A peres felek között atipikus szerződés jött létre a nyomtatott telefonkönyv üzletág alperesi tevékenységből való kiszervezése érdekében. A szerződés sajátosan 10 éves periódusokban határozta meg az együttműködés, illetve annak meghosszabbítása kereteit, felmondás esetén történő megszűnés esetére végkielégítés fizetési jogkövetkezmény előírásával, és versenytilalmi megállapodást is tartalmazott.
A szerződés 2012-es megszűnésével összefüggésben a felperes által érvényesített 25 millió euro kártérítési és kártalanítási igényt a bíróság jogerős ítéletével elutasította.
A kiemelt jelentőségű ügyben a felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a nagy terjedelmű iratanyag áttekintését követően hozott döntésével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság a releváns ágazati jogszabályok és a felek közötti egyedi szerződés értelmezésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes sem az adatátadással, sem az adathibák kezelésével, sem pedig az online megjelentetéssel kapcsolatosan szerződésszegést nem követett el, a kizárólagosság és a versenytilalom megszegése körében is helyesen döntött, mert a telefonkönyv adatbázis nem azonos a tudakozó adatbázissal. Ezért a szerződésszegésre alapított kártérítési igény megalapozatlan.
A szerződés értelmezésével vizsgálta a végkielégítés és a szerződésben kikötött felmondási jog tartalmát, megállapította, hogy a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felek közötti szerződés a szerződésben megjelölt időpontban megszűnt. A konkrét alperesi nyilatkozattal kapcsolatosan nincs felmondott időszak, a szerződés e nyilatkozattal való megszűnéséhez nem kapcsolódhat végkielégítés, így a felperes erre irányuló igénye is megalapozatlan.
Budapest, 2016. november 3.
A Kúria Sajtótitkársága