Az alperes a munkaügyi bíróság 1.M.267/2014/3. számú – az alperes korábbi fizetési meghagyását hatályon kívül helyező és az alperest új eljárásra kötelező – ítéletében foglaltaknak megfelelően meghozott újabb fizetési meghagyásával kötelezte a felperest, hogy fizesse meg a biztosított 2013. február 4. napán bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátásokat a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdése, 36. § (1) bekezdése, 54. § (7) bekezdése, valamint a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 67. §-a,rendelkezései alapján.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkezését megelőzően a felperes a csúszásmentesítési kötelezettségének nem tett eleget, nem gondoskodott a bejárathoz vezető járda (munkakezdés idejére való) síkosságmentesítéséről. Nem tulajdonított jelentőséget a bíróság az időjárási körülményeknek és azon felperesi hivatkozást sem fogadta el, hogy a baleset oka a „kivédhetetlen időjárási körülmény, vis maior”, illetve a sérült magatartása volt. A bíróság megállapította, hogy a munkáltatónak kötelessége a munkaszervezési intézkedések megtételével érvényt szerezni a jogszabályi kötelezettségének, úgy megszervezni a munkát, hogy a munkahelyi közlekedési utak csúszásmentesítésre kerüljenek a munkába érkezés gyakorlatára is figyelemmel. A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően megállapította, hogy a jogvita elbírálására az Mvt. szabályai helyes értelmezésével az Ebtv. 67. §-a helyett az Ebtv. 68. §-a lett volna alkalmazandó. Az ingatlan tulajdonjogának vagy használati jogának az Ebtv. 68. §-a, míg a munkahely fogalmának – amelyet az Mvt. 1. § (2) bekezdése, 87. § 5. pontja, 35. § (1) bekezdése, 36. § (1)-(2) bekezdése rendelkezéseiből lehet levezetni – az Ebtv. 67. §-a alkalmazhatósága tekintetében van jelentősége. A munkahelyen kívül található utca, járda és park munkahelynek nem tekinthető. A törvényszék érvelése szerint: a korábbi elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett, az res iudicata a felek közötti jogvitában, így a másodfokú eljárásban csak azt lehetett vizsgálni, hogy az alperes a hatályon kívül helyező bírósági ítéletben foglaltaknak eleget tett-e. Rögzítette a törvényszék, hogy az Ebtv. 67. § (1) bekezdése alkalmazása során a dolgozó esetleges közrehatása irreleváns, a járdafelület téli eljegesedése nem tartozik a vis maior fogalmi körébe, mivel az emberi erővel, – mint ahogy a perbeli esetben később meg is történt – elhárítható volt.
A Kúria megállapította, hogy a felek elfogadták és magukra nézve kötelezőnek tekintették a munkaügyi bíróság 1.M.267/2014/3. számú döntését, amellyel az alperes azonos tényálláson és az Ebtv. 68. §-án alapuló fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte az Ebtv. 67. §-a rendelkezésére figyelemmel. A felperes az első- és a másodfokú eljárás során nem sérelmezte, hogy az alperes az újabb fizetési meghagyásában az Ebtv. 67. §-ára alapította a foglalkoztató felelősségét a biztosított balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások költségeiért. A felperes csak a felülvizsgálati kérelmében – a törvényszék jogerős ítéletében foglaltakra alapítottan – állította, hogy az alperes jogszabályba ütköző módon állapította meg a felelősségét az Ebtv. 67. §-a rendelkezése alapján. Mivel a peres felek a korábbi elsőfokú ítélet ellen nem éltek fellebbezéssel, így azt magukra nézve kötelezőnek tekintették a res iudicata – a Pp. 229. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállása miatt – az egymás közötti jogvitában. A bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az alperes a korábbi bírósági ítéletben foglaltaknak eleget tett-e, annak megfelelően hozta-e meg újabb határozatát. A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében felhozott további kifogásai, (melyek tartalmukban az 1.M.267/2014/3. számú jogerős ítélet és az azzal felülvizsgált közigazgatási határozat megállapításával kapcsolatos sérelmeit tartalmazta) a jelen felülvizsgálati eljárásban nem orvosolhatóak, azok a törvényszék ítéletének cáfolatára nem alkalmasak.
A Kúria rámutatott a következőkre: A baleseti megtérítési eljárásban a felelősség megállapítása körében az Mt. 166. §, és 167. § rendelkezései nem alkalmazhatóak, mert e rendelkezések alkalmazásának a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló megtérítési felelősség elbírálása során nincs helye (Mfv.III.10.483/2013/3.). A Tny. 87. § rendelkezése jelen eljárásban ugyancsak nem alkalmazható, mivel a baleseti megtérítési eljárásban az Ebtv. és nem a – nyugellátás megtérítése körében alkalmazandó – Tny. rendelkezései az irányadóak. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt – a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. november 16.
A Kúria Sajtótitkársága