A felperes 1999. június 14-én létesített az alperessel munkaviszonyt vasbetonszerelő munkakörre. Az ugyanezen a napon kelt munkaszerződés-módosítás és kiegészítés F/1. pontja szerint külföldi munkavégzésben állapodtak meg. A felperes Magyarországra történő visszaérkezését követően szabadságon volt, majd az alperes olyan iratot küldött ki a részére, miszerint fizetés nélküli szabadságot igényelt. Ezt követően megkapta az alperestől a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolásokat, amely szerint a munkaviszonya 2000. március 16-ai hatállyal közös megegyezéssel megszűnik. A felperes kérésére az alperes a munkaviszony megszűnésének időpontját 2000. április 28-ára módosította, és az igazolásokat eszerint ismételten megküldte. A felperes 2003. január 6-án terjesztette elő a keresetét ki nem fizetett munkabére és járulékai megfizetését kérve, utalva arra is, hogy a munkaviszonya „vitatható körülmények” között szűnt meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével többek között megállapította, hogy a felperes munkaviszonya jogellenesen szűnt meg, és az az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperesi marasztalás összegét az 1999. évre járó elmaradt munkabér vonatkozásában 307.717 forintra leszállította, „ezt meghaladóan tekintette elutasítottnak a felperes keresetét”. A jogerős ítélet meghozatalát követően a felperes az ítélet kiegészítése iránt nyújtott be kérelmet 2010. január 18-án. Ebben előadta, hogy az elsőfokú ítélet 2007. február 26-án kelt, és a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként az elmaradt munkabérről csak az ítélet meghozatala napjáig rendelkezett. Kifogásolta, hogy 2007. február 26-ától, az elsőfokú ítélet meghozatalától 2010. január 14-éig a másodfokú ítélet meghozataláig terjedő időszakra vonatkozóan a másodfokú bíróság nem rendelkezett arról, hogy milyen összeg jár elmaradt munkabérként a részére, és a kamatokat sem állapították meg ezen időszakra. A másodfokú bíróság végzésével a felperes ítélet kiegészítése iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a Pp. 121. § e) pontja szerinti, a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet a két ítélet meghozatala közötti időszakra járó elmaradt munkabér vonatkozásában nem terjesztett elő, ezért arról dönteni nem kellett. A jogerős ítélet ellen mindkét fél által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletét – a további kamatra, szabadságmegváltásra, 1999. augusztus havi munkabér-különbözetre és állásidőre vonatkozó rendelkezéseit nem érintve – helybenhagyta. Ítéletében rögzítette, hogy a felperes a másodfokú eljárásban a keresete felemelésére határozott nyilatkozatot nem tett, máshonnan megtérülő jövedelmére nézve előadása nem volt, önmagában az a körülmény, hogy az elmaradt munkabér iránti igényét a keresete szerint fenntartotta, még nem eredményezhette 2007. február 26. és 2010. január 14. közötti időszakra a másodfokú bíróság által további jogkövetkezmény megállapítását a részére.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének meghozatalát követően az Ítélőtábla végzésével a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a felperest megillető 2007. február 26-ától 2010. január 14-éig járó elmaradt munkabér tekintetében a 20. sorszámú ítélet kiegészítésére utasította. Álláspontja szerint a felperes a keresetében kérte annak megállapítását, hogy a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg az alperes.
Az Ítélőtábla végzését követően a felperes pontosította a kereseti kérelmét, és 2007. február 26-ától 2010. január 14-éig terjedően elmaradt munkabér címén 2.380.625 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A másodfokú bíróság 111. sorszámú kiegészítő ítéletével a 20. sorszámú ítéletét azzal egészítette ki, hogy kötelezte az alperest tizenöt napos határidővel a felperes javára elmaradt bér címén 2007. február 26-ától 2010. január 14-éig terjedően 2.380.625 forint és ennek 2008. augusztus 5-étől a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Az ítélet kiegészítés iránti kérelmet ezt meghaladóan elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a kiegészítő ítélet hatályon kívül helyezésére, a kiegészítés iránti kérelem elutasítására irányult. A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A felperes 2010. január 18-án előterjesztett kérelmének elbírálása időpontjában, vagyis a kiegészítő ítélet 2015. november 26-ai meghozatalakor, a kiegészített 20. sorszámú másodfokú ítélet azon rendelkezése, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozóan érvényesített jogról született, már nem volt hatályos. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével 2011. június 8-án e körben a másodfokú bíróság által meghozott ítélet rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben. A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei tárgyában a Legfelsőbb Bíróság törvényszékre is kötelező ítélete alapján a kiegészítő ítélet meghozatalakor nem volt hatályos már a 20. sorszámú másodfokú ítélet rendelkezése, így azt kiegészíteni sem lehetett a Pp. 225. § (1) bekezdés alapján.
A fentiekre tekintettel a Kúria a kiegészítő ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperesnek a másodfokon előterjesztett másodfokú ítélet kiegészítésére irányuló kérelmét elutasította.
Budapest, 2016. november 25.
A Kúria Sajtótitkársága