A felperes 2008. augusztus 5-étől állt az alperes alkalmazásában határozatlan idejű munkaviszonyban ügyfélszolgálati előadó munkakörben. 2014. június 6-án pünkösd előtti pénteki napon a felperes az ügyfélszolgálaton látta el tevékenységét, a munkavégzés befejezését megelőzően az utolsó ügyfél távozása után a felperes összepakolt és az ügyfél által ottfelejtett napszemüveget a táskájába téve az irodából elment anélkül, hogy a munkatársait az esetről tájékoztatta volna. Az eseményt az ügyfélszolgálaton lévő kamera rögzítette. A felperes távozása után nem sokkal az ügyfél visszatért az ügyfélszolgálatra, kereste a napszemüvegét, amelyet a munkatársak nem találtak, ezért a kamerafelvételt kérte. Az alperes a következő munkanapon, 2014. június 10-én telefonon érdeklődött a felperesnél, aki előadta, hogy az értéktárgyat megtalálta, nála van, házastársával azt ő még aznap visszajuttatja az ügyfélszolgálatra. Ez megtörtént, a napszemüveget a felperes férje visszavitte, és az ügyfélszolgálaton a felperes fiókjában helyezte el. Utóbb ezt a munkáltató a tulajdonosnak visszajuttatta. Az alperes 2014. június 19-én azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ebben részletesen ismertette az ügy előzményeit és abból arra a következtetésre jutott, hogy a munkavállaló az ügyfél tulajdonát képező értékes napszemüveget jogosulatlanul a birtokában tartotta, erről a jelenlévő munkatársait, illetve a munkaköri leírásban rögzítettek szerint a csoportvezetőjét nem tájékoztatta, ezzel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontja szerint munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte. A munkáltató elveszítette a felperesbe vetett bizalmát, és vele szemben, felmerült annak alapos gyanúja is, hogy a felperes az eltulajdonítás szándékával vitte haza a napszemüveget.
A felperes a kereseti kérelmében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy a terhére rótt cselekmény nem alapozza meg a munkáltatói intézkedést, az valótlan tényálláson, gyanúsításon alapul. Havi bruttó átlagkeresetét 215.125 forint távolléti díjban határozta meg, ennek alapján kérte a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását.
A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével rögzítette, hogy a 2014. június 19-én kelt azonnali hatályú felmondás jogellenes volt. Kötelezte az alperest, hogy a keresetnek megfelelően fizessen meg a felperesnek végkielégítést, valamint perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontjára, (2) bekezdésére, a 66. § (1) bekezdésére, 78. § (1) bekezdésére, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 163. §-ában és a 164. §-ában, és a Pp. 206. §-ában rögzítettekre. A bíróság megállapította, hogy a perben csatolt iratokból, a megtekintett DVD felvételekből, és a meghallgatott tanúvallomásokból következően a felperes valóban hazavitte az ügyfél által otthagyott napszemüveget az otthonába, azonban a munkáltató felhívására azt azonnal visszaszolgáltatta házastársa által. Az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, hogy hitelt érdemlően igazolja, miszerint a felmondás indokolásában a felperes terhére rótt cselekmények megalapozzák az azonnali hatályú jogviszony megszüntetést. A bíróság álláspontja szerint a Pp. 206. §-a alapján a bizonyítékokat egyenként, illetve összességében értékelve arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a felperes terhére olyan súlyú cselekmény, amely megalapozta volna az azonnali hatályú felmondást, nem volt. A felperes hibázott, amikor a munkatársai értesítése nélkül otthonába hazavitte az asztalán talált, ügyfél által ottfelejtett napszemüveget, azonban azt felhívásra azonnal visszaszolgáltatta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 52. §-ának (1) bekezdés c) és d) pontjában rögzítettekre, amelyek a munkavállalói magatartásra vonatkozóan tartalmaznak előírásokat. A felperesnek munkaköri leírása szerint is fő feladatai közé tartozott a társaság jó megítélése érdekében az ügyfelekkel megfelelő, jó kontaktus kialakítása, az ügyfél megelégedésére történő ügyintézés megvalósítása.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság „ítéletének tartalmával azonos új határozat” meghozatalát kérte az alperes perköltségben való marasztalása mellett. A felperes az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésének megsértését állította. Hivatkozása szerint az alperes a perben az azonnali hatályú felmondás okát „burkoltan” határozta meg, mivel nem vádolta meg a felperest a napszemüveg eltulajdonításának szándékával, hanem indokolását úgy konstruálta meg, hogy „nemcsak lopni nem szabad, hanem a lopás látszatát sem szabad kelteni”. A látszatkeltés a nyelvtani értelmezés szerint olyan cselekmény amely nem valós, csupán a körülmények szerencsétlen alakulása kelti annak látszatát. Ilyen értelmezés alapján elmarasztalás pedig nem lehetséges.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul állította, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondás okát „burkoltan” határozta meg, az azonnali hatályú felmondás lényegi indoka az volt, hogy „a lopás látszatát sem szabad kelteni”. Ezzel szemben az alperes konkrétan megjelölte a felperes terhére rótt cselekményt és ezzel összefüggésben azt, hogy a munkáltató részéről bizalomvesztés valósult meg. Nem mentesíti a felperest azon körülmény, hogy az alperesnél belső utasítás vagy szabályzat nem volt a talált tárgyak elhelyezését illetően, hiszen a felperes felülvizsgálati kérelmében maga is azt állította, hogy több megoldás közül is választhatott a talált napszemüveg biztonságos elhelyezése érdekében. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy ünnepnap előtti utolsó munkanap végén történt az azonnali hatályú felmondásban terhére rótt cselekmény, amikor „gondolatban már az ünnep előtti teendőivel volt elfoglalva”. A munkavállaló munkaköri kötelezettségeit ekkor is maradéktalanul köteles volt ellátni, az általa hivatkozottak a terhére rótt cselekmény súlyát nem befolyásolhatták. Ugyancsak megalapozatlan az a felperesi hivatkozás, hogy a munkáltató rendőrségi feljelentése esetén bizonyítani tudta volna az ártatlanságát. A bizonyítási eljárás során a felperes nem volt elzárva védekezése érdemi előadása előterjesztésétől. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a büntetőeljárás és a munkaügyi eljárás egymástól lényegesen eltérnek, bűncselekmény elkövetésének hiányában is élhet a munkáltató az azonnali hatályú felmondással, amely a jelen esetben, adott tényállás mellett jogszerűen történt. Belső utasítás vagy szabályzat hiánya nem mentesíti a munkavállalót az általános magatartási normák, elvárások, és a munkáltatónál érvényesülő gyakorlatnak a betartása alól.
Budapest, 2016. október 19.
A Kúria Sajtótitkársága