I. A kerületi bíróság – a bíróság elé állítás keretében tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett – ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki és vele szemben jogkövetkezményeket alkalmazott. A másodfokon eljárt törvényszék kisebb változtatás mellett helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen ellen a terhelt nyújtott be – védője útján – felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülést a meghatalmazott védő jelenléte nélkül az eljárási törvény megsértésével tartotta meg.
III. A terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.
IV. A határozat elvi tartalma:
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdésének II.d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
A jelen ügyben az elsőfokú eljárásban tartott tárgyaláson a védő részvétele a bíróság elé állítás külön szabálya alapján még kötelező volt [Be. 522. § (1) bekezdés], ám a másodfokú eljárásban már az általános szabályok az irányadóak. Ezért ha egyéb okból nem kötelező a védelem, a nyilvános ülésen (tárgyaláson) már nem kötelező a védő részvétele (BH 2003.56.).
A nem kötelező védelem folytán nem valósulhat meg a Be. 373. § (1) bekezdésének II.d) pontjában meghatározott feltétlen eljárási szabálysértés, ha a másodfokú bíróság nyilvános ülésén a védő nem vett részt. Ekként pedig már közömbös, hogy a másodfokú bíróság eljárása megvalósított-e valamely ún. relatív eljárási szabálysértést, hiszen az felülvizsgálatot nem eredményezhet.
A Kúria mégis megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem járt el kifogástalanul, mert reagálnia kellett volna a nyilvános ülés előtt újonnan meghatalmazott védő beadványára a kitűzött nyilvános ülés elhalasztása iránti indítvány elutasításával és az új védő megidézésével, közölve, hogy felkészületlenségre nem hivatkozhat. Egyúttal a korábbi védő kirendelését vissza kellett volna vonni [Be. 48. § (4) bekezdés 1. mondat] azzal, hogy a nyilvános ülésen nem kell megjelennie.
A Kúria abból indult ki, hogy a terheltnek a büntetőeljárás során korlátozhatatlan joga van a védőjének bármikor történő „lecserélésére”. Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás azonban akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben [Üt. 23. § (1) bekezdés]. A megbízás rögzítése az ún. tényvázlatban történik. Az ügyvédi hivatás szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III.22.) MÜK Szabályzat 12/2. pontja értelmében az ügyvédnek a megbízás alkalmával fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményeit, tájékoztatnia kell az ügyfelet az ügy kimenetelének lehetséges változásairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről.
Az ügyvéd tehát akkor vállalhatja a pervitelre a meghatalmazott védői szerepet, amennyiben az ügy olyan fokú ismeretében van, hogy képes a terhelt érdekében hatékonyan eljárni. Ezért, ha az ügyvéd közvetlenül a tárgyalás előtt elfogadja a megbízást és a perviteli meghatalmazást, a továbbiakban már a védelem belügye, hogy a meghatalmazott védőként fellépő ügyvéd ténylegesen felkészült-e, s ha nem, annak a következményeit is a védelemnek, végső soron a terheltnek kell viselnie. A megbízás elfogadására nem köteles [Üt. 24. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulat] védő – éppen azért mert a megbízást és a perviteli meghatalmazást elfogadta – nem hivatkozhat a felkészületlenségére.
Budapest, 2016. november 4.
A Kúria Sajtótitkársága