A költségvetésnek kárt okozó bűncselekmény alanya tettesként bárki lehet, akit a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség terhelt és ezzel kapcsolatban tanúsít megtévesztő magatartást, illetve aki e magatartást a költségvetésből származó pénzeszközök kapcsán tanúsítja.
Az elsőfokú bíróság a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli adócsalás bűntettében, melyet folytatólagosan követett el [1978. évi IV. törvény 310. § (1), (3) bekezdés], közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pont] és 2 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, melyet folytatólagosan követett el (1978. évi IV. törvény 276. §); és ezért őt halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt egy év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől két év eltiltásra ítélte.
A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a közokirat-hamisítás bűntette miatt indult eljárást megszüntette és megállapította, hogy a terhelt cselekményei további 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. § (1) és (3) bekezdés] és 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (1978. évi IV. törvény 276. §) is minősülnek. A különös visszaesői minőséget mellőzte és a büntetést visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak.
A másodfokú ítélet ellen a III. rendű terhelt és védője részben a terhelt felmentése, részben a büntetés enyhítése miatt jelentett be fellebbezést.
A perorvoslat szerint sem a vádirat, sem az ügyészi végindítvány nem említette a III. rendű terheltet az adócsalás bűntettében mint tettest, csupán arra utalt, hogy az érintett kft. vezető tisztségviselője volt. Azonban arról nem volt szó és nem volt nevesítve a vádiratban, hogy a III. rendű terhelt az adócsalást tettesként is elkövette volna. Ezért a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor az adócsalásban nem csak bűnsegédként, hanem tettesként is megállapította a III. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét.
A Kúria a törvényes vád hiányára vonatkozó fellebbezést nem találta alaposnak. A bírói gyakorlatra hivatkozással fejtette ki, hogy a törvényes vád követelményét nem sérti, ha a bíróság a vádtól eltérően állapítja meg a terhelt bűnösségét, amennyiben annak ténybeli alapjai a vádban szerepelnek; a bíróság a tettazonosság keretei között valamely bűncselekmény elkövetését megállapíthatja, ha az erre vonatkozó tények a vádiratban fellelhetőek.
Fentieken túlmenően rögzítette, hogy a törvényes vád valamennyi olyan elkövetői magatartást tartalmazza, amelyekre az eljárt bíróságok a tettazonosság elvének megfelelően a III. rendű terhelt tettesként megvalósított adócsalási cselekményeit alapozták. Kifejtette, hogy az elbírált bűncselekmény alanya tettesként bárki lehet, akit a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség terhel és ezzel kapcsolatban tanúsít megtévesztő magatartást, illetve aki e magatartást a költségvetésből származó pénzeszközök kapcsán tanúsítja.
A vádirat szerint pedig a terhelt az érintett kft. képviseletére 2008. augusztus 15. és 2008. december 10. között önállóan volt jogosult, ebből egyértelműen következik, hogy az adóbevallási kötelezettség őt terhelte, és az ezzel kapcsolatos magatartását tette vád tárgyává.
Megállapította ugyanakkor, hogy az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a társasági adóra elkövetett magatartást folytatólagosnak minősítették. Tekintettel arra, hogy a III. rendű terhelt erre vonatkozó magatartását a 2007. és a 2008. adóévre vonatkozóan követte el, cselekményei 2 rendbelinek minősülnek.
Erre figyelemmel a másodfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a III. rendű terhelt terhére megállapított adócsalásként értékelt cselekményeket 4 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettének – melyből 2 rendbeli bűnsegédként és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett –, továbbá az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének minősítette. A közbizalom elleni bűncselekményeket pedig 5 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének minősítette, melyből 3 rendbeli bűnsegédként, 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett.
Budapest, 2016. november 4.
A Kúria Sajtótitkársága