezik az öröklési illetékkötelezettség a szerző fél (Itv. 27.§) terhére. A hatóság eljárásához, annak megkezdődéséhez szükség van arra, hogy a vagyonszerzésről tudomással bírjon, azt számára bejelentsék. Az Itv. X. fejezetében az „Egyes eljárási rendelkezések” között találhatók a bejelentések szabályai. Az Itv. 89.§ (1) bekezdése értelmében, ha a hagyatékot közjegyző adja át, azt illetékkiszabás végett a közjegyző köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak.
A felperes öröklés útján szerzett ingatlanvagyont, e vagyonszerzését az eljárt közjegyző a hatóságnak bejelentette. A közjegyző bejelentésével megindult a felperes illetékügye, amelynek során a hatóságnak a tényeket megvizsgálnia, azokra az Itv. megfelelő törvényhelyeit alkalmaznia kellett, és eredményeként meghoznia döntését.
Az Itv. 2011. július 11-ig hatályos 78.§ (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a kiszabás alapján fizetendő illetékről fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat.
Az Itv. 78.§ (1) bekezdése helyébe 2011. július 15-i hatállyal az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvény 13.§-a a következő rendelkezést léptette: „A kiszabás alapján fizetendő illetékről fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A 16.§ (1) bekezdésének i) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása esetén az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel.”.
E törvényhelyhez fűzött indokolás szerint az állami adóhatóság működésének egyszerűbbé és ezáltal olcsóbbá tétele érdekében a törvény megszünteti az állami adóhatóság határozathozatali kötelezettségét azokban az egyenes ági rokonok közötti öröklési illetékügyekben, melyek - a megszerzett vagyontárgy(ak) jellegétől és értékétől függetlenül - mentesek az illetékfizetési kötelezettség alól. Az intézkedéssel természetesen nem szűnik meg a bejelentési kötelezettség, az adóhatóság minden esetben megvizsgálja, hogy valóban fennáll-e a mentesség alkalmazásnak lehetősége, majd az ügyiratot az általános szabályok szerint irattározza.
Az Itv. 78.§ (1) bekezdése helyébe 2011. november 30-ától ismételten új rendelkezés lépett, amelyet az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 165.§-a iktatott be. Az új szabályozás értelmében „a kiszabás alapján fizetendő illetékről fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A 16.§ (1) bekezdésének i) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása esetén az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel. Az állami adóhatóság ügyiratra feljegyzett döntése kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza.”.
E törvényhelyhez fűzött indokolás szerint pedig a módosítás konkrétan meghatározza az állami adóhatóság ügyiratra feljegyzett döntésének tartalmát, ezáltal ebben a tekintetben kizárja a Ket. rendelkezéseinek háttérjogszabályként történő alkalmazását.
Az adóhatóság e jogszabályhely megfelelő alkalmazásával jegyezte fel a jogerős hagyatékátadó végzésre, hogy felperes vagyonszerzése mentes az öröklési illeték alól, amely vagyonszerzéshez kapcsolódó minden más eljárást – így közöttük a felperes által kért forgalmi érték meghatározást - kifejezetten kizáró jogalkotói rendelkezés (a döntés kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza) folytán a kérelmet jogszerűen utasította el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében számos eljárásra, így hagyatéki, adó- és értékbizonyítvány kiállítási, személyi jövedelemadó bevallási eljárásokra, továbbá több jogszabály, a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat-, és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény, a Ket, a Hagy.tv., Szja tv., Itv. meghatározott rendelkezéseire hivatkozott. Öröklése majd szerzett vagyonának az értékesítése különféle hatóságoknál eredményezett eljárást, amely közül csak egy az illetékhatóságként eljárt elsőfokú hatóság és az alperes eljárása. A felperes illetékügyére az Itv. a kötelezően alkalmazandó törvény (Itv. preambuluma, 1.§), amely tartalmazza a hatóság eljárásának rendjét, azokban a jogalkotó által meghatározott esetekben pedig, amikor más, további törvények alkalmazása indokolt, az Itv. kifejezett előírást ad (Pl.: 86.§, 88.§, 89.§). A perrel érintett ügy eldöntésére az Itv. további jogszabályok alkalmazását nem rendelte.
Az alperes sem a hagyatéki, sem az adóeljárásban nem dönthetett, rendelkezése a megszerzett vagyonnal kapcsolatos más eljárások jogorvoslati rendszerére nem vonatkozhatott, így az adó- és értékbizonyítvány kiállításáéra sem. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg ítéletében, hogy az alperesnek illetékügyben kellett eljárnia, és döntését az Itv. megfelelő jogszabályhelyeinek helyes jogértelmezésével és alkalmazásával hozta meg.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
Az örökhagyó egyenes ági rokonának a megszerzett vagyon utáni öröklési illetékmentessége esetén az állami adóhatóság fizetési meghagyás kibocsátása helyett döntését az ügyiratra jegyzi fel, amely feljegyzett döntés – forgalmi érték meghatározása nélkül - kizárólag az illetékmentesség alkalmazásának tényét tartalmazza.
Budapest, 2016. december 12.
A Kúria Sajtótitkársága